Augusztus végén érkeztek meg a Szerbiai Nemzeti Bank ellenőrei a Vajdasági Fejlesztési Bankba, hogy ennek a Metals Bank államosítása során átvett pénzintézetnek az ügyvitelét kivizsgálják. A hír közlésekor a média kiemelte, hogy az Agrobank után az idén éppen e bankra költötte el az állam a legtöbb pénzt, ezért valóban jó lenne tudni, hogy ezeket a pénzeket megfelelőképp kezelik-e. Sajtóértesülések szerint az állam az idén 20,8 milliárd dinárt költött el a tulajdonában álló bankok „helyrepofozására”, s ebből az összegből 9 milliárd dinárt fordított a Vajdasági Fejlesztési Bank megsegítésére. Ebből az összegből a pénzintézet 6,88 milliárdot az első félév veszteségeinek a fedezésére fordít majd.
A fejlesztési banknál elismerik, hogy problémáik vannak a hitelek megfizettetésével, azok 62 százaléka a problémásnak nevezhető kölcsönök sorába tartozik. Goran Kostić, a bank végrehajtó bizottságának tagja azonban többször is elismételte nyilatkozataiban, hogy ez az eset nem hasonlítható sem az Agrobank, sem más bankok esetéhez, itt egy specifikus helyzettel állunk szemben, melyet mindenekelőtt az jellemez, hogy a Metals Banktól örökölték meg a megfizettethetetlen kölcsönöket. Mint azt Kostić elmondta, a Vajdasági Fejlesztési Bank még javítani is tudott a negatív adatokon, megalapításának pillanatában ugyanis a kiadott hitelek nyolcvan százaléka számított problémásnak, s ezt az arányt sikerült idővel 62 százalékra lefaragni.
Tudni lehet, hogy a bank jelenleg is mintegy 930 peres eljárást folytat azok ellen a jogi személyek ellen, akik nem fizetik a korábban felvett kölcsönöket, s 700 millió dinár értékű, egy évnél régebbi tartozást sikerült az eddigiek során behajtaniuk ezen a módon.
A Vajdasági Fejlesztési Bankot 2010-ben alapították meg a Metals Bank államosítása révén. Többségi tulajdonosa Vajdaság Autonóm Tartomány, a tartományi kormánynak 62,5 százalékos részesedése van a pénzintézetnél. A köztársaság birtokolja a bank részvényeinek 23,5 százalékát, a Tartományi Fejlesztési Alap pedig 1,7 százalékát. A bank átvétele idején Pásztor István mint tartományi gazdasági titkár vett részt a vajdasági kormány munkájában. Beszélgetésünk elején megjegyezte, hogy ennek a banknak az ügye nem a gazdasági titkárságnak az asztalára, hanem a pénzügyi tárca asztalára került, illetve Bojan Pajtić kormányfő volt az, aki ezeket a kérdéseket irányította. Mint hozzátette, ezt nem védekezésként, hanem ténymegállapításként tartja fontosnak közölni.
– Nagyon komoly problémák mutatkoztak ennek a banknak a működésében, melyek abból eredtek, hogy bizonytalan kinnlevőségei voltak a banknak olyan biztosítékok fejében, amelyek nem fedték ezek értékét. A kölcsönök nem voltak megfizettethetők, a biztosítékok nem voltak eladhatók, s egy adott pillanatban egyszerűen elapadtak a banknak az erőforrásai. Ilyen értelemben lehet hasonlóság az Agrobank és a Metals Bank között – a történetek végeredménye hasonló – állapította meg Pásztor.
Mint mondta, nem tartja valószínűnek, hogy a két bank között nagy a hasonlóság az ügy bonyolódása, a belső mechanizmusok kapcsán, de hozzátette: ennek eshetősége sem zárható ki, s nem tartja feladatának ezen körülmények minősítését vagy felderítését.
A Metals Bank átvételét Pásztor érthető és ésszerű döntésnek tartja.
