Akkora a kánikula, hogy atata felcsapott Robinzonnak, és kiköltözött a hűs Macska-szigetre. Sátorban alszik, nem néz tévét, csak a focimeccsekre jár haza egy száll fürdőgatyában, egy hetes szakállal és kissé fronclis szalmakalappal a fején.
– Hogy nézel ki, Tegyula, mint egy csöves – korholá őt amama. – Szégyent hozol a fejemre, azt hiszik, hogy elváltál. Legalább húznál egy rendes inget.
– Nyakkendőt ne kössek, Tematild? Ha a képviselők beülhetnek a szkupstinába rövidnadrágban, trikóban és nyitott szandállal a lábukon, a képviselő nők pedig kivágott blúzban, akkor nekem se kell tartanom magamat az etiketthez. Már azért se, mert én nem törvényt megyek alkotni a szigetre, hanem horgászni. Nem hiszem, hogy a halakat nagyon izgatná, hogy mi van rajtam.
– Kíváncsi vagyok, hogy az exradi Majagojkovics házelnök megbírságolja-e társait a lenge öltözet miatt, ahogyan ígéri – veté fel a Zacsek. – Mert akkor illene visszamenőleg is alkalmazni a szankciókat.
– Ezt meg hogy érti, Zacsek?
– Úgy, hogy mielőtt átvedlettek volna kulturált európai haladókká, mindegyik Sejsej-trikóban parádézott, ha külföldi vendég érkezett a parlamentbe. És tüntetőleg állva hallgatták végig a beszédét. Akkor kellett volna őket jól megbírságolni, amikor szégyent hoztak az országra. De azóta úgy eldugták azokat a trikókat, hogy meg se találnák, ha köszönteni kellene a volt főnöküket.
– Nem szép magától, Zacsek zomzéd, hogy így felhánytorgatja az ifjúkori hibáikat – jegyzé meg amama. – Amikor úgyis annyira érzékenyek.
– Honnan szeded, Tematild, hogy érzékenyek a haladó politikusok?
– Na hallod, Tegyula, a héten is hogy megsértődött a Nikolics Tómó az újságokra. Amiért azt írták, hogy gyenge a pálinkája. Nem is csodálom, mert nagyon büszke a maga főzte Tomovacsára!
– Matild! Nem a Tomovacsa minőségéről írtak az újságok, hanem arról, hogy miközben Szerbia fuldokolt az árvízben, az elnök pálinkát főzött és grillezett a haverjaival vidéki birtokán. Ezt cáfolta közleményben az elnöki hivatal. Merthogy állítólag igenis államférfiúi feladatokat látott el.
– Lehet, hogy így van – jegyzé meg a kukacos Zacsek. – De nekem egy államfő ne arról legyen híres, hogy milyen pálinkát tud főzni, hanem arról, hogy milyen nevezetes cselekedeteket visz végbe az ország javára.
Jaés egy pálinkabarát figyelmezteti a papagáját:
–Ide figyelj, Lóri! Most lemegyek a boltba, de ha megint megiszod a pálinkámat mire visszaérek, mint a múltkor, akkor egyenként tépkedem ki a tollaidat!
Le is megy a boltba, kis idő múlva visszajön és látja, hogy eltűnt a pálinka. Ránéz a papagájra, aki a csőrével épp a saját tollait tépkedi:
– Kell a francnak ez a sok toll!
Amama aző érzékeny lelkével azon is sopánkodott, hogy a Dacsics Ivica fel akarja gyújtani magát. Biztosan azért, mert többé nem találkozhat a Ketrin Katinkával.
– Hogy jut eszedbe ilyen marhaság, Tematild, hogy a szoci vezető öngyilkos akar lenni az uniós főképviselő miatt? – idegeskede atata.
– Nem marhaság, Tegyula, mert ő maga jelentette ki, hogy föl akarja gyújtani magát. Remélem, elszedik tőle a gyufát.
– Matild, a Dacsics mást mondott. Azt, hogy akár fel is gyújthatja magát a Terazije kellős közepén, akkor is meghozzák az új munkaügyi törvényt. Vagyis nem tehet semmit ellene, pedig ő is tudja, hogy a törvény nagyon nem tetszik a melósoknak. A kormány ugyanis megígérte Brüsszelnek, hogy megnyirbálja a melósok jogait, hogy ide csalogassa a nyugati befektetőket. Könnyebb lesz őket kirúgni, csökken a szabadság, és törölnek még néhány olyan kedvezményt, amit még az önigazgatás idején kaptak. Egyszóval, kemény kapitalista viszonyokat akarnak bevezetni.
– Pedig ennél keményebb kizsákmányolást, mint ami most folyik, nehéz elképzelni – dühönge a Zacsek. – És nem a külföldi, hanem a drága hazai munkaadók járnak élen a kizsákmányolásban. Sokat mesélhetne erről az unokaöcsém, aki nemrég egy építkezésen kapott állást.
Az öcsit már az első nap baleset érte, és hangosan felüvöltött a fájdalomtól.
– Mi a baj? – ripakodott rá a főnök.
– Ráesett egy tégla a lábamra.
– Ezért kell így üvöltened? A Józsira tegnap rádőlt az egész fal, és még csak meg se mukkant.
Ámde nemsokára annyi lesz itt az állás, hogy csak úgy válogat köztük az ember! Jön a Déli Áramlat Szibériából, épül majd a gázvezeték.
– Talán ne is vegyünk szenet idén, Tegyula – okoskoda amama. – Úgyis annyira megdrágult a tüzelő az árvíz miatt, hogy bankkölcsönt kellene felvennünk. Majd mi is visszatérünk a gázfűtésre, ha már a Putyin testvér ilyen gáláns, és olcsóbban adja nekünk a gázt.
– Ne álmodozz, Tematild! – hűté le őt atata. – Ne vedd készpénznek a Vucsics meséit, hogy a ruszki testvérek nekünk számolják majd el a legkedvezőbb áron a gázt. Kérdés, hogy egyáltalán megépül-e az a vezeték az unió kifogásai miatt. A bolgárok mindenesetre már leállították az építést. Akkor pedig nem tudom, hogy mit fognak nekünk küldeni a leendő vezetéken.
– Én tudom – kuncoga a Zacsek. – Ugyanazt, mint a komcsi időkben a magyaroknak.
A záhonyi vámos buzgón jegyzi, hogy milyen áru halad át a határon a magyar–szovjet árucsere-forgalom keretében. Kiment: 10 vagon szalonna, 30 vagon búza, stb. Bejött: 20 vagon szocska. Kérdik tőle: mi az a szocska?
–Hát lóf...szocska.
PISTIKE, érzékeny kapitalista és kulturált csöves
