2024. május 4., szombat

MagyarZó Pistike messéi

Amama irtó büszke arra, hogy a kormány egy vajdasági magyar családi vállalkozást választott annak szemléltetésére, hogy hogyan lehet szorgalmas munkával boldogulni még ebben az országban is. Végre nem egy haszontalan pevalykára néznek fel az emberek, hanem Muzslai Katalinra, a bácsföldvári farm vezetőjére.

– Ki tudja, lehet, hogy egyszer még hozzánk is beállítanak, Tegyula! – reménykede amama. – Körbe vezetném a minisztereket a kiskertemben, és a spájzomat meg a befőttjeimet is megmutatnám nekik. A Vucsics pedig itt nyilatkozna a nyári konyhánk előtt. Elmondaná, hogy rólam is példát vehet az ország, mint szorgalmas háziasszonyról, aki éjt nappallá téve dolgozik a családjáért meg Szerbia boldogulásáért. És mindezt közvetítené az összes tévé! Tudom is, hogy milyen ruhát vennék fel.

– Ne ábrándozz, Tematild! – inté őt atata. – A Muzslaiékra azért esett a miniszterelnök választása, mert ők valóban kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben, a munkatempójuk pedig minden elismerést megérdemel. Hajnali négykor kelnek és hétvégén is güriznek, akkor sem lazsálnak. Példának akarta állítani őket az egész országnak, de elsősorban saját minisztereinek, akiket ezért cipelt magával Földvárra.

– Én csak azt sajnálom, hogy nem húzattak gumicsizmát a miniszter urakkal, aztán lapátot a kezükbe, és gyerünk, lapátoljuk ki a tehéntrágyát! – kuncoga a Zacsek. – Hadd tapasztalják, hogy milyen fáradságos a paraszti munka, az istállóban pedig nem az a kimondott Dior illat terjeng. Mindjárt jobban megbecsülnék a saját munkájukat.

– Meg is voltak szeppenve, az igaz – bólogata atata. – Ahogy ott toporogtak az istálló előtt, úgy néztek ki, mint a végzős középiskolások, akiket exkurzióra vitt a szigorú osztályfőnök. Méghozzá busszal, nehogy elkényelmesedjenek.

– Azt azért nem tudom elképzelni, hogy Angela Merkel kivezényli a német kormánytagokat egy bajor tehénfarmra, hogy okuljanak a gazdák szorgalmából – folytatá a Zacsek. – Gondolom, azok anélkül is tudják a dolgukat, nem kell őket falura vinni. Ezek pedig kirándulgatás helyett inkább maradtak volna a belgrádi munkahelyükön, és végezték volna a dolgukat, ha már ilyen zar helyzetben van az ország.

– Szerintem is jobb lett volna – fűzé hozzá amama. – Mert egy ilyen kirándulás meg is viselheti egyesek lelki világát.

– Kinek a lelki világát viselné meg a Muzslai-farmon tett látogatás, Tematild?

– Például annak a művészfrizurás, csokornyakkendős miniszternek, a Taszovacnak, vagy hogy hívják. Képzeld el Tegyula, micsoda megrázkódtatás: a filharmónia után a tehénistálló! Nekem úgy tűnt, mintha még borzasabb lenne a haja.

A túl okos hírében álló hirtelen szőke Mihajlovics miniszter asszony is benézett a földvári istállóba, majd megkérdezte a háziakat:

– Ennek a tehénnek miért nincs szarva?

– Nos, hölgyem – kezdi türelmesen magyarázni a gazda –, a marhák elég nagy károkat tudnak okozni a szarvukkal. Ezért előfordul, hogy inkább fűrésszel levágjuk. Aztán vannak olyan szarvasmarha-fajták is, melyek egyáltalán nem növesztenek szarvat. Ennek viszont, amelyikre maga gondol, azért nincsen szarva, mert ez egy ló.

Ámde a feketehegyieknél nem nagy becsülete lenne a szorgalmas Muzslaiaknak, mert ott a héten lustálkodási vetélkedőt tartottak. A Niksic közelében lebonyolított versenyen egy helyi fiatalember lett a bajnok: ő harminckét órát bírta ki az árnyékban való, szünet nélküli heverészést, és ezzel elnyerte a Montenegró első számú semmitevője címet az ezzel járó háromszáz euróval. A győzelem után kijelentette, hogy még nyugodtan folytathatta volna a küzdelmet, ha nem zsibbad el a dereka.

– Én is ismerek néhány potenciális bajnokjelöltet, aki nyugodtan benevezhetett volna a niksityi vetélkedőre – szóla a Zacsek. – Ott dolgoznak nálunk a könyvelőosztályon, és ha nem is heverésznek, de nem csinálnak semmit.

– Ők is Niksic környékiek? – érdeklőde amama.

– Egy frászt, helybeliek. Még csak nem is górac kisebbségiek.

– És miért nem teszik ki a szűrüket?

– Nem lehet, zomzédasszony, pártkáderek. Senki se meri bántani őket, mert állítólag nagyon befolyásos támogatóik vannak.

– Hát sajnos, hiába hajtogatták a haladók a választások előtt, hogy felszámolják a párttagság alapján történő foglalkoztatást, semmi sem változott – bólogata atata. – Vagyis csak annyi, hogy a „sárga” káderek helyébe „kékeket” vettek fel. Hiába hozták meg a törvényt az év elején, hogy a közvállalatok vezetőit csakis pályázat útján vehetik fel, ez alól is találtak már kibúvót. Úgy kerülik meg az előírást, hogy ideiglenes vezetőket neveznek ki, természetesen a maguk emberei közül.

– Mondtam is a Peti fiamnak: nem baj, ha nem lesz egyetemi okleveled, csak jól válaszd meg, hogy melyik pártba lépsz be – okoskoda a Zacsek. – Mert mit érsz el mondjuk egy menedzseri diplomával? Amikor azt olvasom, hogy harminc ezer menedzser tolong reménytelenül a munkaközvetítőben. A párttagsági könyvvel pedig már holnap főosztályvezető lesz belőled.

Jaés hollywoodi filmesek járják Crna Gorát, érdekes motívumokat keresnek. Egy hegyi faluban két férfi heverészik a tölgyfa alatt, sakkoznak. Lefilmezik őket, és az alkotás nagy sikert arat Amerikában.

Két hónap múlva visszajönnek, hogy elkészítsék a film folytatását. A két górac még mindig ott fekszik a fa alatt, tologatja a bábukat.

– Szeretnénk folytatni a filmezést, de ahhoz át kellene mennetek egy másik fa alá.

–Ej, csocse, mit képzelsz? Mi színészek vagyunk, nem kaszkadőrök!

PISTIKE, példás farmer és heverészőbajnok