2011 óta, amióta az MNT ösztöndíj-programja életbe lépett, minden évben ennek tervezésének az első fázis, hogy a felsőoktatási tájékoztató körút során végigjárják a végzős magyar osztályokat, és egy kérdőívben rögzítik a szándékukat. Idén eléggé aggasztó számadatok derülnek ki. Olyan jelenségről van szó, amely összehangolt lépéseket követel. dr. Lengyel László, a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosa ismertette a felmérés eredményeit.
Egyrészt a továbbtanulási szándékukról kérdezzük őket, másrészt, hol szeretnének továbbtanulni, milyen szakterületen és mi az oka, hogy a hazai vagy a külföldi továbbtanulást választják. Az is érdekelt bennünket, az MNT ösztöndíj-programjának ebben a döntésükben mekkora a szerepe. Mintegy 1500 kérdőívet értékeltünk ki az idén (negyedikesek és harmadikosok, akik jövőre érettségiznek). A továbbtanulási szándék nem változott, a tavalyihoz hasonlóan alakul. Ez évben 1048-an nyilatkoztak úgy, hogy szeretnének továbbtanulni, 254-en még nem döntötték el. Nem tapasztalunk markáns elmozdulást az előző évek továbbtanulási szándékához képest. Az ösztöndíj-program második évében volt egy növekedés, amikor ez a lehetőség mint egy biztos alap beépült a köztudatba, és sokan döntöttek olyanok a továbbtanulás mellett, akik enélkül nem vállalták volna. Ez az arány stabilizálódott – hallottuk Lengyel Lászlótól.
INKÁBB KÜLFÖLDÖN
– A Hol szeretnél továbbtanulni? kérdésre adott válaszoknál viszont elmozdulás van: az elmúlt években mintegy egyharmad volt a külföldön továbbtanulni szándékozók aránya, az itthoni felsőoktatási intézményt feltüntetőkhöz képest, idén viszont kiegyenlítődött ez az arány. Az előző években volt egy arányos növekedés a nem itthoni továbbtanulás iránti érdeklődés terén, idén viszont az derült ki, hogy az 1459 válaszadó közül 503 külföldön kíván továbbtanulni, ebből Magyarországon 493-an. Ez nem azt jelenti, hogy ennyien be is fognak jutni, de a fiatalok majd 50 százalékának az a szándéka, hogy külföldön tanuljon. Mi az oka annak, hogy külföldre pályázik? – kérdeztük a továbbiakban tőlük. 2013-ban 160 fő válaszolta azt, hogy külföldön tervezi a jövőjét. Idén 86-an válaszolták azt, hogy nem itthon tervezik a jövőjüket, 51-en a nagyobb szakválasztási lehetőséget tüntették fel, 75-en a szerb nyelvtudás hiányát adták meg okként. A Mi az oka, hogy Szerbiában marad? kérdésünkre 227 fő azt a feleletet adta, csak akkor marad itthon, ha nem sikerül a külföldi felvételi. 2013-ban még mindössze 4 fő nyilatkozta ezt. Tehát, ők 227-en is mennének, csak bizonytalanok, hogy sikerül-e a magyarországi felvételi vizsgájuk –szögezte le az MNT felsőoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosa.
Az idei felmérés során 29 fő azt felelte, nincs nincs elég pénzünk, hogy külföldön tanuljanak.
– A menni vagy maradni szempontjából érdekes, hogy mely szakirányon kívánnak a megkérdezett fiatalok továbbtanulni: sokan jelentkeznek a tömegszakokra, továbbra is a könnyebb ellenállás mentén akarnak boldogulni, kimennek külföldre, választanak egy ma-holnap divatos szakot, viszont holnapután, ha megváltozik a szolgáltatási ipar vagy a gazdasági helyzet, akkor ezzel nagyon könnyen az utcán maradnak, mert nem egy alaptudomány területe, amivel foglalkozni akarnak. Például 220-an választanák az orvostudományokat, de sokan nem sebészek vagy gyógyszerészek szeretnének lenni, hanem ápolói, szakfőiskolai szakokra szeretnének bejutni, mert a nyugati piacon ezek a szakmák hihetetlen mértékben keresettek – hallottuk dr. Lengyeltől.
Tehát, a szakválasztásnál a piac jelenlegi orientáltsága a könnyen megszerezhető szakok felé irányítja a fiatalokat, és nem egy alapos tudást nyújtó szakterületek felé. A kérdésre, hogy Amennyiben nem tervez továbbtanulni, indokolja meg a döntését a legnagyobb számban az a válasz érkezett, hogy a válaszadó külföldön szeretne állást keresni.
