Távolabb kell lépni néha a napi politikától ahhoz, hogy jobban megértsük, ami a hírekben szerepel – vagy ami azokból éppen kimarad. Ezt teszi a hétvégén az Amerikai Magyar (Egyetemi) Oktatók Szövetsége, amely a New York melletti New Brunswick egyetemi városban, az itteni magyarság egyik központjában tartja 38. évi közgyűlését. Noha az első nap történelmi témákkal kezdődött, azoknak nagyon is sok közük van a Kárpát-medencei történésekhez, az aktuális politikához.
A háromnapos program Deák Istvánnak, a Columbia Egyetem tanárának, az amerikai történésztársadalom egyik legkiválóbb egyéniségének az előadásával kezdődött, aki ritkán hallható, izgalmas összefüggésekkel és tényekkel bizonyította, hogy a magyar állam – Horthy Miklós kormányzó és Szálasi Ferenc „nemzetvezető” alatt is – képes volt saját döntéseket hozni. Képes volt például arra is, hogy a Nyilaskeresztes Párt rémuralma alatt visszatartson a náci Németország által követelt zsidó transzportokból sok ezer munkaképes férfit és azokat saját céljaira használja. Ugyanakkor, Hitler összes egyéb eredeti szövetségese közül, csak a magyar kormány nem volt képes vagy hajlandó legalább az utolsó pillanatban politikát váltani ahhoz, hogy Magyarország ne vesztesként fejezzen be másodszor is egy világháborút.
Pásztor Péter, a New Jersey állambeli Monmouth Egyetem történésze Károlyi Mihály történelmi meghurcoltatásáról értekezett. Mint ismeretes, az első magyar köztársasági elnököt és emlékét számos magyar kormány üldözte: először a Horthy-rendszer, utána Rákosi diktatúrája, majd 1998-tól az első Orbán-kormány, míg végül – Kövér László országgyűlési elnök korábbi ígérete alapján – a jelenlegi hatalomnak tavaly sikerült eltüntetni a szobrát az Országház mögötti Kossuth térről. Pásztor szerint mindez a történelmi tények figyelembe vétele nélkül, vagy éppen azokkal szemben történik.
Kovács Tamás, a Magyar Országos Levéltár munkatársa arról beszélt, hogyan toloncolták ki a szlovák hatóságok magyar állampolgárok tízezreit – hogy azután Magyarország is elutasítsa őket, pedig érvényes magyar igazolvánnyal rendelkeztek, és csak az volt a „bűnük”, hogy zsidóknak tartották őket.
Fazekas Csaba, aki a Miskolci Egyetemen Prohászka Ottokár életét és munkásságát kutatja, szintén olyan tényekre és a hungarista püspöknek olyan beszédeire hívta fel a figyelmet, amelyek rendre kimaradnak a napi közbeszédből. A Horthy-rendszer és a numerus clausus szellemi atyja – akinek új kultusza van Magyarországon – a napi politikában gyakran hallott szófordulatok és kifejezések egy részének („értékadó és értékrontó erők”, „erkölcsös és erkölcstelen nemzetrészek” stb.) az eredeti megalkotója. Modellként használja őt – értelmezi a kutató – mind a mérsékelt jobboldal, mind a szélsőséges Jobbik, csak míg az előbbiek tagadják Prohászka radikalizmusát, addig az utóbbiak ünneplik és követik azt. Fazekas szerint a püspök a második világháború előtti években azért szerepelt egyre kevesebbet a közéletben (noha továbbra is írt cikkeket és mondott beszédeket), mert nem tartotta Horthy politikáját „eléggé kereszténynek”.
Elhangzott egy előadás a vajdasági magyarság helyzetéről is egy fiatal kanadai kutató tollából – de a várakozások ellenére sajnos számos ténybeli hibát és félreértést tartalmazott. Ami nagy kár, mert ilyen fórumokon ritkán kerül napirendre a mi kisebbségünk – amit ez a politológus egyébként nagyon helyesen megjegyzett.
Ugyancsak ritkán foglalkozik a sajtó a kevésbé ismert tanácskozásokon elhangzottakkal – pedig mint ezt a mai nap is bizonyítja, nem egyszer fontos meglátások látnak napvilágot ilyen helyeken. Péntek este, a helybeli Amerikai Magyar Alapítvány múzeumában a magyar kormány képviseletében Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója üdvözli a részvevőket, majd Pók Attila történész számol be a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, szintén nagy port felkavaró köztérátnevezési értékelő tevékenységéről.
