Pontosan két héttel ezelőtt derült ki, hogy ellopták Szabadkán a Zentai úti temetőből a 44-es parcellán lévő Vergődő madarat. Két napra rá Pásztor Istvánt Budapesten az Emberi Méltóságért Díjjal tüntették ki. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vajdasági magyarság helyzetének javításáért és a magyar–szerb megbékélés érdekében tett erőfeszítéseiért kapott kitüntetést. Az évekig tartó előkészületek, az egyeztetés, a közös koszorúzás mind rendkívül nagy eredmény. A Vergődő madár meggyalázása nem ezt a folyamatot erősítette, sőt, éppen az ellenkezőjét sugallja.
A pártelnök a szoborlopást követően azt mondta, ez nem pusztán színesfémrablás, hanem ennél jóval súlyosabb dolog, ami miatt megtorpanhat az a megbékélési folyamat, amelynek kicsúcsosodása a magyar és a szerb államfők közös főhajtása, illetve a szerb parlamentben a 44-es vérengzéseket elítélő deklarációban csúcsosodik ki. Persze, van még tennivaló a megbékélés terén. A szerb kormány az ígéretei ellenére adós még azzal, hogy egy kormányrendelettel hatályon kívül helyezze a Katonai Közigazgatás által 1945-ben hozott határozatokat, amelyek Csúrog, Mozsor és Zsablya teljes magyar lakosságát kollektív bűnössé nyilvánítják. Pásztor István a szoborlopást követően azt nyilatkozta, ha a kormány hatályon kívül helyezi a kollektív bűnösségről szóló határozatokat halottak napjáig, akkor elvárja, hogy a kormány tagjai eljöjjenek Szabadkára, és elhelyezzék a kegyelet virágait a meggyalázott emlékműnél. De csak akkor, ha addig a kollektív bűnösség megszűnik. Hogy az elmúlt napokban mi történt a kormányhatározat, illetve a szoborlopás ügyében, erről beszélgettünk a pártelnökkel.
– Ez idáig semmi sem történt. Most csütörtök délután van, amikor ez az interjú készül. Nem született meg a kormányrendelet, és én nem hívtam senkit, hogy szombaton tartson velünk és koszorúzzon. És tudomásom szerint nem történt áttörés a szoborlopást elkövetők felkutatásában sem.
Pedig olyan hírek keringenek a városban, hogy maga Dačić szólt ide Szabadkára, hogy a tetteseket meg kell találni.
– Én nem tudom, hogy milyen hírek keringenek, elképzelhető, hogy szombatig előkerítik őket, és ez fontosnak fontos ugyan, de alapjában véve nem meghatározó. Ha meglesznek a tettesek, ha nem, mi ugyanúgy emlékezünk, ahogyan eddig, és ha nem lesz kormányrendelet, mi továbbra is követelni fogjuk, hogy ez megszülessen. Mert ez lehetséges. Ha lehetséges volt a parlamenti deklarációt elfogadni, és megszervezni a közös főhajtást a csúrogi emlékműnél, akkor ez is lehetséges.
Korábban arról volt szó, hogy a magyar köztársasági elnök érkezése előtt megszületik a magyarok kollektív bűnösségét törlő határozat, aztán annak is híre kelt, hogy majd a parlamenti deklarációval együtt kerül ez napirendre. Miért nem került eddig erre sor?
– Valószínűleg azért, mert nem volt olyan fontos azoknak, akiknek ezt meg kellett volna tenni. Ezek nem mi vagyunk, hanem a szerb kormány, annak a kormányfője, a kormányalelnöke, a szakszolgálatok... Erre ígéretet tettek a magyar miniszterelnöknek, a magyar köztársasági elnöknek és számtalanszor a vajdasági magyarságnak. Hogy ez miért maradt el, én erre pontos választ nem tudok adni. Azért maradt el, mert nem csinálták meg, és miért nem csinálták meg? Azért, mert más dolguk volt, azért mert nem fontos nekik … nem tudom megmondani.
Valakinek ezt kezdeményezni kell? Kinek a térfelén pattog a labda?
– A labda a szerb kormány térfelén pattog. A kormányrendelet meghozása a kormány dolga, de számtalanszor elmondtuk, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy ebben nekünk feladatunk van, például úgy, hogy formálisan mi terjesszük be, vagy meg kell írni, kinyomtatni, szétosztani a kormánytagoknak, ebben mi segítünk, ha valaki jelzi, hogy erre szükség van. Tehát a határozat nem azért nem született meg, mert mi mulasztottunk valamit, hanem azért, mert a kormány részéről ilyen szándék igazán nem volt.
