A Tartományi Képviselőház múlt heti és e heti ülésén a központi téma a tartományi költségvetés körüli problémák voltak, melyek miatt a tartományafelvállalt kötelezettségeket nem teljesítheti idejekorán. Mindezt a költségvetés módosítása kapcsán a képviselők vetették Jovica Đukić pénzügyi titkár szemére, akit arra kértünk, hogy nyilatkozzon a téma kapcsán.
Kezdjük azzal, hogy mennyi a költségvetési hiány?
– Jelenleg 2,5 milliárd dinár a tartományi költségvetési hiány, 120 millió dinárral kevesebb, mint korábban. Én úgy érzem, hogy ez elfogadható, beleilleszkedünk az országos fiskális politikába és az elfogadhatónak mondható költségvetési hiánykeretbe.
A költségvetés módosítása 1,2 milliárd dinárosnövekedést hozott, és ez azt jelenti, hogy 1,84 százalékkal növekedett tartományi költségvetés. Ezt sokan a képviselők közül keveslik, amit kifejtettek a parlamenti vita során is?
– Számomra egyetlen költségvetési módosítási javaslat nem volt kellőképpen megalapozva. A képviselők indítványait nem tudtuk elfogadni, meggyőződésem, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobb megoldást választottuk, az adott határon nem léphettünk túl.
Úgy tűnik, Vajdaságot Belgrádból sakkban tartják, mert nem fizetik ki azokat az összegeket, amelyek járnak a tartománynak. Számíthatunk-e arra, hogy még az idén átutalják a nagyberuházásra előirányzott összeget?
– Szerintem ha nem is a teljes összeg a pénz legnagyobb része meg fog érkezni. Tény, hogy a köztársasági költségvetést a fizetésképtelenség veszélye folytonosan fenyegeti, emiatt a kifizetések üteme folyamatosan késik, viszont az is egyértelmű, hogy alkotmányos kötelezettségnek számít a beruházások kifizetése, rendezni kell a tartozásokat azok irányába, akiket foglalkoztattunk. Mivel az egyik fő táplálóerőnk a tartományi nagyberuházások tekintetében köztársasági forrásokból táplálkozik, ezért kénytelenek vagyunk erre támaszkodni. A tartomány finanszírozásáról szóló törvény értelmében vagy állandó jelleggel kell rendezni a kérdést, vagy hosszú távon megszabott határidőn belül. Mi a nagyberuházásokra 500 milliót már kifizettünk, épp most a hétfői parlamenti ülés idején várok újabb 500 milliós összeg átutalására, 800 milliót pedig a költségvetés átütemezésével ömlesztettünk át a nagyberuházásokba.
Ez még mindig kevés, hiszen több milliárdos tartozásról van szó, amit ha hamarosan nem fizet ki a tartomány, akkor a munkálatokat elvégző cégeket a csőd veszélye fenyegeti. Pásztor István gazdasági titkár egyértelműen kifejtette, hogy ha a holtpontról nem mozdulnak el a kifizetések, az láncreakciót indíthat el, melynek során tönkremehetnek a szolgáltatást nyújtó vállalatok.
– Én nem így látom a helyzetet. A már említett 500+500 és a 800 millió dináros mihamarabbi átutaláson kívül, az erre az évre előirányzott tartományi 9 milliárd dináros nagyberuházási összeget úgy tudnánk szavatolni, ha a Köztársasági Fejlesztési Alap kölcsönvonalát kihasználnánk és mondjuk 5,6 milliárd dináros összeget igényelnénk. Ha ez megvalósulna, nyomban kifizethetnénk minden tartozásunkat a nagyberuházás tekintetében, ennek köszönhetően nem szakadna meg az építkezési folyamat, folytathatnánk a megkezdett ciklust. Szerintem az építkezés roppant fontos ágazat, hiszen ebben az ágazatban foglalkoztatják legtöbb munkaerőt, s ezzel küzdhetnénk a munkanélküliséggel szemben is.
Amennyiben a tartomány önállóan kezelhetné a költségvetését, előfordulhatott volna-e az, ami a földművesekkel történt?
– Ez összetett dolog. Ezúttal ne beszéljünk arról, hogy a termelők irányába mi az igazságos és elfogadható megoldás, csak a növénytermesztőket kell-e támogatni vagy a többieket is, például az állattenyésztőket, vagy a tejfeldolgozással foglalkozókat, hiszen nekünk egy adott kereten belül kellett lépnünk. Egyértelmű, hogy a hozzáértő külföldi szakemberek arra biztatnak bennünket, hogy agrárország lévén az élelmiszeriparra helyezzük a hangsúlyt, így a támogatások fontossága vitán felül áll. Az is tény, hogy az európai uniós forrásokból 42 százalékban a fejletlen vidékeket támogatják, így természetes, hogy nekünk is kötelességünk a növénytermesztés segítése. Arra is törekednünk kellene, hogy versenyképesek legyünk a körülöttünk lévő országokkal, amelyekben nagyobb összegű a támogatás, mint minálunk. Viszont egyértelmű az is, hogy folyton pénzhiánnyal küzd az országos költségvetés, s nem tudunk minden felmerülő kérdést megoldani. A termelőknek megígérték, hogy kifizetik a támogatást, s hogy ez ugyanolyan módon történik, mint tavaly, s menet közben gondolták megváltoztatni a mezőgazdasági termelők kárára. Így nem megy, érthető, hogy fellázadtak, s amikor már az előállt helyzettel kellett szembesülni, utólag megszületett a jóváhagyás, ahogyan a termelők kérték. Erre egyáltalán nem volt szükség, olyan volt, mint amikor tűzvész után próbálunk védekezni a perzselő lángtól.
