Bizarr város ez a Szabadka. A hétvégi legújabb vérforraló bűncselekmény alapján azt gyanítom, hogy a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézményen belül valamilyen terrorista szakkör is üzemelhet. Mással nemigen magyarázható, hogy a rendőrségi közlemények alapján a legnagyobb bűncselekményeket rendre kiskorú személyek követik el, ennélfogva pedig a rendőrség nem köteles kiadni azok személyazonosságát. A másik gond pedig a bűncselekmények minősítésével van. Mindenki tudja, miről beszélek, arról, hogy a hétvégén két fiatalember egy Volkswagen Passat típusú gépkocsival két személyt is kis híján halálra gázolt. Egyikükön áthajtottak kétszer is, a másiknak pedig tíz helyen eltört a lába. Azt vártuk, hogy kapunk két felnőtt korú elkövetőt – ha már éjnek évadján autóval furikáztak –, illetve hogy az eset gyilkossági kísérletnek minősül. Nem így történt. A rendőrség közleménye szerint – amelyet 36 órával az eset után méltóztattak kiadni – egyiküket csípték el, aki 14 éves, a minősítés pedig rablási kísérlet. Nem sokkal súlyosabb, mintha az ócskapiacon egy mobiltelefont próbálnánk meg lenyúlni.
Nem ez az első eset, amikor Superman-erejű kiskorúak tombolnak Szabadkán. 2004-ben, amikor az egyik temetőben több mint száz sírt gyaláztak meg, a rendőrség egy hét- és egy nyolcéves gyereket állított elő.
Miközben a város közbiztonsága egyre csak romlik, vadnyugati esetek történnek, a rendőrség viszonyulása enyhén szólva is botrányos. A szomszédos Magyarországon a rendőrkapitányságoknak olyan szóvivőik vannak, akiket a média képviselői bármikor hívhatnak, azok minden esetben „képben vannak” az aktuális bűncselekmények kapcsán, és készek bármikor kamera vagy mikrofon elé állni, nálunk azonban könnyebb telefonon elérni mondjuk Obamát, mint a rendőrségtől naprakész információt kapni. Ez Dačić rendőrsége, aki a mai napig azzal az érvvel őrzi belügyminiszteri székét, hogy a rendőrség fantasztikusan végzi a dolgát.
A polgárok reakciója alapvetően két irányú. Egyrészt elmarasztalják a rendőrséget, amiért az minden apró-cseprő ügyért rigorózusan büntet, ugyanakkor az igazi bűncselekmények vagy felderítetlenek maradnak, vagy pedig ehhez hasonló bohózatba mennek át. A másik, veszélyesebb közvélekedés pedig – miután ezúttal roma nemzetiségű elkövetőkről van szó – átveszi a szélsőjobb által meghonosított „cigánybűnözés” kifejezést. E két dolog nyomán több internetes fórumon – magyar és szerb nyelvűn is – elhangzik a felszólítás az önszerveződésre. Ha pedig megtörténik, hogy az emberek veszik kezükbe az igazságosztást, és az bármilyen erőszakos következménnyel jár majd, annak egyetlen felelőse lesz: a rendőrség, mely hozzáállásával azt az érzetet keltette az emberekben, hogy nincs, aki megvédje őket, ezért csak saját magukra számíthatnak.
A polgármester által kiadott közlemény legalább annyira kifogásolható, mint a rendőrség közleménye. Azonkívül, hogy Modest Dulić elítéli a történteket, pártpolitizáló hangnemben a belügyminisztert és az országos hatalmat kritizálja, magyarán mossa kezeit, mintha semmit se tehetne. Felelős politikusként, minden szabadkai polgármestereként azt várjuk el tőle, amit a kórházi látogatás során be is jelentett. Ha már olyan nagy az egyetértés városi szinten a szocialistákkal, már ez az eset előtt találkozót kellett volna kérnie Ivica Dačićtól, és megkérni őt, hogy segítsen. Pénzzel, rendőrökkel, biztonsági kamerákkal, hatékonyabb fellépéssel, a város és a belügy közötti hatékonyabb kommunikációval. Nem ez volt az első kirívó bűncselekmény a városban. Persze jobb későn, mint soha, reméljük bejelentését tettek is követik majd.
Az országnak azért vannak törvényei, hogy rend és közbiztonság legyen. Azért van szükség rendőrségre, hogy betartassa a törvényeket és biztosítsa a rendet és a közbiztonságot. Olyan rendőrök kellenek, akik ezt megteszik. Olyan rendőrök kellenek, akiket tisztelni és becsülni tudunk. Olyanok, akik eleget tesznek alkotmányos kötelezettségüknek, és akik mellett a polgár nyugodtan hajthatja álomra a fejét, és nem retteg vagyona és saját élete miatt. Olyan rendőrség kell, amely tényleg szolgál és véd, és amely mellett az embereknek nem kell azon izgulniuk, hogy hazaérnek-e épségben éjszaka. Ez pedig a belügyminiszter, a polgármester és a rendőrfőnök feladata.
Uraim, ébresztő!
