A szerencsétlenül járt család ideiglenesen az egyik külföldön tartózkodó rokonuk adai házában húzódott meg, ám mielőbb szeretnék megkezdeni a felújítást, és visszaköltözni saját otthonukba. A Segítsük egymást, Vajdaság! elnevezésű csoport gyűjtést szervezett számukra.
A moholi Juhász család háza néhány nappal ezelőtt vált a tűz martalékává. A tűzeset első jeleit az édesanya, Mónika észlelte, aki eleinte még nem is sejtette, milyen nagy a baj.
– Általában a televízió mellett alszunk, és már az éjszaka hallottam, hogy szakadozik az adás, de akkor még azt hittem, csak a szél miatt. Később arra ébredtem, hogy furcsa szag van a szobában. Kérdezem a férjem, mi ez a szag, esetleg a szél fújhatta-e vissza a kéményből a füstöt, habár tudtam, a tűz akkor már rég nem égett. Azt mondta, nem tudja, lehetséges. Engem azonban nem hagyott nyugodni a dolog, mert egyre erősebben éreztem a szagot, és lassan rádöbbentem, hogy a házban üthetett ki tűz. Rögtön a legrosszabbra gondoltam, arra, hogy a gyermekeimnek baja eshetett – mondta Juhász Mónika, majd így folytatta: – Felkeltem, és ahogy megindultam az ajtó felé, éreztem, hogy a plafonból melegség árad. Rögtön mondtam a férjemnek, hogy ég a ház, és átszaladtam a gyerekekhez, mert azt hittem, onnan jön a meleg, de szerencsére ott nem volt baj, a gyerekek aludtak. Azonnal felkeltettem őket, majd a padlásra rohantunk, és megpróbáltuk eloltani a tüzet. Hiába locsoltuk, a tűz nem lankadt, így riasztották a tűzoltókat – emlékezett vissza az asszony.
– A tűzoltók csakhamar meg is érkeztek. Amiket tudtunk, ágyneműket, ruhákat, ilyesmit, kidobáltunk a konyhába, mert azt reméltük, azt a részt nem veszélyezteti a tűz. Amikor a tűzoltók látták, hogy az is veszélyben van, kinyitogatták az ablakokat, mi pedig próbáltuk kihordani a cuccainkat az udvarra. Amit lehetett, gyorsan kivittünk, de azután már nem is engedtek be bennünket a házba – magyarázta Mónika, hozzáfűzve, mivel a szél nehezítette az oltást, a berendezést már nem sikerült megmenteniük, de nemcsak a berendezésben keletkezett tetemes anyagi kár, hanem magában az épületben is.
A szerencsétlenül járt Juhász család ideiglenesen az egyik éppen külföldön tartózkodó rokonuk adai házába kéredzkedett be. A ház Mónika férjének unokatestvéréé, aki családjával Németországban tartózkodik. A bútorok nagy részét a rokonoktól és az ismerősöktől kapták. De nemcsak ők segítettek nekik, hanem nagyon sokan mások is, amiért – mint mondják – nagyon hálásak, hiszen nem tudják, enélkül mihez kezdtek volna.
A Segítsük egymást, Vajdaság! elnevezésű csoport tagjai gyűjtést szerveztek a szerencsétlenül járt család számára, amelynek keretében továbbra is várják minden jó szándékú személy adományait.
– Amikor értesültünk a történtekről, rövid időn belül elkezdtek gyűlni az adományok. Főleg bútorokat, különféle használati tárgyakat tudtunk összegyűjteni, így a bútorzat nagyjából megvan. Építőanyagra és pénzre lenne még leginkább szüksége a családnak, hogy el tudják kezdeni a felújítást – magyarázta Zapletán Lídia, a Segítsük egymást, Vajdaság! csoport adai koordinátora.
Azok, akik szeretnének segíteni, a Segítsük egymást, Vajdaság! csoporton keresztül megtehetik. További információ a csoport Facebook-oldalán vagy a 063/133-3445-ös mobiltelefonszámon Zapletán Lídiától kapható.