– Amikor egy bankprivatizációs folyamat vége felé, a bankszektor konszolidálásának a fázisában egy bank bedől, akkor az megrengeti az egész bankrendszerbe vetett hitet. Nem tudom, van-e még, aki emlékszik rá, de ilyet már láthattunk a magyarországi Postabank esetében. Ezeknek a következményeknek az elkerülését figyelembe véve racionálisnak tartom, hogy az akkori Szerbiai Nemzeti Bank Radovan Jelašićtyal az élén megpróbálta konszolidálni a Metals Bankot úgy, hogy Vajdaság a saját fejlesztési funkcióinak az érdekében belépett részvényesként a történetbe, mely egészen eddig a pontig rendben is volna. A gond akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy ennek a banknak az ügyvitele miatt a tartományi költségvetés egyébként is szűkös mozgástere még inkább beszűkült, mert a szabad pénzeket folytonosan a bank számláján kellett tartani, hogy annak tartalékszintje biztosított legyen, illetve akkor, amikor azt kellett látni, hogy a Tartományi Fejlesztési Alap, mint a vajdasági kormány és a parlament legtalpraesettebb, legegészségesebb intézménye voltaképpen a Metals Bank talpra állításának a túszává vált, mert a pénzei mindig ott landoltak és várakoztak a bank számláin.
Pásztor emlékeztetett arra, hogy a Tartományi Fejlesztési Alap a vajdasági vállalatok eladásából Vajdaságot megillető pénzek befolyása révén jött létre, melyből három-ötéves futamidővel finanszíroztak különféle új beruházásokat a gazdaságba, mezőgazdaságba, illetve jóváhagytak bizonyos eszközöket a kivitel serkentésére is.
– Azt gondolom, hogy a Metals ügyvitelében komoly hiányosságok voltak azt megelőzően, hogy fejlesztési bankká vált volna. Az öröklött problémákat pedig nem lehetett olyan gyorsan kezelni, ahogyan azt a bank ügyvezetése szerette volna. Tudni kell, hogy a bankszektor egészében a kétes kihelyezések az összes kölcsön mintegy 24 százalékát teszik ki, a fejlesztési banknál pedig ez az arány 62 százalékos a Metalstól örökölt gondok miatt. Ez a két számadat, azt hiszem, eléggé drasztikusan megfogalmazza, milyen mélységűek valóban a fennálló problémák – fogalmazott Pásztor István.
Tény, hogy az állam 2010-ben a Metals államosítása révén mintegy ötvenezer munkahelyet mentett meg, s további 3400 cég számára biztosította a fennmaradás lehetőségét. Az is világos azonban, hogy a fejlesztési bank problémáira megoldást kell találni, ellenkező esetben a gondok csak szaporodni fognak. Két elképzelhető forgatókönyvet vázoltak fel: az egyik szerint elindítanák a csődeljárást a banknál, s így voltaképpen megtörténne az, amit a nemzeti bank meg akart előzni bő két évvel ezelőtt a Metals esetében, a másik szerint pedig ismét feltőkésítenék a bankot, szavatolva annak további működését. Egyik eljárás sem lenne olcsó. A bank végrehajtó bizottságának képviselője szerint a második verzió fizetődne ki jobban az államnak. Pásztor István szerint a nemzeti bank feladata az, hogy ezeket az ügyeket kezelje.
– A fejlesztési bank ma ugyanolyan banknak számít, mint a többi. Ez a másik negatívuma az annak idején meghozott üzleti döntésnek. Nem a fejlesztési alapot futtattuk, hanem a bankot, pedig az alapnak volt egy önálló pénzpolitikája, a banknak pedig olyan pénzpolitikája van, amilyet a nemzeti bank diktál. Az SZNB feladata, hogy kivizsgálja a bankon belüli állapotokat és olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek garantálják a befektetők és a bankszektor érdekeinek a megvalósítását is.
