A meghatottság és az öröm jelei láthatók mindazok arcán, akik most itt vannak, s számomra is nagy örömöt jelent, hogy végre e közös főhajtásra sor kerülhetett – nyilatkozta a Magyar Szónak Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetője.
– Hét évtizedet vártunk erre, s bármennyire igyekszik szerénynek lenni az ember, nem szabad eltitkolnia, ha elégedett azzal, hogy mindez bekövetkezett. Rengetegen dolgoztak a mai megemlékezés beteljesülésén az elmúlt hetven évben. Ha másként nem is, akkor úgy, hogy minden családban elmondták a felnövekvő nemzedéknek azt, hogy mi történt, s olykor csak úgy merték ezt megtenni, hogy előtte bezárták az ajtót. A tragikus események efféle hagyományozása tartotta életben az igazságtétel ambícióját – fejtette ki.
Pásztor szerint a csúrogi esemény azonban messze túlhaladja a vajdasági magyar közösség érdekeit is.
– Az utóbbi évtizedekben Európában ilyen megemlékezésből egy-kettőnél nem volt több, Közép-Kelet-Európában pedig egy sem volt. A tény, hogy Magyarország és Szerbia képes volt ennek a célnak az elérésére véleményem szerint megerősítheti bennünk a hitet, hogy egyszer talán mi is egy olyan része lehetünk Európának, amelyiket ebben a pillanatban „normális” részének tekintünk. Az előttünk álló idők fogják igazán megmutatni azt, hogy mindebből mit tudunk felépíteni, mire tudjuk felhasználni az eredményeket. Bizakodó vagyok. A holtakat nem lehet feltámasztani, s az érintettek fájdalmát valószínűleg csak az idő enyhítheti, de az igazságtétel segíthet a sebek begyógyulásában, s ezért fontos számomra az, hogy e közös főhajtás megvalósulhatott – mondta el Pásztor István.
ELÉGTÉTEL
Erkölcsi elégtételt érzek, és erre régóta vártam. Nekem az édesapám nyugszik itt – mondta Légvári Sándor. - Ötéves voltam, amikor az édesapámat elvitték katonának a magyar hadseregbe, de néhány társával visszaszökött. Mire hazaért, itt már „tombolt a szabadság”. Édesanyám megkérdezte, hogy volt mersze visszajönni, mire ő azt válaszolta, hogy ő nem bántott senkit, egy-két pofont kibír. De őt nem pofozták, hanem lemészárolták. Már Bácsföldváron nagyon összeverték, édesanyám elmondása szerint csupa vér volt, és a veréstől a fejéről a bőr a homlokára csúszott. Édesapámat később többedmagával Csúrogra vitték. Tizenhét éves voltam amikor az egykori fogolytársához, Pista bácsihoz vezetett édesanyám. „Sanyikám, ne várd apádat, mellettem verték agyon” – mondta akkor Pista bácsi.
EGERESI SÁNDOR: ÚJ MÉRFÖLDKŐ
Az apai nagyapám 44-es áldozat, ezért a mai megemlékezést másként élem meg mint más, hiszen nagyon szoros családi kötődésem van ezekhez az eseményekhez. A vajdasági magyarságnak majd 70 évet kellett várnia erre a pillanatra. Bízom benne, hogy a félelem és a megaláztatás a mai nappal kezdve teljesen fel fog oldódni. A vajdasági magyarság mint, ennek az országnak a lojális nemzeti közössége ezt megérdemli. Megérdemli, mert szembe tud nézni a múlttal, ahogy azt tette az idők folyamán mindig. Ahogy a két államfő lerakja a kegyelet virágait a vajdasági magyar ártatlan áldozatok előtt, olyan történelmi gesztusként élem meg, amely egy új mérföldkövet jelent a két ország és népei közötti kapcsolatban.
