Több módon kívánja ösztönözni, vagy legalábbis szinten tartani a kínai kormány a hazai gazdaság növekedését, amely az utóbbi időben visszaesett. Az első negyedévről ugyan még nincsenek hivatalos adatok, de a bruttó hazai össztermék (GDP) várhatóan „csak” 7,3 százalékkal bővül a január–márciusi időszakban. Ez pedig elmarad a 2014-re éves célként kitűzött 7,5 százaléktól. A kínai GDP 2013-ban 7,7 százalékkal nőtt, ami a korábbi évekhez képest gyenge eredménynek számít.
A célzott intézkedések bejelentésével – elemzők szerint – a kormány igyekszik csökkenteni a bizonytalanságot, ugyanis egymás után érkeznek a vártnál rosszabb adatok, jelezve, hogy a világ második legerősebb gazdasága az idei első negyedévben ötéves mélypontra került. Az intézkedéseket ismertető Li Ko-csiang miniszterelnök külön megemlítette az infrastrukturális beruházásokat a szegényebb régiókban, a szociális célú építkezéseket, az adókedvezményeket (vagyis a cégek költségeinek a csökkentését), és a kereskedelem ösztönzését.
Li ugyan nem közölte az ösztönzőcsomag részleteit, de annyit már tudni, hogy az idén 6600 kilométerrel bővítenék a vasúthálózatot (több tízmilliárd dollárból), főként az elmaradottabb, középső és nyugati országrészben. A mikro- és kisvállalatok pedig 2016 végéig élvezhetik a számukra korábban bevezetett adókedvezményeket. Azt viszont nem hozták nyilvánosságra Pekingben, hogy mindezek a kiadások illetve kedvezmények mennyivel terhelik majd a központi költségvetést.
Bár továbbra sem kérdéses, hogy Kína a jövőben is a világgazdaság egyik éllovasa marad, több külföldi közgazdász arra figyelmeztet, hogy Peking hamarosan nagy veszélyekkel találhatja magát szemben. Szerintük a veszélyforrás egyik fő oka az lehet, hogy Kína gazdasági növekedése 2014 és 2018 között évente öt százalékra lassulhat.
Ha ez a prognózis beigazolódik, hamar eljöhet az idő, amikor Kína már nem lesz a világ legnagyobb beruházója, és befektetési célpontja sem, és ennek globális gazdasági hatásait az országok többsége meg fogja érezni.
Az elemzők egyelőre megosztottak: egy részük úgy véli, hogy az idén – ha csak minimális mértékben is – növekszik majd a világgazdaság, másik részük azonban pesszimista. Ők arra figyelmeztetnek, hogy mind a kínai gazdaságban, mind másutt a világon megfigyelhetők olyan jelek, amelyek a lassulásra utalnak.
Talán Pekingben is számolnak ezzel a veszéllyel, s az ösztönzőcsomag segítségével épp egy stabil, fenntartható növekedési modellre kívánják átállítani az ország gazdaságát. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy a művelet közben a GDP egy ideig fokozatosan csökkenni fog. Ebből viszont kisebb belső válság kerekedhet, amivel azonban meg lehet előzni egy későbbi, sokkal nagyobb krízist.
Noha a fokozatos lassulás, illetve lassítás Kína érdeke, a lakosság és az eddigi növekedés hazai kedvezményezettjei és a fejlett országok többsége sem örülne a gyengébb GDP-nek, és ezt nemrég (a G20 konferencián) Peking tudomására is hoztak.
A külföldi és a hazai zsörtölődés ellenére a kínai politikai elit már 2012 óta hajlik a visszafogottságra. Azóta azt hangoztatja: úgy alakítja át a hazai gazdaságot, hogy a beruházások és az export helyett a belső fogyasztás legyen a növekedés motorja. A változtatást azon az áron is végre akarja hajtani, hogy emiatt valószínűleg kissé lelassul a gazdasági növekedés.
Tavaly már legfelsőbb politikai szinten eldöntötték, hogy véget vetnek az öncélú gazdasági növekedésnek. Kína ezért sokkal inkább a kiegyensúlyozott növekedésre, a korrupció elleni küzdelemre és a környezetszennyezés visszaszorítására akar nagyobb hangsúlyt fektetni.