Számtalanszor elmondták, hogy ez a kormányrendelet csupán egy technikai jellegű határozat. Én viszont úgy gondolom, hogy politikai és érzelmi töltete van, az érintetteknek rendkívül fontos, s nem csak nekik. A megbékélés e nélkül nem lehet teljes.
– Az áttörést jelentő döntés a deklaráció volt. Annak az életre hívása, és annak szellemében a következő lépések voltak valóban a nagyon fontosak. Ilyen értelemben valóban technikai döntés lehetne a határozatok eltörlése. Ám mivel ez nem következett be, ennek az elmulasztása már politikai üzenetet hordoz. Júniustól ez idáig, négy hónap alatt nem volt rá idő hogy meghozzák. Ettől nem kell elkeseredni, ez az életnek a része. Az, hogy így haladnak a dolgok, látjuk. Tapasztaljuk. Minden pici előrehaladásért nagyon komoly csatákat kell vívni. S ezeket meg is vívjuk.
A Vergődő madár ellopása után joggal merül fel az igény, hogy meg kellene védeni nem csak ezt, hanem a többi ilyen szobrot is. Terveznek ez ügyben lépéseket tenni?
– Nekem az az érzésem, hogy folyamatos szerepzavarban vagyunk. Az egész dolog úgy néz ki, mintha az egész a mi felelősségünk lenne. A mi felelősségünk az, hogy föltárjuk a múltat, és ez rendben is van, hogy szembesítsük a társadalmat a 40-es évek történéseivel, ez is rendben van. A mi felelősségünk az, hogy megteremtsük a lehetőségét, hogy méltóképpen rakhassuk le a kegyelet virágait. És a mi felelősségünk az, hogy az emlékmű ott maradjon. És ettől kezdve a mi felelősségünk az is, hogy ha ellopják, akkor megtaláljuk a tetteseket? Hogy is van ez? Ami a Vergődő madarat illeti: azt a szabadkai önkormányzat állíttatta. Azt várjuk el a városvezetéstől, hogy járjon el annak érdekében, hogy az emlékmű visszakerüljön a helyére, és kérdezem én, ki akadályozza meg a szabadkai önkormányzatot abban, hogy bekamerázza az emlékművet. Ha a városközpontban megrongálnák Jovan Nenad cár emlékművét, akkor is ilyen intenzitással keresnék az elkövetőket? Vagy például a csúrogi emlékmű … azt a szerb állam emeltette. Hát nem az a világ rendje, hogy az állam gondoskodjon róla? Kameráztassa be, vágassa le a füvet, söpörje föl a környékét … ez egy köztéri szobor. Áttolni a felelősséget... a végén kiderül, hogy a magyar közösség felelős a magyar áldozatokért is. Hol van akkor ennek a történetnek a vége? Ezért gondolom, hogy nagyon beteges az az elképzelés, hogy az MNT-nek kell lépni, hogy legyen kormányrendelet. Ezért nem mi vagyunk a felelősek. Az állam mulasztásáért nem vállalhatunk felelősséget.
Ön azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szabadkai szoborlopás miatt megtorpanhat a megbékélési folyamat.
– Nekem az a meggyőződésem, hogy ez nem színesfémlopás volt. Valami másról lehet szó: politikai üzenetet tartalmazó cselekedetről van szó. Azért mondtam, hogy derékba törheti a megbékélési folyamatot, mert egészen biztos, hogy ebben a társadalomban nagyon sokan vannak, akik nem úgy gondolkodnak, mint aminek az életszerű megvalósulását láthattuk idén júliusban. Én meggyőződéssel állítom, hogy a szoborlopás ilyen kapcsolatokat hordoz a háttérben, és éppen ezért lett volna fontos, hogy a szoborlopást követő egy-két napon belül a szerb kormány meghozta volna a döntését, mert azzal azt üzente volna, hogy nem hajlandó visszatérni az elmúlt 70 évbe. Ezzel a toporgással, ami a szoborlopás kapcsán történt, hogy nincsenek meg az elkövetők, hogy nincs kormányrendelet, ezzel nem teremtődtek meg a feltételek, hogy Szabadkán megjelenjen a kormány képviselője és lerakja a koszorúit. Politikailag az egyetlen komoly válasz a kormányrendelet megszületése lehetett volna. Ez olyan ígérvény, amit a szerb kormány elnöke tett a magyar köztársasági elnöknek. Ezért azt gondolom, hogy teljesen normális, hogy Magyarország belgrádi nagykövetének kell eljárnia ebben az ügyben, s tudomásom szerint el is jár. Természetesen a kormánykapcsolatainkat mi is felhasználjuk. Magyarország a különböző szerb–magyar államvezetői találkozókon mindig szóba hozta ezt a kérdést, és mi itthon is kitartóan követelni fogjuk valóra váltását.
Azt gondolom, hogy bármennyire is terhesek ezek az
