Urbán András rendező, a szabadkai Kosztolányi Dezső színház igazgatója szombaton veszi át a Joakim Vujić-díjat. A kragujevaci színház, a Knjaževsko-srpski teatar rangos elismerését a szerbiai színházművészet fejlesztése terén tett kivételes érdemeiért ítélték oda neki. A zsűri (Nebojša Bradić rendező, a kragujevaci színház művészeti igazgatója, Vlastimir Đuza Stoiljković színművész, korábbi Joakim Vujić-díjas, Vojo Lučić, a kragujevaci színház igazgatója, Marija Soldatović dramaturg és Miloš Krstović színművész) indoklása szerint az Urbán által rendezett előadások, az általa vezetett színház és a nevével fémjelzett színházi fesztivál a legjobb ajánlás ahhoz, hogy a 2014-es évre Urbán kapja a szerb színház megalapítójáról elnevezett díjat és a Joakim Vujićot ábrázoló szobrot.
Urbán rendezéseivel számos díjat érdemelt ki itthon és az anyaországban, számos méltatás jelent már meg rendezői kvalitásairól és az általa irányított színház munkájáról. Az alábbiakban ezekből idézünk néhányat:
Haris Pašović bosnyák rendező: Nem túlzás azt állítani, hogy manapság a Kosztolányi Dezső Színház a legvitálisabb színházak egyike Európában. A szerb, magyar, román határhoz is közel fekvő városban, ahol Közép-Európa legnagyobb politikai, szociológiai, nemzeti és kulturális kérdései koncentrálódnak, egy kis társulat, mely eredeti és művészileg izgalmas, lenyűgöző bátorsággal avatkozik bele a valóságba. Senki sem ismeri Urbán András tehetségének és tudatának útjait. Minden előadása üdítően meglepő. A rendezői művészete előzmény nélküli, páratlan, megfoghatatlan, titokzatos, és mégis – úgy érzem – meleg, lehengerlően optimista.
Fáy Miklós magyarországi kritikus: Az ország egyik legjobb színháza az ország határain kívül van. Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Színház. (…) A Kosztolányi színház ugyanúgy személyfüggő, ahogy Eger is az volt. Itt kisebb a társulat, hivatalosan is csak hat színész, én csak négyet ismerek tapasztalatból közülük, négy fegyelmezett színpadi dolgozót, akik elképesztő odaadással szolgálják – na, kit is? Tháliát, a művészetet, önmagukat, a szerzőket. Mind igaz. De valahogy van közöttük még egy láncszem, Urbán András. (…)... mindannyiukat egy akarat mozgatja, egy színházi világba illeszkednek harmonikusan, és logikus a következtetés, hogy ezt a világot az igazgató-rendező Urbán András hozta létre. Ő az első hegedűs, ha ő nincs, más ez a színház.
Ana Tasić belgrádi színházi szakember: Úgy vélem, a Kosztolányi Dezső Színház munkája roppant nagy jelentőséggel bír, hiszen nemcsak a közönség, de a szakma előtt is számtalanszor bizonyítottak sikereikkel, melyeket színházi fesztiválokon – főként Magyarországon és Szerbiában, de említhetnénk Romániát, Németországot és Indiát is – értek el. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Kosztolányi Dezső Színház nagyobb elismerést érdemel, különösen Szerbia és Magyarország határain kívül. Előadásaik újítóak, fizikailag erőteljesek, előadásmódjukban magas színvonalúak, vizuálisan ütősek s nagyon autentikusak: különösen esztétikai és szociálpolitikai értelemben. Az efféle színházi esztétika nagyon ritkán látható Európa színpadain. Mindezeket figyelembe véve dolgoznunk kell a Kosztolányi Dezső Színház előadásainak reklámozásán Szerbia és Magyarország határain kívül, mert munkájuk magas esztétikai színvonala nagyobb méretű európai elismertséget követel. Úgy gondolom, hogy az európai kulturális életben mindenképp helye van a Kosztolányi színház munkájának is.
MASZK Egyesület, Szeged, honlapja: Urbán András csapata mára a régió – és egyúttal a magyar kortárs kultúra – egyik legfontosabb színházi alkotóközössége lett, ezt nem csak a fesztiváldíjak, de Urbán András Jászai Mari- és Párhuzamos Kultúráért-díja is jelzi.
Barácius Zoltán néhány éve a következőket vetette papírra Urbán rendezései kapcsán: Várjuk Urbán András újabb munkáit, s várjuk azokat az izgalmakat, amelyek sohasem hagyatkoznak a rutinra, a megszokottra, mert a rendező mindent másképp láttat és másképp csinál...
Jászay Tamás magyarországi kritikus: Urbán András előadásaival én mindig így vagyok: először beszippant, és nem tudok tőle szabadulni.
Goran Cvetković, Belgrádi Rádió2: Urbán András mindenekelőtt visszaadta a reményt, hogy ebben az országban (bárhogy is nevezzék) mégiscsak van lehetőség arra, hogy modern színház szülessék, mely őszintén és bátran foglalkozik egy igazán új kifejezésmóddal. Mert ebben az előadásban semmi rutinszerű és megszokott! (…) Kész csoda, ahogyan ezeknek a fiatal színészeknek – a már tapasztalt rendező, Urbán András biztos keze által vezérelve – sikerült megalkotni egy nagyon tiszta, friss és modern színházat. Bevallom, nagyon hiányzott nekem az efféle színház, és nagy megelégedéssel tölt el, hogy felbukkant. Végre!
