Város- és faluszerte lakossági fórumokon mondják el mostanság az emberek panaszaikat a rossz közbiztonság miatt. Az ilyen összejövetelek hasznát nem könnyű fölmérni, mindenesetre legalább megismerkednek a rendőrök és a politikusok a közhangulattal, s időnként tesznek is lépéseket a javulás érdekében, a lakosság pedig tájékozódik ezekről. A kérdésekre meg vagy kap érdemleges választ, vagy sem. Mondanunk sem kell, hogy az érdeklődés központjában továbbra is a betörések és a lopások állnak, mert ezek a bűncselekmények a legtömegesebbek, ha nem is a legveszélyesebbek. Vajon javul a közbiztonság? Mire kíváncsiak a polgárok? És mit bírálnak?
Zentán öt hónappal ezelőtt hallgattam végig egy városrész lakosainak a panaszait, a héten egy másik kerületben, a Kertekben gyűltek össze a lakosok, mert nagyobb biztonságot szeretnének, mivel nem érzik a kedvező fordulatot. Pedig történt javulás, hiszen szerkesztőségünkbe szinte naponta érkezik rendőrségi jelentés arról, hogy újabb és újabb gyanúsítottakat vettek őrizetbe betörések miatt, a napokban éppen tizenkettőt. Nem sokkal azután, hogy Pásztor István tartományi parlamenti elnök megbeszélést folytatott Ivica Dačić miniszterelnökkel az igencsak megromlott közbiztonságról, Tornyoson és a szomszédos községben, Horgoson egyazon napnak hajnalán razziát tartott a rendőrség, és egyik helyen sem eredménytelent. Erre azt mondták a mostani összejövetelen, hogy ez jó, de kevés.
Javulás történt a törvényhozás terén is, január óta ugyanis már nem 15 000, hanem 5000 dinár fölött minősítik bűncselekménynek a lopást. Akkor ennyit tudtunk elérni – mondta Pék Zoltán köztársasági képviselő –, de az ülésen arról is beszámolt, hogy március 8-án átadták az újabb módosítási javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy 5000 dinárig szabálysértésként kezeljék a lopásokat, és 30 000 dinárral vagy 60 napos elzárással büntessék az elkövetőt. A VMSZ már tárgyal a többi frakcióval, és ha összegyűlik 126 aláírás, akkor eljárásba veszi a parlament a büntetőtörvényre vonatkozó módosítási javaslatot. Egyelőre úgy tűnik, hogy a többség támogatja. Persze a törvény nem old meg mindent, mert erős rendőrség nélkül – amelynek az elriasztásban is fontos szerepe volna – nem kerülnek rács mögé a tolvajok és a betörők. Akik egyébként – mint hallhattuk – még vasból készült nagykaput is loptak már, sőt temetés alkalmával kipakolták a házat.
Jogosan vetődik föl azonban a kérdés, hogy eddig vajon miért tolerálta az állam a lopást. Mert ha amiatt, mert sokat kell költeni a rabokra, vagy nincs hely a börtönökben (emlékezhetünk a nem régi amnesztiára), akkor vajon mekkora tumultust hoz a zéró tolerancia. Esetleg az MRM-nek az önfenntartó börtönök létrehozására vonatkozó ötletét kellene alkalmazni? Zentán a közmunka „intézményének” a bevezetését ajánlották.
MI A BAJ A RENDŐRSÉGGEL?
Az sem kelt jó érzést, ha az ember úton-útfélen rendőrbe botlik, azt viszont Zentán és másutt is állítják, hogy elsősorban a rendőrségre tartozna a jó közbiztonság megteremtése, részben azáltal, hogy rendszeresen járőröznének, természetesen éjszaka is. Igen ám, de ők erre azt mondják, hogy nagyon kevesen vannak. A községben például a munkahelyi besorolás szerint mintegy negyven rendőr hiányzik. Ez az adat akkor sokatmondó, ha tudjuk, hogy a hiány nagyobb, mint a jelenlegi állomány. Persze vitatkozni lehet a helyi rendőri vezetéssel, de ezt a kérdést ők nem tudják megoldani. Arról viszont sem a belügyminiszter-kormányfőtől, sem más illetékestől nem hallottunk semmit, hogy a takarékosság, az ország szegénysége vagy más ok szolgál-e magyarázatként a helyzetre. A szomszédos Adán például komoly akció indult abból a célból, hogy kiharcolják az állomány bővítését.
