Vitát váltott ki Erdélyben, hogy a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő az intézmény céljairól tartott beszámolójában a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának” lehetőségét vetette fel.
Szász Jenő arról beszélt: kutatás tárgya lehet, hogy nem jelent-e alternatívát a szórvány magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az önkéntes területfeladás. Beszédében a gyöngyhalászmódszert is emlegette, melynek lényege, a magyarságához jobban ragaszkodó, tehát „nemzetratégiailag értékes” emberek kitelepítése. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének szavait úgy is lehet értelmezni, hogy Magyarország a szórványmagyarok áttelepítésével oldaná meg a demográfiai problémáit, de akár úgy is, hogy Erdélyen belül a Székelyföldre telepítenének szórvány közösségeket.
Már a KMKF-en bírálta Szász Jenő felvetését Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, aki emlékeztette az intézményvezetőt arra, hogy mintegy hatvan éve hasonló döntést hozott a Német Szövetségi Köztársaság, amelynek következményeként ma már alig egy-két német él az erdélyi szász városokban, falvakban, miközben Németország demográfiai problémái nem oldódtak meg az áttelepítésekkel.
A hét közepén megszólalt a vitában Tőkés László európai parlamenti képviselő is, aki még elméleti lehetőségként sem ért egyet azzal, hogy a szórványmagyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett a kitelepítés jelentené az alternatívát.
Megvédte azonban Szász Jenőt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke és Tőkés László unokaöccse, Gergely Balázs, az EMNP alelnöke is. Gergely Balázs kijelentette részben egyetért nagyapjával, Tőkés István teológiai professzorral, aki egy két évvel ezelőtti interjúban a szórványterületek „feladásáról” beszélt: „Ki kell jelölni földrajzilag is egy olyan területet, amelyikbe az anyaország mindent belead. Üljenek össze a demográfusok, a filozófusok, a papok, és mondják meg, melyik az a terület, ahol a Székelyföldtől a határig még erdélyi magyar életet lehet építeni. (…) Olyan világot kell ezen a területen kialakítani, ahová Budapestről is szívesen költöznek az emberek, hogy ne csak innen áramoljon oda a lakosság” – jelentette ki a nyugalmazott professzor.
Felelőtlen gondolatnak tartja viszont Szász Jenő ötletét Kovászna megye Összetartozunk székely–szórvány partnerségi programjának irányítója, Demeter László. „Nemzetünk folyamatos térvesztése így is komoly tehertétel a magyar közgondolkodás számára. Ha ezt még önkéntes visszavonulással, területfeladással erősítjük, még borúsabb jövőnek nézhetünk elébe” – állapította meg. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a szórványprogram vezetőjeként volt alkalma megismerni a Hunyad, Fehér és Szeben megyei magyar közösségeket, sikerült betekintenie a szórványlét általános kérdéseibe is. „Folyamatosan azt tapasztalom, hogy ezek a közösségek élni akarnak, fenn akarnak maradni, és ezért nagyobb küzdelmet kell megvívniuk, mint a tömbmagyarságban élőknek – fogalmazott Demeter János. – A világ számos országa példa arra, hogy identitásukban meggyengült nemzetek újra megerősödtek, van olyan ország, mely több száz év nemlét után újra létrejött. Nekünk egyelőre az a feladatunk, hogy megtartsuk, ami a mienk.”
A legtöbb politikai elemző úgy véli, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetőjének ötlete korábbi elmeszüleményei sorába illeszkedik be. Szász Jenő javasolta már, hogy vezessék be a székely pénzt, miként azt is, hogy filmesítsék meg a székelység ezeréves szabadságharcát; Csaba királyfi szerepére kérjenek fel egy Mel Gibson kaliberű szereplőt, és egy hollywoodi produkcióval feledtessék Drakulát.
A szórvány kitelepítésének gondolata mindenesetre eléggé vérfagyasztó…
