A Tempus projektum ünnepélyes megnyitóját tartották meg tegnap a Tartományi Képviselőházban, aminek előnye, hogy a partnerséget fejleszti az egyetemek, a vállalatok, a gazdasági kamarák, a tartományi gazdasági titkárság és az érdeklődő egyetemi hallgatók között, oly módon, hogy sikeres japán módszert alkalmaznak. Az úgynevezett LeanEA problémamegoldó rendszert használják, amely segíti a cégeket, hogy versenyképesebbé, hatékonyabbá, a szakterületükön kompetensebbé váljanak. A pályázati ismertetőn megjelent maga Toshio Tsunozaki, Japán belgrádi nagykövete is, akit Pásztor István, tartományi gazdasági titkár fogadott. A titkár lapunknak a most alkalmazásra kerülő projektumról a következőket nyilatkozta:
–Világszerte alkalmazott technológia és filozófia ez amit mi most kívánunk bevezetni, amelynek lényege a termelés és a cégen belüli folyamatok racionalizációja, valamint a tudás átadása és a szervezés ésszerűsítése. Három évig tartó projektumról van szó, amely 600 000 euróba került, és ennek az Újvidéki Egyetem Technológiai Kara, valamint a tartományi gazdasági titkárság a hordozója. De részt vesz a projektumban a belgrádi és a kragujevaci egyetem, valamint a külföldiek közül svéd és szlovén egyetemek és a gazdasági kamarák is. A partnerek azok a cégek, amelyek vállalták, hogy ezt a technológiát, tudást rájuk méretezve alkalmazzák majd. A vajdasági cégek közül kiemelném a zentai dohánygyárat és a palánkai Targetot. Az adott projektum keretében arra is lehetőséget nyílik, hogy ne csak az egyetemi oktatók ismerkedjenek meg ezzel a filozófiával, hogy tanítani tudják azt, hanem az egyetemisták is, a posztgraduális stúdiumot végzők és a cég vezetői.
– A projektumnak milyen anyagi vonzatai lesznek?
– Nehéz előre megjósolni, hogy anyagilag az egész gazdaság szempontjából mit hoz a projektum, én inkább arra fektetném a hangsúlyt, hogy a Tempus nem a becsődölt cégeket kezeli, hanem a jó cégeket viszi még előbbre. Fontos, hogy ezek az adott technikák filozófiák és készségek részesei legyenek a vajdasági folyamat irányítási tudásmennyiségének. Meggyőződésem, hogy nagy hasznot fog hozni ez számunkra.
– Vajdaság részéről milyen befektetéssel jár?
– Számunkra külön befektetést ez nem jelent, nem költöttünk egyetlen dinárt sem a vajdasági költségvetési forrásból, hanem a Tempus projektumot pályázat útján nyertük meg, így teremtettük elő a pénzt. Nem ez az első japán tudás, amit megpróbálunk meggyökereztetni itt, Vajdaságban, az úgynevezett 20 Kulcs metodológia is ugyanonnan származik, és hasonlóan japán üzleti és cégvezetési filozófiának a tudásmennyiségét adja át. Amit egyébként Európa-szerte már alkalmaznak, mi is megkíséreltünk Vajdaság-szerte táptalajt találni rá. Remélem, hogy eredménnyel járunk, de még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek a technikák nem a betegek gyógyítását szolgálják, nem elsősorban csőd előtt lévő cégeknek a talpra állítása a cél, hanem a normális piaci lehetőségekkel rendelkező új cégeknek a továbbvitelére adnak lehetőséget. Gondolom ez legalább annyira fontos, mint a bajlódó cégeken való segítés, mert ezek tudják előbbre lendíteni és vinni a gazdaságot.
– Ha jól értem, ezzel a módszerrel jobban, gyorsabban, hatékonyabban és ésszerűbben működnek majd az amúgy is menő cégek?
– Elsősorban a hatékonyság és az ésszerűség van az előterében ennek a dolognak. Az egész filozófia lényege, hogy ne legyen megszakítás a folyamatban, de nemcsak a termelési ciklusra gondolok, hanem ebbe beleértendő a döntéshozatal is és a termelés minden szakasza. Csak egy mozzanat, például mindig annyi kész áru legyen kéznél, amennyit éppen az adott cégnek le kell szállítani, azért, hogy ne fogyjon a forgóeszköz, ne kerüljön sor az árukészletek raktározására, és a raktárkészlet gyártására. Egyszerűsítve optimalizációs filozófiai folyamat ez.