MENNI VAGY MARADNI
– Ha ezeket az adatokat összeadjuk – 50 százalék külföldön szeretne tanulni, külföldre, 20 százalék fél a külföldi felvételitől, de menne, és még 5-6 százalékuknak az anyagi feltételei nincsenek meg ehhez, 5 százalék azért nem tanul tovább, mert külföldön keres munkát – akkor lassan ott tartunk, hogy megfordult az arány, tehát a megkérdezett középiskolások 30 százaléka itthon tervezi a jövőjét és 70 százalék az, aki nem itthon. 2013-ban már érzékeltük ennek csíráit, az idén viszont már nagyon markánsan jelentkezett ez a jelenség. Ennyire nem változott meg a gazdasági helyzetünk, sem a foglalkoztatási helyzet. Inkább arról van szó, hogy kialakult az emberek körében egy felbuzdulás, egy hangulat, amely gerjeszti saját magát. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a kistérségi településekről nagyszámú olyan család költözik ki ismét nyugatra, olyanok, akik nem a legalsóbb társadalmi rétegből származnak, hanem a középosztályhoz tartoznak, vagy legalábbis olyan személyek, akikre felnéz a közösségük, akikre számított a környezetük, meghatározó személyiségek voltak egy-egy közösségben. Amikor úgy döntenek, hogy elmennek külföldre, ott próbálnak szerencsét, a környezetükben más emberekben is felmerül ez a gondolat, mert egyik ember a másikról vesz példát, vagy legalább a döntéseiben elemzi, hogy az ismerős miért csinálta ezt vagy azt. A másik pedig az, hogy van egy borzasztóan álnok propaganda, amit a tévéadókon keresztül is tapasztalunk, hogy abszolút értékben, tehát pénzben fejezik ki a boldogulást, vagyis „itt 400 eurót keresel, ott 1500-at vagy ennél sokkal többet”. Ehhez azonban soha nem teszik hozzá a szolgáltatások árát, a házbért, a fűtési díjat, az iskoláztatás költségeit, arról nem is beszélve, hogy másutt mennyiben kerül egy ingatlan, és kérdés, hogy az itt olcsón eladott ház és föld árából tud-e valaki bármit is venni ott, ahova költözik. Az innen elköltöző itt felad egy hátteret, egyfajta társadalmi pozíciót. Értem azt, hogy most ilyen a gazdasági helyzet, de sokszor olyan emberek döntenek a költözés mellett, akiknek van házuk, földjük, munkájuk is. Elmennek, mert több pénzt kapnak majd, de nem nézik, hogy azért milyen típusú munkát kell elvégezni, mennyi idejük jut majd a családjukra, mennyibe kerül a gyermekük kiiskoláztatása. Lehet, hogy az alapélelmiszer másutt olcsóbb, de az élet minősége tekintetében nem tudja, mit tud majd nyújtani az új környezet. Az álnok külföldi munkapropagandára már fejvadász cégek is rászerveződtek, amelyek kínálják a lehetőségeket, gyakran olyan munkára, amelyeket ottani ember már el sem vállal, vagy olyan bejelentési feltételekkel, amibe csalafintaság van. A külföldre távozók itt feladnak mindent mert elkeseredettek, megfáradtak, nem ezt várták, ezt megértem, de másutt sem kolbászból van fonva a kerítés. Amit viszont itt, e fiatalok körében végzett felmérésből tapasztalunk, azt nem egy realitáson, egy társadalmi változáson, gazdasági paraméterek módosulásán alapuló változásnak vélem, hanem – mint említettem – egy felbuzdulásra, hangulatra alapuló döntéshozatal eredményének – hallottuk Lengyel Lászlótól.
MIT LEHET TENNI?
Sok összehangolt lépésre van szükség.
– Az egyik, amit tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy itt feladva mindent külföldre költözik a család, órási veszélyforrásokat rejt, tehát egyrészt ne csukják be végérvényesen az ajtót maguk mögött, gondolják át, próbáljanak meg minden szempontból a lehetőségeknek utánanézni. Másrészt, fontos, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyek itt, nálunk vannak. Sokat hallunk arról, hogy elvándorolnak, meg arról is, hogy itt nincs semmi, arról viszont keveset hallani, hogy azért vannak itt olyan vállalkozások, amelyek nyugati piacra termelnek, amelyek bejelentik a dolgozóikat, amelyek sok munkást foglalkoztatnak, akik fejlesztéseket végeznek – szögezte le beszélgetőtársunk. Mint arról már hírt adtunk, a Várady kiválósági-ösztöndíj hitelprogramban a Magyar Nemzeti Tanács képviselői felkerestek 30 jelentős, vezető vállalkozást, ezek együttműködési megállapodást kötöttek az MNT-vel. Közülük mintegy 10 cég a Várady-alapba is adott támogatást.
CÉGEK ÉS KIVÁLÓ EGYETEMISTÁK
– A cégvezetőkkel abban állapodtunk meg, hogy fogadják a térségünkben tanuló egyetemisták csoportját, és bemutatják nekik a vállalkozást, kicsit a gyakorlatot, az elvárásrendszert. Nemrégiben Újvidéken az Energomont cég képviselői az egyetemi tanulmányaik végén járó, villamossági, gépész és informatika szakos hallgatókkal találkoztak. Az MNT a VaMaDisz-szel szervezte ezt. Ezekre az összejövetelekre az adott cég profiljától függően mindig más-más karon, szakon tanuló 20–25 egyetemi hallgatót hívunk. Ezek nagyon hasznosak a fiataloknak és a cégeknek is, és ideális esetben ebből munkahelyek, már most munkahelyi kapcsolatok is származhatnak, Vannak tehetséges, értelmes fiatalok, akikre lehet számítani és vannak vállalkozások, amelyek pénzügyileg is számítanak és lehetőséget nyújtanak a fiataloknak – fejtette ki az itthon kínálkozó lehetőségek kapcsán Lengyel László.
