– Jó érzés együtt lenni ezen a napon, ide tartozni, kosztolányisnak lenni, mert a 10 év megteremtett egy helyet, ahol itt lehet lenni, ahonnan el lehet indulni, és vissza lehet térni – köszöntötte ezekkel a szavakkal Varga Anikó igazgatónő a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tizedik iskolanapján összegyűlteket, akik között nemcsak a gimnázium tanárait, meghívott vendégeit és a mostani diákokat találtuk, hanem az egykori diákokat is, akik az ünnep alkalmából visszatértek középiskolás éveik intézményébe.
„Isten éltessen 10. születésnapodon, Dezső fiam!” – hallottuk dr. Korhecz Tamástól, a gimnázium megálmodójától, a Magyar Nemzeti Tanács elnökétől, aki gyermekeként aposztrofálta a gimnáziumot. Mint mondta, a legnagyobb kegy az alkotás lehetősége, az elképzelések megvalósítása, és ebben a kegyelmi állapotban lehetett része, amikor a gimnáziumot sikerült megalapítani.
– Miért is sikerült az álmot megvalósítani? Ennek két titka van. Az egyik, hogy az álmok mögé másokat is állítsunk, másokat is megnyerjünk az álmainknak, és együttes erővel valósítsuk meg, a másik a hit, annak a hite, hogy a szinte lehetetlennek tűnő elképzelés is megvalósulhat. Annak idején meg kellett győzni az ötlet létjogosultságáról a tartományi kormányt, az akkori MNT vezetőjét és az akkori városvezetőket, és hinni kellett, hogy lesz Kosztolányi gimnázium. Hogy ebben részt vehettem, azért hálás vagyok, és azt kívánom, hogy sok ilyen történettel gazdagodjon az életünk, szeretném, ha elhinnénk, hogy összefogással és hittel valóra válhatnak az álmaink – tolmácsolta jókívánságait az MNT elnöke.
A köszöntők után a gimnázium diákjainak filmjét tekinthettük meg. A Délvidéki kalandozások című, humorosan tudományos és ezért sokszor őszinte nevetést is kiváltó filmben a vajdasági kulturális értékek, jellegzetes épületek, szobrok, parkok nyomába eredő tanulókkal tarthattunk Szabadkára, Palicsra, Horgosra, Zentára, Magyarkanizsára, Törökkanizsára, Bánátba. Ezt követően a diákok egy színdarabbal is kedveskedtek a közönségnek, egyik Esti Kornél novellát vitték színre.
