A Nemzeti Színház repertoárja három nagyobb részből tevődik össze. Ahogy Vidnyánszky Attila igazgató megfogalmazta, az egyik feladatuk a folyamatos kapcsolatteremtést a határon túli és a vidéki színházakkal. A másik, hogy a korábban létrejött kiemelkedő előadásokat beillesszék a Nemzeti Színház repertoárjába. A harmadik, hogy új előadásokat hozzanak létre. Az évad fele magyar produkciókból áll össze, azok közül három ősbemutató lesz.
Vidnyánszky Attila nemzeti színháza költői színház lesz: mindazt, ami a színházban tapasztalható és átélhető, költői magasságokba szeretné emelni. Hagyomány, korszerűség és nemzetköziség. Ez a három fogalom határozza meg a budapesti Nemzeti Színház arculatát ebben a színházi évadban, fogalmazta meg Vidnyánszky Attila igazgató, amikor a programjáról, terveiről és ars poétikájáról volt szó. Olyan színházat szeretne, ahol a hagyomány jegyében klasszikusokat játszanak: helye van ebben Shakespeare-nek ugyanúgy, mint Tamási Áronnak és Weöres Sándornak, Pilinszky Jánosnak vagy éppen Gombrowicz-nak. Amikor a korszerűségről beszél, akkor elsősorban a nyelvre gondol: arra a színházi nyelvre, amelyik kortárs hangon szólaltatja meg a darabokat. A nemzetköziség pedig azt jelenti, hogy a budapesti Nemzeti Színházban például angol, lengyel, orosz előadások is megtekinthetőek lesznek, valamint, hogy a külföldi színházi művészek által a magyar közönség megismerkedhet más kultúrákkal is. Úgy gondolja, hogy ezzel a nyitott színházi programmal sikerül megszüntetni a magyarságot elválasztó külső és belső határokat.
KÖLTŐI SZÍNHÁZ
– Elindul egy jelentős nemzetközi lét, amelynek fontos része lesz a Nemzetközi Színházi Fesztivál jövő év márciusában. Már többen visszajeleztek, hogy elfogadták a meghívásunkat. Alkalom lesz ez arra, hogy végiggondoljuk, milyen is egy korszerű nemzeti színház. Mély vitákat szeretnék a nemzeti színház funkciójáról, az együttműködés lehetőségeiről egy lokalizálódó, de mégis összeforró Európában. Tervezünk egy konferenciát a lengyel abszurdról, amely megtermékenyítő hatással volt az európai irodalomra. Olyan értelemben is végiggondoltuk az évadot, hogy minden jelentősebb színházi eseményhez társrendezvények csatlakozzanak. A repertoár szerves részét alkotja A versek szódával programunk, ami havi rendszerességgel jelentkezik. Szándékaink szerint elindul a felolvasó színházi program, szintén havonta egyszer. A kortárs drámák születésének felkarolása, istápolása is a célunk ezzel. Szombaton és vasárnap megnyitjuk a kapukat a nagycsaládosok előtt. Jöjjenek el a gyerekekkel a színházba, találkozzanak neves költőkkel, írókkal, bábosokkal, zenészekkel – fogalmazott Vidnyánszky Attila.
Szeptember 27-én Tamási Áron Vitéz lélek című darabjával nyitott az ő irányítása alatt álló Nemzeti Színház. Az előadást maga az igazgató rendezte. Azt mondta, keresve sem találhatott volna ennél jobb darabot az újra induló Nemzetihez, hiszen ez a történet az újrakezdésről szól. Az előadás után megfogalmazta azt is, miért alternatív ez a darab:
– Figyelve a körülöttünk zajló színházi eseményeket, a külföldi trendeket, azt látjuk, hogy a történetmesélés nincs jelen a színházban. Hát mi most szakítottunk ezzel, és így, ilyen értelemben alternatív színházat csináltunk ezzel a hagyományos, klasszikus, történetmesélős, játékos előadással.
EGYMÁSRATALÁLÁSOK
Kulcsár Edit dramaturg a határon túli és a vidéki színházi kapcsolatokkal megbízott munkatársa Vidnyánszky Attilának. A csapatmunkára építenek ebben a színházban, közösen döntenek azokról a programokról, amelyek a nemzetiben meg fognak jelenni.
– Debrecenben öt évig dolgoztam együtt ezzel a csapattal, és elmondhatom, hogy már ott is sikeres volt a vidéki és a határon túli kollégákkal való együttműködés. Amit a színház fővonulatában önmaga előhívott, bemutatott, mindahhoz behoztuk azt, ami a magyar nyelvterületen színházban fellelhető volt. Itt nemzeti színházi léptékben sokkal nagyobb felelősséggel szeretnénk folytatni ezt az odafigyelést. Nekünk most az a feladatunk, hogy a hatalmas kínálatból kialakítsuk a saját vonalunkat. Igyekszünk minél szorosabb kapcsolatban lenni a színházakkal, társulatokkal, műhelyekkel, és velük konzultálva kiválasztani azokat az előadásokat, programokat, amelyeknek éppen a Nemzeti Színház a legjobb helyszíne. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház húszéves, nyilván ez az esemény elsőbbséget élvez, tehát ennek a társulatnak több előadása jelenik meg ebben az időszakban. Debrecenből egy nagyobb előadás-csomagot hozott Vidnyánszky Attila, ami beépült a Nemzeti repertoárjába. Példaértékű a Békéscsabai Jókai Színház is. Nemcsak a határmentiség területén való együttműködés miatt, hanem azért is, mert új alkotói kapcsolatokat hívott életre. Fontos ezeket megmutatni a fővárosban is. Ezek már nem felülről irányított, pályázati hátszéllel kialakított kapcsolatok, hanem igazi egymásra találások, alkotói műhelymunkák – fogalmazott Kulcsár Edit.
Szerinte ezek a természetes kapcsolatok a színházon belül, és nem kell mindig mindenkinek mindenhol ott lennie. Azok találkozzanak, akiknek van mondanivalójuk egymás számára.
– Öröm nézni, hogy a temesvári színház milyen friss áramlatot hozó együttműködést alakított ki. Ezeket az áramlatokat támogatni kell. Amit ezzel kapcsolatban tehet a Nemzeti Színház, és amit Vidnyánszky Attila kezdeményezett, hogy szerepeket ajánlunk jelentős határon túli és vidéki színházban alkotó művészeknek. Ezzel bekerülhetnek jobban a magyar színházi élet vérkeringésébe. Például ebben az évben a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze, a Bánk bán szerepéről ismert Mátray László lesz a János vitéz előadásunk főszereplője. Szabó K. István rendező, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetője egy román vígjátékot állít színpadra. Tehát ennek is üzenetértéke van: egy egységnek tekintjük a Magyarországon és a határon túl létező színházi alkotókat.
