A napokban Ada központjából ismeretlenek ellopták a két kommunista népvezér, Bakos Kálmán és Halász József bronz mellszobrát. Nem sokkal korábban a helyi katolikus temetőben az adai önkormányzat rendelkezése alapján lebontották a még fel sem avatott Trianon-emlékművet. Ez nem volt másként Adán az elmúlt száz esztendőben sem, amikor is köztéri szobrok tűntek el nyomtalanul egyik napról a másikra, vagy rendelték el lebontásukat a hatóságok, esetleg egyszerűen valakik ledöntötték őket. Köztük van Szarvas Gábor és Petar Karađorđević mellszobra, a Szentháromság és a Nepomuki Szent János-szobor, valamint a szovjet emlékmű is. Az elfeledett és hányatott sorsú emlékhelyek felkutatásában Király János adai helytörténészt lesz a kalauzunk.
Egykoron gyakran feszület állított emléket dicső és dicstelen történelmi eseményeknek. Adán is találhatók ilyen feszületek. Közülük az egyik az 1849 februárjában Zentán elesett adaiaknak állít emléket. A feszület korábban a régi Zentai út – ma Szőlőskertek utca – elején állt, majd építkezés miatt ledöntötték. Nem is olyan régen ismét felállították a katolikus temetőben, ahol ma is látható. Király Jánostól megtudjuk, hogy a másik feszület viszont már korábban az enyészet martaléka lett, a múlt század ötvenes éveiben tűnt el. Korábban a török feletti dicső győzelmet hirdette Ada déli végén a régi út mellett, a Török-dombon.
– Az adai Török-dombon már nem áll feszület, és a domb is el van simítva – magyarázta Király János. – A helybeliek azt mesélték, hogy a zentai csata egyik elő ütközete Adán zajlott. A török bég vezette tizenegynéhány török harcost Savojay Jenő előőrsei bekerítették, majd rövid kardtusa után a katonákat lekaszabolták. A béget foglyul ejtették, akitől megtudták, hogy a török szultán Zentánál akar átkelni a Tiszán. Ez volt az a döntő pillanat, amikor Savoyai elhatározta, hogy megtámadja a törököt. Mostanában voltak próbálkozások a kereszt újbóli felállítására. A szerb ismerőseim viszont azt mondták, hogy a föld tulajdonosa nem járult hozzá az emlékmű felállításához. A földterületen állítólag keresztény és török katonák közös tömegsírja található, bár erre nekem nincs bizonyítékom. Számomra emlékezetes hely ez még gyerekkoromból, amikor parasztkocsin, illetve kerékpárral mentünk Moholra, a szüleink itt mindig keresztet vetettek, és minket is erre tanítottak. A feszületet a magyarok és a szerbek is saját emlékművűknek tekintették. A királyi Jugoszláviában sokkal nagyobb gondot fordítottak az ilyen emlékek megőrzésére, a kommunista hatalomváltás után viszont az ilyen emlékműveket nemkívánatosnak nyilvánították – közölte a helytörténész.
A Szentháromság-szobor egykor meghatározta Ada központjának látképét, de szintén nem kívánatossá vált, és lebontatták, majd áthelyezték jelenlegi helyére a templomkertbe. Az emlékmű korábban a főterén állt a nagyvendéglő, vagyis az Erzsébet-szálló előtt, ami ma Ada község önkormányzatának a székhelye.
– A Szentháromság-szobrot 1960 körül bontották le a községi vezetés utasítására, amely arra hivatkozott, hogy akadályozza a forgalmat. Akkoriban egypárti diktatúra volt, aminek nem lehetett ellentmondani. Jelenleg a helyén virágágyás található. Az a kőműves, Ivanics Lajos, aki lebontotta, jó ismerősöm volt, tőle tudom, hogy a szobor alapja mai is megvan, mivel nagyon erős alapot építettek neki. A szobrot Josip Štefković plébánosnak köszönhetően felújították, és most teljes szépségében tündököl. Annyira, hogy Pecze Rózsa adai tanárnő lefényképezte az egyik szobrát, amivel első díjat nyert a magyar trikolór pályázaton. A fotója pedig a 2013-as nemzet naptára fedőlapjára került – mondta Király János.
A helytörténész szerint érdekes története van Szarvas Gábor első, 1896-ban felállított mellszobrának, valamint I. Péter (Karađorđević) szerb király 1920 után emelt mellszobrának, mivel ugyanaz a talapzatuk, csak más helyen állították fel. A Szarvas-szobor a jelenlegi park északi csücskében állt az egykori áruház épületének közelében, és Zenta felé nézett.
– A szobor hasonmása Budapesten áll a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt. A szoboravatón 1896-ban részt vett az MTA küldöttsége is, ez akkoriban nagy társadalmi eseménynek számított. Az adai Szarvas Gábor-szobor vélhetően bronzszobor lehetet, legalábbis erre utal a részletes kidolgozottsága. Nem volt hosszú életű, mert az 1920-as trianoni békediktátum után következő esztendők egyikében lebontották, majd egy másik helyszínen a talpazatára Péter király mellszobrát helyezték. Ezt a szobrot a másik, a szerb park (a postával szembeni park – a szerző megj.) északi csücskében, a Tiszára vezető út mellett állították fel. Később, akárcsak Szarvas Gábor szobra, ez is nyomtalanul eltűnt, mert a második világháború után az új politikai berendezés elítélte a királyságot – hallottuk Király Jánostól, aki szerint ugyanígy járt a Nepomuki Szent János-szobor is, amely szintén rejtélyes körülmények között tűnt el a világháborút követő kommunista érában.
А szobor a Petőfi Sándor és a Savo Kovačević utca sarkán állt az egykori magyar polgári iskola épületével szemben, ami ma is megvan. Majd az egyik télen „ismeretlenek” fogták, ledöntötték, szánkóra rakták, és ismeretlen helyre vitték. Mint mondta, mostanában vallásos asszonyok akarták újra felállítani a szobrot, s habár az önkormányzatban elutasították őket, újra próbálkozni fognak.
– Könnyű dolguk lesz, mivel Zentán, a híd közelében van egy másik Szent János-szobor, ami az adai ikertestvére, egy időben állították őket, és egy helyről vásárolták őket Budapesten. Így arról csak mintát kellene venni – magyarázta Király János, aki szerint a Kárpát-medence katolikusok lakta területein Szent János a legnépszerűbb szent, és a legtöbb szobra van.
Egyébként a hajósok, a halászok és a hívők védőszentje, valamint a titoktartás egyik szimbóluma is.
Ada központjában egykor szovjet emlékmű is állt, amely egyben annak a huszonegynéhány szovjet katonának a tömegsírja volt, akik a település elfoglaláskor estek el. Király János megjegyezte, hogy az emlékmű a park közepén állt a jelenlegi kommunista emlékhely és a házak közötti részen. Az emlékművön feltüntették a katonák nevét, valamint cirill betűkkel szerbül ez állt rajta: a szabadságért. A helytörténész szerint az emlékművel 1960 körül bontották le, a katonákat kihantolták, és Szabadkán temették el tömegsírba.
