A Szabadkai Rádiót megalakulása óta mind a mai napig végigkísérték a létszámproblémák, ugyanakkor az utóbbi időben a fennmaradásért is meg kellett küzdenie. Munkatársainak ma már legalább a költözés problémáján nem kell többet gondolkodniuk, hiszen ettől az évtől új helyen, önkormányzati tulajdonban levő épületben folytathatják a munkát. A magánosítás azonban továbbra is Damoklész kardjaként lebeg felettük. A Szabadkai Rádió magyar, horvát, szerb és német nyelven sugároz műsorokat.
Németh Ernő (Fotó: Molnár Edvárd)
–1968. november 29-én kezdte meg hivatalosan a munkáját a Szabadkai Rádió, azzal, hogy hónapokkal korábban már voltak próbaadások. Amikor a magyar műsor megkezdte a műsorok sugárzását, az alapító főszerkesztő, Nagy József azt mondta: „El sem tudja képzelni kedves hallgató, hogy milyen kevesen vagyunk, amíg készítjük Önöknek ezt a műsort.” Igazából ez a mondat az, ami végigvonult a Szabadkai Rádió történelmén. Ebben a szerkesztőségben mindig jóval kevesebben készítették a műsort, mint amennyire szükség lett volna. Erre panaszkodtak az újságírók a kilencvenes években, illetve 2000 környékén és most is. Valamilyen oknál fogva sosem engedték meg, hogy ez a szerkesztőség úgy működjön, mint ahogy kellene, legalább egy húszfős emberállománnyal – mondta Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének megbízott főszerkesztője.
Hozzátette, ennek ellenére a Szabadkai Rádió az elmúlt évtizedekben Vajdaság területén az egyik legjelentősebb körzeti tájékoztatási eszközzé nőtte ki magát, amit nemcsak Észak-Bácskában, hanem szélesebb körben is hallgatnak, még Magyarországon is.
– Most tényleg kevesen vagyunk, annyian, mint 45 évvel ezelőtt, induláskor, pedig akkor csak háromórás magyar műsort sugárzott a Szabadkai Rádió, most pedig 14 órásat az éterben és 24 órásat az interneten. Nagyon örültünk, amikor a rádió 45. születésnapján az igazgatóbizottság díszülésén Pásztor István, a tartományi parlament elnökeként kiemelte: a Szabadkai Rádió megérdemli azt, hogy a munkafeltételek javuljanak, és több ember készítse a műsorokat. Ugyanezt ismételte meg Maglai Jenő polgármester is, miszerint az önkormányzat majd segít abban, hogy új embereket foglalkoztassunk.
Fotó: Molnár Edvárd
De ez az öröm csak egy napig tartott, az országos megszorító intézkedések miatt ugyanis nem alkalmazhatók új foglalkoztatottak a közszférában 2015-ig, sőt egy adott intézményben az állandó munkaviszonyban dolgozók 10 százalékánál nem lehet több a meghatározott időre foglalkoztatottak száma. Vagyis nemhogy nem tudunk új embereket felvenni, hanem még el is kell bocsátanunk embereket – mutatott rá.
Németh Ernő elmondta, folyamatosan odafigyelnek, hogy újítsák a műsorsémát, bővítik a műsoraik sorát. Ugyanakkor amennyiben valamennyivel többen lennének, aprólékosabb munkát tudnának végezni, a témaválasztásnál is hosszabb távra tudnának tervezni, nem csak 1-2 napra előre.
De nemcsak az emberhiány nehezíti a munkájukat, hanem az önálló frekvencia hiánya is.
A 2000-es évek elején vált külön a magyar szerkesztőség, és kezdett önálló egész napos műsorba. Ám az elektronikus médiáról szóló térvény előírja, hogy egy médium csupán egy frekvenciával rendelkezhet, így a Köztársasági Rádiódiffúziós Ügynökség megvont egy frekvenciát a Szabadkai Rádiótól, a magyar műsor fennmaradása kérdésessé vált. Megoldást kellett találniuk az áldatlan állapotra.
