Én már semmit sem értek ebből a mai politikából, Tegyula – panaszkoda amama, miután összecsukta az újságot. – Egyik nap azt mondják, hogy bukik a tartományi kormány, a másik nap pedig, hogy nem bukik. És azt sem értem, hogy nekünk jó, ha bukik, vagy nem jó? Pedig kétszer is elolvastam a Pásztor Istvánt.
– Persze, hogy nem érted, Tematild, mert ez neked magas – válaszola atata. –Itt ugyanis egy olyan kötélhúzás zajlik, hogy legalább négyfelől húzzák a kötelet, és mindenki magának szeretne valami előnyt szerezni. A VMSZ például úgy, hogy egy kicsit besegít a haladóknak, akikkel Belgrádban partnerséget vállalt, de azért a Pájtics demokratáival sem akar összeveszni, mert ki tudja, hogy mit hoz a jövő? De hogy neked mi a jó az egészből, az a kutyát sem érdekli!
– Csak nehogy elszakadjon az a kötél a nagy huzakodásban, mert akkor mindenki seggre esik! – kommentálá a Zacsek aző népi stílusában. –Semmi kedvem újra szavazni.
– Ha van kedve, Zacsek, ha nincs, októberben így is szavazni fog: megválasztjuk az új Nemzeti Tanácsunkat. Bizonyára értesült róla, hogy a Magyar Összefogás listáját már át is adták a héten Belgrádban, méghozzá elsőként. És lehet, hogy más magyar listák is lesznek. Remélem, felvetette magát a választói jegyzékbe.
– Muszáj volt, az anyósom nem hagyott nyugton. Azt mondta, hogy ő mindenképpen szavazni akar, mert a Bokros Lajos a kedvence. Különösen a stuccolt bajusza tetszik neki, meg az, hogy csomagot szokott küldeni a nyugdíjasoknak. Alig tudtam megmagyarázni, hogy ez az összefogás lista nem ugyanaz, mint a magyarországi, és ezen nincs rajta a Bokros.
– Furcsa ízlése van a kedves anyósának, nem mondom. Remélem, azt is megmagyarázta neki, hogy a mi összefogás listánk egy olyan reprezentatív lista, amelyen nemcsak pártszínekkel dicsekvők vannak, hanem olyanok is, akik nem rendelkeznek pártszínekkel. Mert tudom, hogy maga nemigen van oda a pártokért. Itt azonban a 35 jelölt közül például mindösszesen csak 17 a VMSZ-káder, a többiek civilek, értelmiségiek vagy egyházi személyek. Tehát könnyű lesz a dolgunk, nem kell törni a fejünket, hogy melyik listát karikázzuk be, amikor ezt már ilyen szépen összeállították nekünk.
– Persze, hogy mindezt elmondtam neki. De képzelje, hogy milyen kukacos az én anyósom! Arra is kíváncsi volt, hogy ki állította össze ezt a reprezentatív listát, meg hogy kik is vannak rajta? Mert ha nem tudja, hogy ki van a listán, akkor juszt se fog szavazni. Mondtam is neki: ha maga ennyire hálátlan, anyuka, hogy nem becsüli a listaállítók munkáját, akkor költözzön Pestre az unokahúgához, és szavazzon a Bokrosra!
Jaés Bokros Lajos a választási kampány során az elmegyógyintézetet is felkeresi, és beszédet mond az ápoltaknak. Az összegyűltek örömmel fogadják a jeles vendéget, és lelkes tapssal jutalmazzák magvas gondolatait. Csak néhányan álldogálnak csendben a sarokban.
A politikus odamegy hozzájuk.
– Uraim, önöknek talán nem tetszett a beszédem, azért nem tapsoltak?
– Nem, uram, mi az ápolók vagyunk.
Ámde a héten én is megörvendeztettem a zőseimet: új tankönyvekre van szükségem a suliban!
– Ne siessük el a dolgot, Tepisti – szóla amama -, hátha a Nikolics Tómó titeket is megajándékoz egy új nyelvtankönyvvel, mint a bunyevácokat. Mert azon a pénzen vehetek neked néhány zoknit.
– Abban sem lesz sok köszönet, mármint az elnök könyvadományában – legyinte a Zacsek. – Mert lehet, hogy a mi nebulóinknak is cirill betűs nyelvtankönyvet küld, mint a bunyevácoknak, akik latin betűt használnak. Én az ő helyében biztosan felmondanék a tanácsadómnak, aki ezt javasolta!
– Mit kell ezért háborogni? – kontráza amama. –Szépen megmondta a Tómó: azért küldte a tyirilicás könyveket, hogy a gyerekek tanulják a hivatalos írásmódot. Kirándulnak a fővárosba, és eltévednek, mert nem tudják elolvasni a kockabetűs feliratokat, és nem találják az állatkertet. De az is lehet, Tegyula, hogy Belgrádban nincs is latin betűs nyomda. Legfontosabb a jó szándék!
– Hát éppen a jó szándékkal van baj, Tematild – világosítá fel őt atata. –Mert az elnöki hivatalban nagyon jól tudják, hogy milyen betűkkel írnak eme népcsoport tagjai. És azt is, hogy egy részük szerint ők horvátok, más részük pedig elhatárolódik ettől, és csak bunyevácnak vallja magát. A cirill betűs elnöki könyvadomány tehát az utóbbiakat akarta megerősíteni meggyőződésükben. Nem csoda, ha maga a horvát elnök is tiltakozott a nyilvánvaló manipuláció miatt. Mert szerinte a bunyevácok horvátok és punktum! Vagyis katolikusok és latin betűkkel írnak.
– Odaát Vukováron meg a tyirilicás táblákat verik szét! – legyinte a Zacsek. –Nagyon elegem van már ebből a cirill–latin háborúzásból! Legszívesebben áttérnék a székely rovásírásra, csak ne lenne olyan cudar nehéz a helyesírása.
A székely nebuló dolgozata tele van hibával, ezért megígéri a tanító bácsinak, hogy hoz neki egy tyúkot. Másnap azonban a baromfi nélkül érkezik az iskolába.
– Na, Gyuri, hol van az ajándék?
– Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot!
– Talán elvitte a kánya?
– Az nem.
– Megdöglött?
– Az sem.
– Tán megbetegedett?
– Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!
PISTIKE, kötélhúzó partner és székely nyelvtudós
