A Barcsay mester és tanítványai a Délvidéken című emlékkiállítás járta, járja hetek óta a Vajdaságot. A magyar konstruktivizmus festője és grafikusa nagymesterének alkotásait láthatták Szabadkán, Zentán, jelenleg pedig Topolyán a Kray-kastélyban fogadja a képzőművészet tisztelőit. A kiállított munkák között, olvasom, ott szerepel néhány képtáblája, sőt könyve is az eredetileg először 1953-ban megjelent Művészeti anatómiája is. Ez a könyv tulajdonképpen azokat a grafikai rajzokat tartalmazza, amelyek alapján Barcsay Jenő (1900–1988) 1945-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán hosszú éveken át alakrajzot tanított. Nos, ezekből a művészeti értékű rajzokból született az anatómiai atlasz, azaz szövegekkel ellátott rajzos mappa, amelyre figyelmemet valamikor 1987-ben hívták föl először. Méghozzá a belgrádi könyvvásáron a Magyarországot, az akkori teljes magyar könyvszakmát képviselő Kultúra külkereskedelmi vállalat vezetői.
Szinte fölháborodva panaszolták: „Képzelje, már harmadik éve, ez az első könyv, amelyet ellopnak a vásáron, ha magyar, ha angol változatát hozzuk!” Bár nem sok közöm volt e lopásokhoz, de mint az újvidéki Forum Könyvkiadó vezetőjének, kellemetlen volt e szemrehányás, annál inkább, mert akkoriban – a Juhász Géza, Fehér Kálmán, Bányai János elődeim vonalán – szinte évről évre emelkedett a cserekereskedelmünk a Kultúrával, s arra készültünk, a könyv-, folyóirat- és nyomdai szolgáltatások összege elérheti immáron az évi háromszázezer dollárt!
Az említett Barcsay-könyv a budapesti Corvina kiadásában jelent meg, s mi sem természetesebb, az eltulajdonítások híre eljutott kiadójuk akkori igazgatója, Bart István fülébe is. Ő, mindezen meg sem lepődve, egyből azt javasolta: a következő év keretszerződésében szerepeljen e könyv szerbhorvát nyelvű kiadása is. Nem kis dilemmát okozott, vajon ezen a nyelvterületen értékesíthető-e a gazdaságossági szempontokat is figyelembe vevő minimálisnak megítélt 5000 példány?
Emellett avatott fordítót is találnunk kellett, aki jól ismeri, mind a szerbhorvát, mind a magyar művészi-orvosi szaknyelvet, s társkiadót, akinek országos terjesztőhálózata van. A belgrádi Jugoslovenska knjiga vállalta a terjesztést, abban az esetben, ha a szakmai fordításért a Forum felel. Pap József költő szakorvosunk javaslatára és közbenjárására dr. Máriás József újvidéki, az antropológiában jártas főorvosunk vállalta, s le is fordította Barcsay-könyv szöveges utasításait. Az anatómia már 1988-as belgrádi vásárra megjelent, s láss csodát, fél év alatt(!) elkelt az ötezer példány. Ezek után már nem volt dilemma, az újabb kiadást tízezer példányban rendeljük meg a Corvinától, illetve a jó hírű békéscsabai Kner Nyomdától.
Mondjam, hatalmas könyvsiker volt, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy Katarina Ambrozić, a belgrádi, majd az Újvidéki Művészeti Akadémia – nem túlzok, ha azt mondom, legendás hírű – művészettörténeti tanárnője lelkesedéssel ajánlotta minden oktatónak és hallgatónak a figyelmébe.
Most, amikor azt olvasom, a tárlatmegnyitókon tudni vélik, hogy az újvidéki művészakadémián ma is a Barcsay-könyv alapján tanítják az emberi test alakrajzát, ki kell igazítanom a méltatókat azzal, hogy ez a könyv az egykori Jugoszlávia minden művészeti akadémiáján (és a középiskolák zömében) szinte a megjelenése óta ajánlott, sőt kötelező irodalom. Nemzetközi és otthoni sikeréről annyit: eddig összesen nyolc nyelven jelent meg, a magyar kiadások száma: tizenhét. Nálunk viszont azóta e nagyszerű műnek, az Anatomija za umetnike címűnek mind több „reprintelt”, azaz kalóz kiadásával találkozhatunk.
