A magyarországi hosszútávfutó pénteken délelőtt lépte át kísérőivel, unokaöccsével, aki kerékpáron, édesapjával, aki lakóbusszal követi és dr. Szlanyinka Anna konzullal a határt a Béreg–Hercegszántó átkelőhelyen. A Magyar Ultrafutásért Egyesület tagságába tartozó fiatalember május 19-én indult a Duna-deltától, és terve szerint június 29-ig teszi meg a hét országot átszelő, közel 3000 kilométeres távot. Elképzelése szerint a déli órákban fut be a folyó forrásához, Donaueschingenbe.
– Menetközben újra kellett terveznem az útirányt, ugyanis a jelenlegi árvízhelyzet miatt módosítanom kellett az útvonalat. Természetesen maradok mindvégig a Duna mentén, de nem a legrövidebb úton, hanem némi kerülőkkel. Szerintem időben leszek ennek ellenére is. Örülök, hogy a sajtó foglalkozik a vállalkozásommal, az alkalmi pihenőket pedig egy erősebb tempóval behozom – mondta a szerb–magyar határon Molnár Péter.
Arra a kérdésemre, hogy miért vállalkozott egy ilyen hosszú útra, a következőket felelte:
– Személyes oka is van, ki szeretném próbálni erőnlétem és fölkészültségem határait, másfelől fel szeretném hívni a nemzetközi figyelmet a Duna szépségeire és a Duna-stratégia fontosságára, mindenekelőtt a környezetvédelem tekintetében. Az időjárás nem kedvezett, mert melegben rajtoltam, aztán meg volt minden, hideg, eső, ami azért nehezíti a futást, viszont az emberek segítettek. Romániában például megálltam pumpás kutaknál vizet tölteni, de ahhoz le kellett csatolnom a karprotézisem. Amint látták ezt a helybeli emberek, rögtön rohantak segíteni. Itt a Vajdaságban a szőlősből kerékpáron hazafelé tekerő férfi állított meg, és kínált a frissen szedett cseresznyével, hogy ízleljem meg, milyen jó az idei termés.
Szlanyinka Anna, Magyarország belgrádi nagykövetségének konzulasszonya a munkatársaival Belgrádban is elkísérte egy szakaszon Molnár Pétert, most pedig Béregtől Hercegszántóig futott vele. Megkérdeztem, hogy a nagykövetségen mindenki sportosan él-e.
– Nagyon sokan sportolnak, a főkonzul úr kiválóan pingpongozik, a nagykövet úr teniszezik, én szinte naponta táncolok egy nem egészen amatőr, de nem is professzionális táncegyüttesben, és sokan futnak. Hétfőn, amikor Péter Belgrádon át futott, a nagykövetségről két kollégámmal csatlakoztunk hozzá 5–6 kilométerre, egészen jó tempóban haladtunk, nem tudtuk, ő még hogyan folytatja a hátramaradt 50 kilométert. De nagyon jól éreztük magunkat, mert akkor tudtuk, hogy ma már tettünk valamit az egészségünkért. Szeretjük a sportot és támogatjuk, de ebben az esetben fontosabb Péter missziója, emberfeletti tevékenysége, amivel fölhívja a figyelmet a tényre, hogy a Duna folyó összeköt bennünket, és hogy a Duna-stratégia megérdemli az odafigyelést – mondta a konzulasszony.
Úgy kerek a történet, hogy a konzulasszony a magyarországi Hercegszántó szülöttje, és miután a kis csapat befutott a határ menti településre, édesanyja ebéddel várta őket.
