A legújabb szabályozás szerint küszöbön az őzbak tavaszi vadászata. Sok vadász azonban továbbra is azon az állásponton van, hogy az április 16-ai kezdés túl korai, hiszen nagyon sok bak még meg sem kezdte a barka hántását, hogy a téli szőr levedléséről ne is beszéljünk. Másrészt a vadgazdálkodással foglalkozók hangoztatják, a korai kezdés előnye abban rejlik, hogy ilyenkor a növényzet még aránylag gyér, alacsony, tehát átlátható; a bakok ilyenkor foglalják el territóriumukat, többet mozognak, tehát könnyebb megtalálni őket. Mindkét álláspontnak van alapja, hogy melyik felé hajlunk, az már nézőpont kérdése.
Idős vadászok tapasztalatukra hivatkozva állítják, hogy a korosabb bakok előbb, míg a fiatalja később tisztítja le agancsát. Ennek alapján, ha április második felében teljesen tiszta agancsú bakot látunk a területen, azt nyugodtan meglövethetjük, mivel középkorú, érett példány áll előtünk, és nem valószinű, hogy reményteljes, fiatal bak kerül terítékre. Ezenkívül szembeötlő az őzek szőrzete is, mellyel kapcsolatban a tapasztalat azt mutatja, hogy a koros bakok előbb tisztitják le agancsukat, mint ahogy levedlik téli bundájukat. A definíció tehát a következőképpen hangzik: Az öreg bak előbb tisztítja le agancsát, és csak utána veszi fel vörös kabátját. És ez általában igaz is. Hogy ennek mi a magyarázata, még nem tisztázott, de ismétlődése megfigyelhető. Vannak, akik azt mondják, hogy a fiatal bakok később vetik le agancsukat, ezért később kezdik növeszteni és tisztítani az újat. Ugyanakkor biztos, hogy az a bak, amelyik előbb letisztítja agancsát, előnyben van a terület elfoglalásakor, mert készen áll a fegyvere. Másrészt az agancs felrakása és beérése összefügg az állat tesztoszteronszintjével. Ugyanis bizonyított, hogy az őzbakok fejdíszének tisztítása a hormonszint emelkedésével is jár, ezért ebben az időszakban az állatok agresszívabbak, nagyobb vehemenciával és erőszakosabban küzdenek a területükért.
Mind a vedlés, mind az agancs tisztítása energiaigényes változás, ezért amennyiben a folyamat túlságosan elhúzódik – ha júniusban vedlésben levő, vagy téli bundában járó őzet látunk –, az mindig betegségre, sérülésre utal. Ezért az ilyen egyedeket ajánlatos jól megnézni, és ha szükséges, ki kell őket gyomlálni az állományból, elejtésük szabályszerűen indokolt. Még májusban, sőt június elején is találkozhatunk barkás agancsú bakkal. Ha egyéb baja nincs, ez magában még nem ok a kilövésre, hiszen ez nehéz áttelelés következménye is lehet. Vagy sérülésből felépülő egyedről van szó, amelynek fejlődése emiatt késik fajtársaiéhoz képest. Ha azonban júliusban találkozunk ilyen bakkal, mindenképp ki kell lőni, mert biztosan komoly baja van.
Az agancs tisztítása, a szőr vedlése nem minden esetben követi az említett szabályokat, hiszen vadon élő állatokról van szó. A nagy agancsot növesztő öreg bakok később tisztítják fejdíszüket, mint ahogy az egészségi állapotukból és életkorukból következne. Ez azonban érthető, hiszen egy 600 grammot meghaladó korona felépítéséhez, beéréséhez sokkal több idő kell, mint egy 300 grammos agancs esetében. Sajnos a vadásztatók épp a nagy bakokra összpontosítanak, ezért őket lövetik meg elsőként. Ezért van az, hogy az idény elején elejtett bakok között szépen letisztított, kifent trófeát ritkán lehet látni.
