A Szegedi Eszperantó Kör, a Baghy Gyula Társaság és a Székely Tibor Társaság július 19-én, szombaton emléknapot szervez Bálint Gábor születésének 170., Baghy Gyula születésének 123. és Székely Tibor születésének 102. évfordulója alkalmából. Az egész napos program részeként a vendégek 11 órától megismerkedhetnek a Somogyi-könyvtár Eszperantó gyűjteményével, valamint előadásokat hallhatnak a három, különleges nyelvtehetséggel és -tudással megáldott tudósról és utazóról, akik a nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító élő, semleges nemzetközi nyelv, az eszperantó elkötelezett hívei voltak. Ezt követően – 15 óráig – az elmúlt év eszperantó eseményeit összefoglaló beszámolókat hallgathatják meg a résztvevők. A rendezvény helyszínválasztása nem véletlen, hiszen a Somogyi-könyvtárban 1961. július 23-án megnyílt Hungarlanda Esperanto-Muzeo kaj Biblioteko ma is az ország egyik legjelentősebb eszperantó gyűjteménye. Napjainkban közel 3500 kötetet és 200 féle folyóiratot őriz, de a plakátoktól a kártyákon át a bélyegekig sok más, eszperantó témájú érdekesség is megtalálható a Somogyiban.
Akik előtt az emléknap tiszteleg:
Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy kis székely faluban, Szentkatolnán. A kitűnő tanuló ifjú egyben nagyon csibész gyerek is volt, és nem tűrte a falusi iskola fegyelmet. Mivel unta a falusi tanító óráit, nem is vett részt rajta, hanem inkább a közeli templomtoronyban játszott. Szülei ezért átvitték Kézdivásárhelyre, majd több erdélyi városban is tanult. Már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek: édesapjától megtanult németül, majd sorra elsajátította az ókori klasszikus nyelveket: a hébert, valamint a görög és latin nyelvet, majd megtanult angolul, németül, franciául is. Mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt, sőt tanulmányai között már segítette társait is. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult.
A Magyar Akadémia támogatásával keleti tanulmányúton vett részt 1870-1875 között, megtanult tatárul, törökül, mongolul és mandzsu nyelven, a tanulmányútjai során páratlan néprajzi gyűjtőmunkát végzett. Bálint Gábor 1875-tól 1879-ig a budapesti egyetem magántanára volt, majd önkéntes száműzetésbe vonult és az oszmán birodalomban vállalt munkát. Az 1880-as években már az athéni egyetem tanára volt, onnan hívták haza. 1893-tól egészen 1912-ig a Ferenc József Tudományegyetem tanszékvezetője volt, ahol keleti nyelveket tanított.
Számos mongolisztikai témájú tanulmányt irt, valamint egy mongol nyelvkönyvet, számos néprajzi témájú gyűjtése máig kiadatlan. Ő volt az elsők között Európában, aki japán vagy akár kabard nyelvet tanított. Bálint Gábor volt az első hazai eszperantista is.
Baghy Gyula (Julio Baghy) Szegeden született 1891. január 13-án. Eredetileg színész volt. Hat évet töltött szibériai hadifogságban, hazatérése (1920) után az eszperantista mozgalom vezéralakja lett. Baráti köröket szervezett, tanfolyamokat vezetett itthon és külföldön. Érzelmi világa szibériai fogságának élményeiből bontakozott ki, onnan eredt tiltakozása a társadalmi igazságtalanságok ellen, sóvárgása az „emberi ember” világára, s ezt énekelte meg behízelgő zeneiségű verseiben. Alapítója és társfőszerkesztője volt a Literatura Mondo (Irodalmi Világ) című folyóiratnak. Romantikus regényei és egyfelvonásosai igen népszerűek voltak. Sokat foglalkozott az eszperantó színjátszás megteremtésének gondolatával is. 1937-től az Eszperantó Világszövetség tagja, 1955 és 1965 között a Magyarországi Eszperantó Szövetség elnöke volt.
Székely Tibor feltaláló, utazó, eszperantista, író 1912. február 12-én Szepesszombaton született. Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában tett nagyobb utakat. Nyughatatlan tudni akarása és bátorsága, s az eszperanto nyelv szerepének fontosságáról való meggyőződése hajszolta ismeretlen, sokszor még felfedezetlen területekre. Bejárta a világot. Elsőnek hódította meg Dél-Amerika egyik legmagasabb csúcsát, az Aconcaguát; a tupari indiánok törzsénél vendégeskedett, akik megválasztották varázslónak; Salvadorban kísérletet tett az Izalco vulkán megmászására. A kráter közelében érte a kitörés, szinte csodával határos, hogy életben maradt. Mexikóban megmászta a Popocatépelt, Afrikában a Kilimandzsárót. Járt Indiában, ahol elsajátította a jóga tudományát, és eszperantóra tanította Vinoba Bhave filozófust, Gandhi tanítványát. Járt Nepálban és Kínában. Ausztráliában és Japánban is.
