Egyetlen táborukat immár hatodik éve szervezte meg a múlt hét során a kispiaci Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület 6–11 év közötti gyermekek számára, ahol a kézműves-foglalkozások mellett játék és népdaltanulás is volt bőven. A Fénykút hagyományápoló élménytábor elsősorban olyan programokkal készül a gyerekeknek, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a magyar népi kultúrához, jeles ünnepekhez, étkezéshez, népmeséket, népdalokat elevenítenek föl. Az idei tábor érdekessége volt, hogy minden napot egy ünnephez kötöttek, azok jellegzetességeit, szokásait elevenítették föl, így sorra került a farsang, a húsvét, a karácsony, illetve az adventi időszak, pénteken a népi étkezés volt a téma, szombaton pedig a falu történetével foglalkoztak. A tábort, ahogyan minden évben, most is július utolsó hetére időzítették, így általában a vasárnapi táborzáró egybefonódik a kispiaci vásárral és a nyilvános ünnepi sokadalommal, ahol népi ügyességi játékokat és kézműves-foglakozásokat tartanak, valamint Sziráczky Katalin szabadkai színművész interaktív bábelőadása is része a programnak. A rossz idő miatt azonban vasárnap a vásártér megszokott helyszíne helyett a művelődési házban kellett megtartani a zárórendezvényt.
Az idén 32 gyerek vett részt a táborban. Ahogyan az előző években, a foglalkozások most is 9-től 17 óráig tartottak, utána pedig hazamehettek a gyerekek; illetve azok, akik távolabbról érkeztek, valamelyik helybeli táborlakónál szálltak meg. A kispiaci gyerekeken kívül Horgosról, Bácsszőlősről és Oromról érkeztek, sőt egy Svédországból hazalátogató család csemetéje is csatlakozott a táborhoz.
Sárkány Dóra, a tábor egyik szervezője elmondta, hogy számukra az a fontos, hogy nemcsak szép, hanem hasznos dolgokra tanítsák a gyerekeket.
– Valamikor a lányok tízévesen már mesés dolgokat hímeztek, elképzelhetetlen volt, hogy ilyen idős korukban ne tudjanak varrni. A mai gyerekek közül sokan pedig még nem tudnak csomót kötni sem, vagy a cérnát befűzni a tűbe. A kézművesfeladatok lényege, hogy gyakorolják ezeket a finom mozdulatokat, mi pedig azért vagyunk, hogy segítsünk nekik, például egy textíliára festett fára gombokat kellett felvarrni, mintha azok volnának a termései, így nemcsak tetszetős alkotás születik, hanem megtanulnak gombot varrni.
A tizenegy éves oromi Király Heidinek már megy a varrás, elmondása szerint az édesanyjától látta, és a kérésére őt is megtanította már néhány dologra. A kislány határozottan állítja, hogy fontos megtanulni varrni.
– Szerintem azért fontos megtanulni varrni, hogy ha például elszakad a ruhánk, akkor ne anyunak kelljen mondani, hogy csinálja meg. Én is próbáltam már megvarrni a ruhámat, de nem sikerült túl jól. Amit itt tanultam, az a varrás befejezése, megkötni a csomót, és a végén szépen eligazítani a cérnát, egyszóval: befejezni a varrást. Kiskorom óta járok táborozni, évente többször is, itt, Kispiacon még nem voltam, de nagyon-nagyon tetszik. Kár, hogy csak egy hétig tart. Ha nagyobb leszek, akkor biztosan szeretnék majd kézimunkázni.
Az egy hét során megszerzett tudásról szombaton adtak számot, a szülőknek tartottak bemutatót a tábor ideje alatt tanult népdalokból, népi játékokból, és kiállítást rendeztek a munkáikból. A táborban készült alkotásokat a gyerekek hazavihetik, és Heidihez hasonlóan sokan meg is őrzik.
