Szabadkával kapcsolatban az elmúlt évszázadokban számos jelzőt használtak. Nevezték Bácska fővárosának, a homok, az alföldi por, Kosztolányi Dezső, a szecesszió városának. Ebben a kontextusban szerepel a biciklisek városa megnevezés is, leggyakrabban a lakhelyük jellemzéseként maguk a szabadkaiak használják, nemcsak a kerékpározás 135 éves szabadkai múltja miatt, hanem a biciklizésnek a város életében az elmúlt fél évszázadban elfoglalt fontos helye miatt is.
A Szabadkai Városi Múzeumban 2011-ben volt látható A biciklisek városa – A kerékpár történeti, néprajzi és művészeti aspektusai Szabadkán című kiállítás. Ez az anyag most a belgrádi Néprajzi Múzeum, a nagybecskereki, a nagykikindai, a topolyai múzeum után a budapesti Néprajzi Múzeumban megtekinthető egy, a budapesti kerékpáros kultúrát bemutató párkiállítással együtt.
A biciklik éppen olyan sokszínűek, mint az emberek. Budapesti kerékpáros-berkekben nem számít újdonságnak, hogy a Néprajzi Múzeum biciklis projekttel rukkol elő, átfogó kiállítás azonban most először lesz látható az egyik legnépszerűbb közlekedési eszközről. A Bicikliváros a 19. század második felétől kezdve tárgyakon, szövegeken és fotókon keresztül dolgozza fel a kerékpározás történetét a két városban. A kerékpározás szabadkai és budapesti népszerűsítése a különböző egyletekhez, klubokhoz köthető, és hangsúlyos szerepe van magának a kerékpársportnak is. A két város egyik kapcsolódási pontja – többek között – Vermes Lajos személye. A kerékpározás szokását Szabadkán Vermes Lajos (1860. Szabadka –1945. Szabadka) honosította meg, aki 1879-ben Budapestről hazatérve magával hozta a vasparipáját. A sportszervező tevékenységéről jól ismert Vermes Lajos több mindent tett a város fejlesztéséért, többek közt részt vett a Szabadkához tartozó Palicsfürdő kiépítésében, elindította a sportéletet Szabadkán, majd 1891-ben Palicson – térségünkben, Magyarországon és Szerbiában, elsőként – ellipszis alakú kerékpárpályát építtetett. A klubok, sportesemények bemutatása mellett a kiállításon nagy hangsúlyt kap a Partizán Kerékpárgyár, valamint Weiss Manfréd és a Csepel gyár története (a Partizán gyár elődje, az 1888-ban alapított mezőgazdasági gépeket, fémbútort, lámpákat előállító szabadkai Rothmann gyár 1936-ban kezdte meg a Csepel gyár szabadalma alapján, a kerékpárok gyártását is), illetve a különböző mesterek, javító- és építőműhelyek, és boltok megjelenítése is. A Bicikliváros megmutatja, hogy a 20. században a kerékpár hogyan válik munkaeszközzé, sportszerré, divatos kiegészítővé, a városi identitás fontos elemévé. Emellett olyan, társadalmilag érzékeny témákat is felvet, mint a nők és a kerékpározás története. A Bicikliváros kiállításnak fontos része a kortárs városi biciklis kultúra bemutatása is, amelynek Budapesten mérföldköve volt a Critical Mass Budapest elnevezésű, 2004-ben indult kerékpáros demonstráció. Hasonló szerepet tölt be az évenként megrendezett szabadkai biciklis felvonulás, a Trimbi is. Szabadka azon ritka városok közé tartozik, ahol kerékpáros szobrot is emeltek (1985), és több képzőművész is foglalkozik a kerékpár motívumával, jelentésével. A tárlaton olyan szabadkai művészek munkái kerülnek bemutatásra, akiknél a kerékpár alapmotívumként jelenik meg, ilyenek: Bíró Miklós (1948–1975), Edita Kadirić (1976), Srđan Milodanović (1982), Sagmeister Péity Laura (1969), Szajkó István (1955) és Szarapka Tibor (1963). A budapesti „biciklis” alkotók munkái között a biciklis anyagokat újrahasznosító, illetve egyedi ruhadarabokat, táskákat készítő műhelyek és egyének szerepelnek.
A tárlat megnyitóján a budapesti Néprajzi Múzeumban április 14-én köszöntőt mondtak dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, mgr. Hulló István, a Szabadkai Városi Múzeum igazgatója, és Ágoston Pribilla Valéria, Szabadka kulturális tanácsosa, a tárlatot pedig Hammerstein Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára és dr. Perényi Rolland, a Kiscelli Múzeum főosztályvezetője nyitották meg. A tárlat szeptember 28-áig látható. (-)
Kurátor: Mirko Grlica, Olga K. Ninkov, Raffai Judit (Szabadka) és Máté György (Budapest), a kiállítás látványtervezője Boros Viktória.
