A Szabadkai Városi Múzeum emléktárgyboltjában május 14-éig tekinthető meg Samii Darjuš történész, a Vajdasági Múzeum munkatársa Tempus Sanctorum című vándorkiállítása. A közönséget a megnyitón mgr. Hulló István, a múzeum igazgatója üdvözölte, a kiállítást dr. Rokay Péter, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar nyugalmazott történésze méltatta. A katalógus- és a kísérőszöveget Korhecz Papp Zsuzsanna fordította magyar nyelvre, Ljubica Vuković Dulić pedig horvátra. A tárlaton több mint 20 pannón több száz szentképecske tekinthető meg tematikus egységekbe rendezve. Az egész Európát képviselő grafikai anyag a XVIII. századtól a XX. század közepéig tartó periódust ismerteti meg az érdeklődő közönséggel. A kiállítás szerzője a Szabadkai Városi Múzeumnak átadott egy 20 darabból álló, Szabadkához köthető szentképköteget, mellyel megalapozta az intézmény gyűjteményét. Az e műfajhoz kapcsolódó anyagot igen kevesen gyűjtik térségünkben, s a múzeumi szakemberek reményei szerint sikerül az emberek figyelmét felhívni értékeire.
A templomok vagy szent helyek látogatásával átélt vallásos benyomások továbbéltetésének szándéka hívta életre a szentképgyártást. Fejlődését a XV. századtól, az európai nyomtatás hajnalától követhetjük nyomon. Kezdetben a vallásos könyvek illusztrációiként készültek. A motívumok a Szentírásból és a szentek életét bemutató művekből származtak. A nyomtatás feltalálása ösztönözte a még feldolgozatlan ikonográfiai témák megfogalmazását.
A XIX. században Párizs lett a szentképgyártás központja, elsősorban a Szent Sulpice-templom körüli negyed. A technikai fejlődés, a kromolitográfia (színes kőnyomat) feltalálása a szentképeknek frissességet kölcsönöz, mely a mai napig tart. A romantika, e kor stílusa a szentképek tartalmán és megjelenésén is érezteti hatását. Legtöbbször csipkézett dekoráció keretezi őket, a nyugati ikonográfiában eddig ismeretlen allegorikus ábrázolások és különféle szimbólumok használata kerül túlsúlyba. A szentképgyártás a Habsburg Birodalom területén is a 18. században terjedt el. Minőségük okán a legközkedveltebb szentképek a nagy központok, főleg a párizsi és a müncheni műhelyek által előállított példányok voltak. A helyi műhelyek elsősorban a helyi Mária-kegyhelyek keresletét próbálják kielégíteni. Szentképeket gyártottak a tekiai és a doroszlói kegyhelyeken is.
Szentképet búcsújárás vagy más jeles esemény alkalmával szokás emlékül hazavinni. Az újmisés pap a jelen lévő híveknek szokott szentképet ajándékozni. Más ünnepi alkalmakkor is készítenek, pl. egyházi elöljáró látogatásakor, vagy jubileumi ünnepen, missziók idején, szentáldozáskor... A hívek azon szándéka, hogy személyes nyomot hagyjanak jegyzet, díszítés vagy akár szentképkészítés által, az istenhit különleges kifejezési formája, mely lassan maga is történelemmé válik.
A kiállítás a múzeumi emléktárgyboltban (Szabadság tér 1.) munkanapokon 11 és 17 óra között tekinthető meg.