Fotó: Molnár Edvárd
– Az Újvidéki Rádióval kötött szerződés alapján kapunk frekvenciát, mi ugyanis tulajdonképpen a tartományi rádió magyar nyelvű kínálatát bővítjük. Valóban meg kellene oldani ezt a kérdést, de sajnos törvényes akadályokba ütközünk, mert a törvény előírásai szerint a Szabadkai Rádiónak nem lehet két frekvenciája. Mi abba nem mentünk bele, hogy visszaálljunk a szendvics-műsorsémára, vagy megszűnjön a magyar műsor. Ez az előírás egyébként egy szerbiai badarság, hiszen például a romániai marosvásárhelyi rádiónak 4-5 frekvenciája van, azzal, hogy a közszolgálati tartalmú műsort sugározzák a legnagyobb területen. Emellett minden egyes romániai stúdiónak vannak alstúdiói, vagyis a marosvásárhelyi rádiónak másik, kisebb településen van még egy rádiója, amely átveszi a marosvásárhelyi műsorát, de helyi műsorokat is sugároz. Ugyanez a helyzet a kolozsvári rádióval vagy a temesvári rádióval is. Nekünk is ilyen rendszer felállítására lenne szükségünk, hogy Szerbiában lehetővé váljon, hogy az ilyen többnyelvű rádióknak, mint a Szabadkai Rádió, legyen több frekvenciájuk, amelyen meghatározott nyelven sugároznak – emelte ki Németh Ernő. – 2015-ben ismét esedékes a frekvenciapályázat, éppen ezért jó lenne, ha az elkövetkező egy–másfél évben sikerülne valamilyen megoldást találni erre a helyzetre, hogy ne csak kiskapukon keresztül tudjanak a kisebbségi rádiók műsort sugározni – mondta.
Szerbiában elsőként a Szabadkai Rádiót akarták magánosítani. Akkor a politika beavatkozott, így a mai napig erre nem került sor.
Fotó: Molnár Edvárd
– Pásztor István közbenjárásával a magánosítási folyamatokat leállították, majd később a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőinek reagálásnak köszönhető, hogy a törvény ez irányú alkalmazását felfüggesztették. De most újra szükség lesz a politika közbelépésre, hiszen ismét aktuálissá vált az elektronikus médiumok magánosítása. Ezeket a folyamatokat meg kell akadályozni. És azt hiszem, a politikum is tisztában van azzal, hogy ez mekkora felelősség. Ha a vajdasági magyarok kulturális autonómiájával Belgrád szeret kérkedni, akkor ezt az autonómiát ne csorbítsuk meg. Hogy ez mit jelent? Azt hogy a művelődést, oktatást és a tájékoztatást saját magunk irányítjuk. Ha magánosítanák a helyi rádiókat, akkor azokat a tájékoztatási eszközöket vonnák ki a magyar autonómia alól, melyek ingyenesek, és a legtöbb emberhez eljutnak. Ha egy többségi tulajdonos fogja meghatározni, hogy milyen műsorok mehetnek majd milyen nyelven, akkor már nem beszélhetünk autonómiáról. Vagyis amikor mi a rádiónkat védjük, akkor a saját kulturális autonómiánkat is védjük. Ezért remélem, hogy a politikum a segítségünkre lesz – mondta a magyar szerkesztőség főszerkesztője.
Ez év júniusától új székházban, a Raichle Ferenc park 1–8 alatt található épületben dolgoznak, jobb körülmények között, mint a régi épületben.
– Egyedüli szívfájdalmunk, hogy nincs egy nagy stúdiónk. Jó lenne, ha lenne egy olyan hely, ahol nagyobb stúdióbeszélgetéseket tudnánk felvenni, vagy ahol hangjátékokat, kabaréműsorokat tudnánk készíteni, ezek a műsorok is tervben vannak ugyanis – tudtuk meg Németh Ernőtől.
