Aki a hetvenes-nyolcvanas években még fényképezett, akkoriban természetesen a hagyományos filmes, illetve filmelőhívásos és nagyításos eljárással, még fekete-fehér technikával, abban minden bizonnyal kellemes, nosztalgikus emlékeket ébreszt ez a szó: Forte.
A magyarországi Vácott működött a Forte üzem, vagyis a magyar fotótörténet legendás gyára, amelyik nem is olyan régen, 2007 januárjában szűnt meg. Ekkor, január 21-én így írt róla az Index hírportál: „Egy hete írtuk meg a fotóbarátok – köztük a fekete-fehér, analóg fényképészet hívei – számára különösen szomorú hírt, miszerint befejezi működését a Forte. Az eltelt egy hétben nem történt csoda, nem érkezett életmentő tőkeinjekció, a történet végére végérvényesen pont kerül. A gyárban járva már csak az utolsó mozzanatoknak lehettünk tanúi, ahogy a lehangolóan ködös januári tavaszban térdre rogy és meghal egy csaknem évszázados cég.”
Erről a gyárról vette a nevét a 2010 őszén indult Fortepan című honlap, Szepessy Ákos és Tamási Miklós nagyszerű kezdeményezése, ahol régi, archív felvételeket gyűjtöttek össze. Az anyagot kezdetben budapesti lomtalanításokról szedegették össze, és a kollekció alapja „több mint 20 év kidobott albumaiból, negatív filmjeiből szkennelt ötezer felvétel”-ből állt össze. Később mindez kibővült sok más jelentős és kevésbé jelentős magán- és közgyűjtemény archívumából. Mára pedig az egyik legjelentősebb kortörténeti fotódokumentum-archívum kerekedett belőle, valóban értékes kincsekkel, ritkaságokkal, amelyekből egy mára már letűnt kor jellegzetességeit ismerhetjük meg, majd egy évszázad terméséből, 1900-tól 1990-ig. A tárhely anyagait pedig úgy teszik közzé, hogy azok szabadon felhasználhatóak, jogtiszták legyenek, tehát valódi közkinccsé válhassanak.
A honlap szerkesztőinek figyelme ma már kiterjed a határon túli régiókra is, s így történhetett meg, hogy Zenta nevére rákeresve két régi felvételt találtam. Az első a vasútállomást örökítette meg 1924-ben, „a Szerb–Horvát–Szlovén királyság vasúti mozdonyával”. A képen egy gőzmozdony mellett a fényképezkedésre összegyűlt vasutasokat, kalauzokat, jegykezelőket, vasúti dolgozókat láthatunk. A mellékelt szöveg szerint a felvétel eredetije Tripolszki Dalibor tulajdona.
A másik felvétel nyilvánvalóan a strandon készült, 1936-ban, a Tisza-parton, nyáridőben, s három alak látható rajta, két férfi és egy nő. A nyári időszakra jellemzően az egyik férfi fürdőruhában van, a fotó másik két szereplője pedig teljes öltözéket visel. A felvétel eredetijének tulajdonosa Négyesi Pál. Sajnos, a fotó szereplőit nem sikerült azonosítanom, ezért kérem, hogyha olvasóink közül bárki felismerne róla valakit, jelezze azt nekem a mihajlovits@magyarszo.com e-mail címen.
