Csúf, pöffeszkedő, pocakos okostojás, aki egyfolytában az alfelével van elfoglalva, vagy ereget, vagy potyogtat, de mindenesetre annyi biztos, hogy szarik a fejünkre. Ilyen a minden zsarnok uralkodót mintázó Übü király (Pálfi Ervin) a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Dömötör András által rendezett előadásában. És hasonló a felesége, Übü mama (Pesitz Mónika) is, akinek „kilométeres” szőrök csüngnek a lábán, folyton szervezkedik valamit, és természetesen azért igyekszik rávenni férjét Lengyelország trónjának megszerzésére, hogy ő maga uralkodhasson.
Múlt és jelen, és sajnálatosan a jövő is benne foglaltatik eme produkcióban, amely egy régi témát, a zsarnokoskodást, az aggályos együgyűséget, a féktelen hatalomféltést igyekszik új köntösbe helyezni. Übü mama azt szeretné, ha férje ismét király, ő pedig királynő lenne, ezért rábeszéli urát, hogy végezzék ki Vencel királyt (Kovács Nemes Andor) és egész családját, és erőszakosan hágjanak fel a lengyel trónra. Az akció felemásra sikeredik, Vencel fia, Bugrisláv (Ralbovszki Csaba) és felesége, Rozamunda királynő (Kalmár Zsuzsa) megszökik, a fiú pedig megesküszik, hogy megbosszulja Übü tettét. Persze, ez a történet is úgy indul, hogy Übü papa kedves a királyhoz, a galád gyilkosság tervét a háttérben szövögeti, csak egy árulóra, a magas katonai pozíciót betöltő Poszományra (Mácsai Endre) van szüksége az ügy sikeréhez.
Amint a zsarnok elfoglalja a trónt, megkezdődik a lengyelek számára a rettegés kora. Új törvények, új adók, új igazságszolgáltatás, Übüék mindent kisajátítanak, mindent maguknak akarnak, nem félik a nép haragját. Pedig a nép elégedetlen, és még Poszomány is hátat fordít nekik, mivel még ő sem kapja meg, amit ígértek neki a gyilkosságok megszervezéséért. Képbe jön az orosz cár is, feltűnik újra Bugrisláv, nagy csata van készülőben, Übü fegyverbe öltözik, felhág a lovára, és testőreivel, Zsinórral (Baráth Attila) és Paizzsal (Szőke Attila) nekiront az orosz seregnek. Természetesen alulmarad, menekülőre kell fognia, magára marad.
A történet szinte mellékes, csak annak aláfestésére szolgál, hogy lássuk, milyen világ vesz körül bennünket, hogy lássuk, az uralkodói réteg sosem az emberek javát nézi, mindenféle ígéretei ellenére, hanem csak saját vagy egy csoport érdekeit. Így volt ez mindig, és így van ez napjainkban is. A politikusok nagy részét figurázza ki a darab, akik szövetségeket kötnek, törvényt alkotnak, de legtöbbször nem a gyarló hétköznapi ember jobb életének kivívása rebeg a szemük előtt, hanem önmaguknak és jómódú barátaiknak a húsos fazekakhoz való minél közelebb juttatása. Ez általában sikerül is, mert amíg a modern kori Übü papák és Übü mamák szép házakban laknak, csillogó ruhákban járnak, és ragyogó autókat hajtanak, a nép, amelynek szolgálatába szegődtek a hivatalos megfogalmazás szerint, csak megszenvedi őket, egyre rosszabb sorsra jut, a mindennapi betevőért kell aggódnia. Ilyen ez a világ.
Übü papa folyton a hasával van elfoglalva, a legjobb falatokat mindig igyekszik magának megtartani, aztán kihangosítva halljuk, amint a gázokat eregeti magából, látjuk, ahogy megszabadul a belsejét feszítő szennytől, amiben a végén már az egész színpad úszik. Mi úszunk mindannyian abban a fertőben, amit uralkodóinknak köszönhetünk. De nem csak nekik, magunknak is, elvégre ez a társadalmi probléma abból adódik, és a darab erre is igyekszik rávilágítani, hogy a nép birka, és szinte minden megetethető vele, kihasználható bármilyen mértékben, igazának nem akar, nem mer hangot adni, inkább csöndben viseli mindazt, ami körülötte, vele történik.
(Alfred Jarry: Übü király vagy a lengyelek
Fordította: Jékely Zoltán
Szereposztás: Übü papa – Pálfi Ervin, Übü mama – Pesitz Mónika, Poszomány, Medve – Mácsai Endre, Vencel király, Freud – Kovács Nemes Andor, Rozamunda királynő, Bírák – Kalmár Zsuzsa, Bugrisláv, Ellenzék – Ralbovszki Csaba, Boleszláv, Nemesek, Helyszín – Pámer Csilla, Ladiszláv, Máté szellem, Lecsinszki Szaniszló – Szilágyi Nándor, Az orosz Cár, Valika jegyző – Vicei Natáia, Zsinór, Pénzügyi – Baráth Attila, Paizs, Minisztériumok – Szőke Attila. Zenészek: ifj. Kucsera Géza
Ábrahám János. Valamint: Katonák, A nép, Parasztok, Fingszkenner, Tanácsosok, Katonák, markotányosok, Übü papa lova, Az egész lengyel hadsereg, Oroszok, Töstérek, Renszky Miklós stb.
A szövegkönyvet átdolgozta: Brestyánszki B.R., Dömötör András, Kókai Péter, Máthé Zsolt, Pálfi Ervin, Zsírember, valamint a társulat
Zene: ifj. Kucsera Géza
Díszletterv: Dömötör András és Szilágyi Nándor
Jelmeztervező: Kálmán Eszter
Speciális kellékek: Saša Senković.
Az előadásban kellékként használt festmény: Miroslav Jovančić
Fényterv: Úri Attila
Korrepetítor: Nemes Nagy Anita
Színpadi mozgás: Táborosi Margaréta
Dramaturg: Brestyánszki B.R.
Rendezőasszisztens: Kocsis Valéria
Súgó/ügyelő: Úri Szilvia
Rendező: Dömötör András)
(Az írás a Kilátó mellékletben jelent meg.)
