A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete március 22-én tanom továbbképzést szervezett az újvidéki Apáczai Diákotthonban.
A továbbképzése első körében Viola Lujza magyartanárnő az anyanyelvápolóknak tartott előadást, amellyel a gyermekek fogalmazókészségét lehet fejleszteni. Szó volt még a szókincsfejlesztésről a jelzők körében, a fogalmazásban előforduló gyakori hibákról és azok megelőzéséről, valamint az önellenőrzésről, hisz fontos, hogy a diák ki tudja javítani a fogalmazás tartalmára, szerkezetére és nyelvi kifejezőeszközeire vonatkozó hibáit.
A továbbképzés második felében Skita Erika és Turáni Szabolcs tartott előadást. Immár második alkalommal Újvidékre látogatott szakemberek jogászként és projektmenedzserként, majd trénerként dolgoztak az elmúlt években, jelenleg pedig családi kommunikációs tréningeket tartanak –, hogy jó tanácsaik megfogadásával hatékonyabban tudjanak a pedagógusok dolgozni a diákokkal. Kurzusaik a 30 éve sikeres Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyv gondolataira épülnek.
Öt tematikát számba véve osztották meg tudásukat és tapasztalataikat a résztvevőkkel interaktív módon, játékos feladatok kíséretében.
Az első témakör az empatikus kommunikáció módszereit foglalta magába. A beleérzés folyamata a másik fél ítélkezés nélküli elfogadását jelenti. Ezáltal a másik emberből ez megkönnyebbülést vált ki, és felszabadultság érzése kíséri a kommunikációt, nem érzi szükségesnek, hogy igazáért harcolnia kelljen. Fontos az aktív meghallgatás, megértés, amely ugyancsak kapcsolódik az empátiához. Az információt adó személy érzi a nonverbális kommunikáción keresztül (pl. testtartás, szemkontaktus stb.), hogy megértően figyeli az információt vevő személy. Az effajta kommunikációt kell alkalmazni diák és tanítója között.
Hogyan tud együttműködni a diák és a pedagógus? Ennek kialakítása a tanítási folyamat megkönnyítésére szolgál. Olyan módszereket ajánlatos alkalmazni, ahol nem éreztetjük a gyermekkel, hogy parancsot kell neki végrehajtani. Ez megoldható a probléma leírásával, választási lehetőség felkínálásával, írásbeli üzenettel és egyéb ötletekkel.
Szó volt a diákok büntetéséről és dicséretéről is. A büntetés nem működő módszer. Ehelyett inkább tudatosítanunk kell bennük, hogy a tettek következménnyel járnak. A helyrehozási lehetőség felkínálásával pozitív eredményt érhetünk el. A dicséret pedig motiváló erő. Nem a diákot kell megdicsérni, hanem a jól elvégzett munkáját. Ezenfelül a kudarckezelő kompetenciájukat is szükséges fejleszteni.
Gyakran előfordul, hogy a diákokat az alaptulajdonságuk alapján beskatulyázzák. Meg kell értetni velük, ők nem egyszínűek, hanem bennük van a szivárvány. A pedagógus teremtsen lehetőséget, hogy a tanuló más oldalról is megismerhesse magát.
Végül pedig a tanító és a szülő közötti jól működő kommunikációról beszéltek az előadók. A bizalom kialakítása jól megalapozza a további együttműködést, valamint azon tény elfogadása, hogy a gyermek érdeke a legfontosabb mindkét fél számára.
