A még 2009-ben elfogadott, s január elsején életbe lépett jogszabály a gazdasági kamarák működését illetően hozott jelentős változásokat. Az új előírás eltörölte a cégek azon kötelezettségét, hogy tagjai legyenek valamelyik kamarának. A liberálisabb hozzáállás voltaképp azt jelenti, hogy a vállalatok maguk dönthetnek arról, miként szerveződnek, csatlakoznak-e valamelyik gazdasági csoportosuláshoz, vagy sem. Ez a liberális hozzáállás azonban sokak szerint maga a vég a gazdasági kamarák fennmaradása szempontjából.
A szóban forgó törvény módosítása kapcsán a leghevesebben éppen a kamarák képviselői reagáltak, azt mondták, hogy ezzel az állam voltaképp ezeknek az intézményeknek a leépítése mellett foglalt állást. Abból indultak ugyanis ki, hogy amit Szerbiában nem muszáj, azt a legtöbben úgy értelmezik: nincs is rá szükség. Miloš Bugarin, a Szerbiai Gazdasági Kamara igazgatója a minap adott nyilatkozatában már azt is ki merte jelenteni, hogy a törvénymódosítás nemcsak a kamarák hálózatát építi le, hanem az ország gazdaságának az egészére nézve is veszélyt jelent. Mint mondta, a szabad szerveződés annak a veszélyét is magában hordozza, hogy lehetetlen legyen a jövőben megállapítani: voltaképpen melyik szervezetek számítanak a gazdasági szubjektumok reprezentatív képviselőinek, például a kormánnyal folytatott egyeztetések során.
Vajdaságban is bírálták a törvény módosítását. Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke és Ratko Filipović, a Vajdasági Gazdasági Kamara vezetője még december közepén kifejtették, hogy a január elsején életbe lépett gyakorlattal a régió más országai is próbálkoztak korábban, s valamennyiben negatív tapasztalatokat szereztek. Megállapították, hogy a kis- és középvállalatok számára jelenti a legnagyobb csapást e módosítás, melyek egyszerűen képtelenek működni jól megszervezett kamarahálózat nélkül.
NEM TRAGÉDIA
Lapunknak adott nyilatkozatában Bagi János, a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamara bizottsági titkára elmondta, hogy a különféle negatív reakciók ellenére sem kell szerinte tartani a kamarák csődjétől. Egyetértett azzal, hogy a kis- és középvállalatoknak valóban nagy szükségük van arra, hogy egy efféle intézmény kösse azokat össze, s mint mondta, a magyarországi és más országokban látott tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdasági kamarák tagságának gyakran a 95–97 százalékát éppen ezek a kisebb cégek képezik.
– A kis- és középvállalatok 5–10, vagy legfeljebb 15–20 személyt foglalkoztatnak. Ezekre a személyekre a cégeknek szükségük van magának a munkának az elvégzéséhez, így nem nagyon marad kapacitásuk arra, hogy az új törvényeket tanulmányozzák, megfelelő kapcsolatokat teremtsenek – fogalmazott Bagi.
E cégek számára rendkívül jelentős tehát, hogy egy ilyen hálózatnak a részei legyenek, s így más kamarákkal, a kamarákon belüli cégekkel is kapcsolatba kerüljenek. A kamarák állandó jelleggel szervezik a különféle tanácskozásokat, képzéseket, szemináriumokat. Nemzetközi rendezvényeken, kiállításokon történő részvételt szavatolnak a tagságnak, ami nélkülözhetetlen segítség a kis cégek boldogulásához – magyarázta Bagi. Az információnyújtásnak, a személyes kapcsolatoknak megvan a jelentőségük a gazdaságban, tette hozzá, s mint mondta, a kamarák fennmaradása mellett szól az immár több mint százhatvan éves múlt, hagyomány is.
ERŐTLEN GAZDASÁGI KÉPVISELET
Milan Ćulibrk gazdasági újságíró szerint nem kellene az újdonság erejével hatnia az életbe lépett jogszabálynak, hisz annak elfogadásáról már néhány évvel ezelőtt döntés született, de elhalasztották az alkalmazását azért, hogy a kamaráknak maradjon idejük felkészülni a változásra.
– A törvény nem a kamarák felszámolását irányozza elő, csupán megteremti annak lehetőségét, hogy újabbak alakulhassanak meg. Szerbiában viszont máris több mint tíz különféle egyesülete létezik a munkáltatóknak. Beleértve a Szerbiai Gazdasági Kamarát, az Amerikai Gazdasági Kamarát, a Külföldi Beruházók Tanácsát, a Privrednik üzleti klubot, a Kis- és Középvállalkozások Szövetségét is. Meglehetősen tarka tehát máris ez a kép, s az az érzésem, hogy a kötelező tagság megszüntetése további összekuszáltsághoz, feldaraboltsághoz fog vezetni. Az állam így akár egy erős gazdasági tárgyalófél nélkül is maradhat a szakszervezetekkel és munkaadókkal folytatott párbeszéd során. Felmerül a kérdés, hogy nem éppen ez, vagyis egy erős gazdasági képviselet leépítése volt-e a célja a döntésnek – mondta el lapunknak Ćulibrk.
Az viszont teljesen világos, tette hozzá, hogy a kamaráknak ezentúl változtatniuk kell a hozzáállásukon, tagjaiknak megfelelőbb, minőségibb szolgáltatásokat kell nyújtaniuk.
– Észre kell vennünk viszont azt is, hogy amíg a kamaráknak fizetendő tagsági díj kötelezőnek számított, mindössze a vállalatok 18 százaléka tett eleget ennek a kötelezettségnek. E tény azt a kérdést veti fel: mire szolgálnak az olyan törvények, melyekhez szinte senki sem tartja magát? Ez a törvénymódosítás is hozhat tehát nagy változásokat, de az is megeshet, hogy semmi sem változik, s azok, akik eddig fizették a tagsági díjat, ezután is fizetni fogják – húzta alá Ćulibrk.
MEGÉRI TAGNAK LENNI
A kamara tagjaként számos olyan információnak jutottunk már eddig a birtokába, melyekről egyébként nem szerezhettünk volna tudomást – mondta el a Magyar Szónak Csíkos József, a szabadkai Csíkos nyomda tulajdonosa. Ezeknek az információknak a hiányát minden bizonnyal megérzik majd azok a vállalatok, amelyek az új lehetőséget kihasználva a kamara elhagyása mellett döntenek – fogalmazott.
– A gazdasági kamara lényegében azért létezik, hogy a megfelelőképpen informálja a tagságát képező cégeket, szervező tevékenységet folytasson a vállalatok igényei szerint. Közvetítő szereppel is rendelkezik, hiszen egyrészt továbbítja a cégek óhajait, másrészt az állam és a cégek kommunikációját is segíti. Mi biztosan élni fogunk a jövőben is ezekkel a lehetőségekkel – mondta el Csíkos József.
Véleménye szerint a cégek többsége továbbra is a kamarák tagja marad, legfeljebb azok mondják majd fel a tagságot, amelyek eddig valamilyen okból nem tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel. Normális dolog, hogy a kamarák működése pénzbe kerül, az a kis összeg viszont, amit tagsági díjként ki kell fizetni, szerinte, megtérül.
– Jelen kell lenni ezekben az intézményekben, s élni kell az információszerzés, tájékozódás lehetőségeivel, hiszen mindig meg lehet tudni valami újat, fontosat – közölte a Csíkos nyomda tulajdonosa.
