Keszég László rendezőnek nem az első munkája a Kosztolányi Dezső Színházban a január 11-én bemutatásra kerülő Vojáger című előadás. Az első rendezésére (Sergi Bebel: Vér) reflektálva a mostani ősbemutatót ,,vérbő komédiaként” aposztrofálja. A projektről a rendezőt kérdeztük.
Honnan a Vojáger ötlete, s miért pont Vinnai András szerzőként?
– Urbán András felkérésére, hogy rendezzek ismét a Kosztolányiban, rögtön Vinnai András jutott eszembe, akivel már korábban is volt közös munkánk, innen az ötlet, hogy ő írja meg az előadás szövegét. Eljöttünk Vinnaival Szabadkára, megnéztünk pár előadást, ő szemrevételezte a színészeket, majd sok gondolkodás, ötletelés után, s az általánosból az egyes felé haladó logikai következtetések során eljutottunk arra a pontra, hogy elkészült a Vojáger szövege, ami konkrétan a Kosztolányi Dezső Színház színészeire lett írva. Ez egyedülálló dolog, hiszen esetünkben az ötlettől a próbafolyamaton keresztül a darab megszületéséig minden a Kosztolányi Dezső Színházban jött létre. Hasonlíthatjuk ezt Shakespeare színházához, ahol a drámai főszerepeket a Globe színház színészei játszották, s miközben Shakespeare drámáit írta, saját színészeihez alakította a karaktereket. Vinnai András is valahogy így alakított folyamatosan a szövegen, aztán az improvizációk során kialakult a végleges forma.
Egy vérbő komédiát állítotok színre. Milyen típusú humorra számíthat a közönség? Ironikus, vagy mindenki számára érthető klasszikusabb, esetleg fekete humorra?
– Bizonyos komikus toposzokkal, mindenki által ismert vizuális, és verbális jelekkel operál az előadás. Más szóval ez egy vad bohózat, melyben a vájt fülűek felfedezhetnek különféle társadalmi, illetve egyéni problémákat, például a pánikbetegséget, más néven a szorongást. A teljesen amorf, ismeretlentől való félelem hetente legalább kétszer, háromszor megjelenik a betegségben szenvedő pácienseknél. Természetesen ennek a szorongásnak egy szélsőséges esetét mutatja be az előadás, a megoldás pedig a humor oldaláról érkezik. A szorongást elferdíti a darab, s csak bizonyos aspektusát erősíti fel, olyan ez, mintha egy sok sejtből álló szervezetnek csak meghatározott sejtjeire fókuszálnánk, s azt figyelnénk egy mikroszkópon keresztül. A közönség percek alatt megérti a Vojáger humorát, ugyanazt veszi észre, ugyanazokat az anomáliákat röhögi ki. Nem azt a típusú színházat csináljuk, ahol a világban megjelenő igazságtalanságokat drámai, szuicid módon oldjuk meg. Arra fókuszál a darab – amit Babi néni és a NASA engedélyével mutatunk be – hogy mi magunk mennyire vagyunk bizonytalanok. Saját hülyeségünkről szól, ezért is lehet sok karakter ismerős a nézőnek.
Elárulsz valamit a történetről, a miliőről ahol játszódik a darab?
– Igazából azt is mondhatnám, hogy klasszikus színpadképet látunk. Kispesten, két egymással szomszédos udvarban történnek az események, ahol azonban a mesés elemek, és a valóság néha összekeveredik. Egyértelmű viszonyok vannak a szereplők között. Látjuk a férjet és feleségét, a férj barátját, van egy kutya, egy bolondos szomszédasszony: Babi néni, és egy ,,guru”....igaz, van beszélő fűnyírónk is, de róla többet nem árulok el. A lényeg, hogy nagyon sok minden keveredik, ezek a jelek azonban nem gyengítik egymást, éppen ellenkezőleg; egy izgalmas salátát hoznak létre.
Vinnai András írásmódját egy egészen különleges, egyéni beszédmód használata jellemzi. A pesti street-nyelvet használja, ami egy bizonyos fajta zsargon, ám ezt sem hagyományos formájában teszi, kicsit kiforgatja.
Milyen lesz az előadás zenei háttere?
– Velem dolgozik Zságer Varga Ákos zeneszerző, ő jegyzi az előadás zenéjét, ami szintén elég kaotikus lesz, átitatva sok olyan – mindenki által ismert – filmes hatással, amit remélhetőleg nem olyan helyen használunk, ahol száz éve Hollywoodban tették. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy egy borzasztóan egyedi, és szórakoztató színfoltja lesz az előadás a Kosztolányi Dezső Színház repertoárjának.
