A menni vagy maradni, igazából a hamleti kérdés magyar változata, és talán nem is a lelkipásztornak kellene erről elsősorban beszélnie, hanem a politikusoknak és pszichológusoknak. Tény, hogy e jelenség nagymértékben sújtja a vajdasági magyarságot, főleg annak képzettebb részét. Ők szoktak leginkább arra hivatkozni, hogy nem akarnak itthon másodrangú polgárok lenni, szem elől tévesztve azt, hogy abban az országban, ahová mennek szintén másodrangúak lesznek éveken át. Talán azt kellene leginkább megfontolni ebben az esetben, hogy Isten nem véletlenül teremtett bennünket éppen ide, ebbe a környezetbe.
A fentieket Orosz Attila bácskai református esperes, bácsfeketehegyi lelkipásztor mondta a kedden este megtartott előadásán, amelyet a kultúrotthon emeleti nagytermében tartott nagyszámú közönség előtt. Az egyházat az elvándorlás keményen érinti, mert felveti a többi között annak kérdését is, hogy megtett-e mindent azért, hogy az emberek maradjanak.
Értékítéletet természetesen nem szabad ebben a kérdésben kimondani, hiszen a kereszténység is azt vallja, hogy életünk vándorlás, és a lelki gondozóknak is csak a lelkiekről szabad beszélniük. Ahhoz azonban, hogy erről az emberek a lelkészekkel is elbeszélgessenek, nyitottságra lenne szükség. Végezetül azt is tudni kell, hogy a kereszténység mindig is szórványhelyzetben volt, és nem kell azt hinni, hogy a kisebbségben lenni mindig áldatlan állapot – mondta a lelkipásztor.