TELEKI JÚLIA: NAGYON BOLDOG VAGYOK
– Egy hónappal ezelőtt, amikor itt jártam, még nem gondoltam volna, hogy ezt én megérem, és ilyen szépen el lesz rendezve az a hely, ahova évről évre kijártunk megemlékezni a halottainkról. Igaz, mást ígértek nekünk korábban, de talán nő majd fű és fa is itt, és szebb lesz az emlékhelyünk, mint ahogy most kinéz. Ez a nap akkora elégtételt jelent számomra, hogy ezt nem tudom szavakkal kifejezni. Húsz évig küzdöttem azért, hogy töröljék el a magyarok kollektív bűnösségét, és legyen egy maradandó emléktábla a vesztőhelyen. Nem gondoltam soha, hogy megérem azt a napot amikor egy emlékmű lesz ezen a helyen, ahogy azt sem, hogy a szerb parlament elfogadja a nyilatkozatot, amellyel eltörli a magyarok kollektív bűnösségét. Az is felejthetetlen emlék marad számomra, hogy kedden az elnöki palotában részt vehettem az Áder János magyar köztársasági elnök tiszteletére tartott fogadáson – ennek a két napnak az emlékét nem veheti el tőlem senki. Nagyon boldog vagyok, hogy megérhettem a mai napot, még akkor is, ha tudom, hogy nincsenek itt a csontok, ez nem az a hely, ahol az apámat elföldelték, de a szívüket, a vérüket itt hagyták az áldozatok, és nekünk sajnos ez a temetőnk. Nekem és minden túlélőnek elégtételt jelent az, hogy megérhettük: Tomislav Nikolić államfő Csúrogon fejet hajt az ártatlan magyar áldozatok emléke előtt.
PÉLDAMUTATÓ FOLYAMAT
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára:
– A mai nap jelentősége mindenekelőtt az, hogy végtisztességben tudtuk részesíteni azokat az ártatlan áldozatokat, akik elpusztultak itt Csúrogon, és létrejöhetett az az emlékmű, amely hosszú évtizedek óta váratott magára. Egyidejűleg egy kölcsönös megbékélési gesztusra is sor került, hiszen a magyar állam újította föl azt a Topalov-raktárat, ahol több száz szerb ártatlan ember pusztult el a magyar szervek által elkövetett gyilkosságok eredményeképpen, és föl tudtuk avatni szerb közreműködéssel azt a csodálatos emlékművet, amely több száz ártatlan csúrogi magyarnak állít emléket. Természetesen a történelmi megbékélésnek számos egyéb, nagyon fontos lépése is volt, így például nélkülözhetetlen volt az a fajta bűnvallás és bűnbocsánat, ami kifejezésre jutott a szerb parlament által pénteken meghozott deklarációban, és ami kifejezésre jutott a mai napon a köztársasági elnök úr parlamenti beszédében is. Elismerés és köszönet illeti a két köztársasági elnököt, az ő szerepvállalásuk nélkül nem indulhatott volna meg ez a folyamat. Úgy gondolom, valóban egy folyamatról van szó, mert nagyon sok munkát kell még a jövőben elvégezni: föl kell tárni a történelmet, meg kell jelölni a sírokat, és további tömegeket kell végtisztességben részesíteni. Ez az egész szerb és az egész magyar társadalom számára példamutató folyamat, de nem csak a mi számunkra az, hanem Európa azon népei számára is, akik mind ez ideig nem tudtak eljutni a történelmi megbékélésnek ahhoz a folyamatához, amihez mi, magyarok és szerbek a mai napon eljutottunk.
BÉKÉBEN, EGYMÁS MELLETT
Čedomir Božić, Zsablya polgármestere:
– Én csúrogi vagyok, és Csúrog életében történelmi jelentőségű pillanat ez, hiszen egy ilyen parányi település a két nemzet megbékélése által felkerült a világ térképére. Hetven év elmúltával ennek elérkezett a végső ideje, bár véleményem szerint ez itt már korábban is megtörtént. Mi innen azt üzenjük a világnak, hogy Szerbia is, Magyarországgal együtt, Európa része, ahol békében élhetünk egymás mellett.