A polgárok azt is tudni vélik – ez is elhangzott a lakossági fórumon –, hogy vannak rendőrök, akik bizonyosan összejátszanak egyik-másik bűnözővel, hiszen rendszámtábla nélküli autókat nem állítanak meg, miközben üdvözlik egymást a sofőrrel. Miként a rendőrség képviselője megjegyezte, az ilyesminek a kivizsgálása a belső ellenőrzésre tartozna, csak éppen nem jelentik a polgárok. Miként azt sem – amit az ülésen részleteztek –, hogy mikor és hol milyen gyanús alakok fordulnak meg. Fölrótták a polgárok, hogy zavarja őket, amikor bejelentéskor számtalan adatot kérnek tőlük, amire magyarázatként elmondták a rendőrök, hogy nekik kötelességük a névtelen bejelentéseknek is utánajárni, tehát nem a bejelentőt akarják ellenőrizni, hanem az esetleges bűncselekményről minél több adatot igyekeznek begyűjteni.
Egeresi Sándor a vajdasági rendőrség megalakításában (is) látja az előrelépést, mert úgy véli, hogy ezzel javulna a rendőrség tekintélye, és a hatékonysága is nagyobb lenne. S amikor a tartományi parlament elnökeként erről a kérdésről tárgyalt a belügyminiszterrel, ő nem zárkózott a témától.
A POLGÁRŐRSÉG ELLEN
Ha a rendőrség ilyen vagy olyan ok miatt képtelen megvédeni a polgárokat a betörőktől, maguk igyekeznek ezt megtenni. Ennek egyik módja az önszerveződés, vagyis polgárőrség állítása, ami eredményesen működik már több településen. Igaz, „csoportos egészségügyi séta” formájában. Mert a rendőrség (vagy inkább a felsőbb belügyi szervek) irtóznak ettől a megoldástól, pedig vannak országok, ahol a rendszer jól bevált. Természetes, hogy sehol sem szeretik, ha illegális polgári szerveződés próbál „párhuzamos erőszakszervezetként” tevékenykedni, bár eddig sehol sem hallottunk arról, hogy nem volt eredményes az ilyenfajta tevékenység. Az egyik bánsági településen azonban eldicsekedtek a sikereikkel – miközben a rendőrséggel is jól együttműködtek –, ám amikor ez nyilvánosságra került, behívatták a szervezőket – és azóta hallgatnak. Pedig akár csőszök, akár egy-egy rendőr bevonásával és önkéntesek közreműködésével legalizálni lehetne a járőrözést. A rendőrök szerint ők nem veszélyeztethetik ilyen módon sem a civilek biztonságát.
Az sem titok, hogy a károsultak gyakran nem is nagyon mernek szembeszállni a tolvajokkal, mert attól tartanak, hogyha erőszakot alkalmaznak ellenük, akkor ők húzzák a rövidebbet a bíróságon – miként volt is már erre példa –, ha nem tartják magukat az „arányosság elvéhez”, vagyis nem csak védekeznek, hanem magyarán: elverik a betörőt. Ezt önbíráskodásnak tekinti a bíróság.
A zentai összejövetelen még az a kérdés is fölvetődött, hogy vajon büntethető-e a tulajdonos, ha saját udvarában a kutyája megharapja az éjszakai betolakodót. Mert egy történet szerint a gazdának nyolcszáz eurójába került egy ilyen kutyaharapás, mivel a tettes éjszaka „véletlenül került téves portára”. A rendőrség képviselői ugyan nem adtak választ a felvetésre, viszont a résztvevők egymás között letisztázták, hogy valóban sokba kerülhet az eb gazdájának például egy plasztikai műtét kifizetése, ha a kutyája okozta a sérülést. Más vélemény szerint, ha tábla jelzi, hogy harapós kutya van az udvarban, akkor a felelősség a behatolót terheli. A becsületes polgárok szerint azért rossz a közbiztonság, mert itt tartunk most: a bűnözők jogainak védelménél, az áldozatok védelme pedig alakulgat.
