Az Irodalmi Jelen havonta összeállítja a TOP 10-et, vagyis kritikusai véleménye szerint a legjobb művek listáját. Három kategóriában, Költészet, Próza és Tanulmány, kritika, esszé, publicisztika végzik el ezt az értékelést, szigorúan ábécé sorrendben. (Nagy tekintélyű világlapok, például német nyelvterületen a Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung is állít össze kritikusai ítélete alapján hasonló listákat.) Az Irodalmi Jelen TOP 10 listájának gyakran voltak vajdasági vonatkozásai is, ám a szeptemberi számban közölt listán öt vajdasági szerző műve szerepel, ami tudomásunk szerint eddig még nem fordult elő. A Költészet kategóriában Antalovics Péter: Örökszoba (Forum), a Próza kategóriában pedig (ábécé sorrendben) Balázs Attila: Szép kis történetek (zEtna), Kontra Ferenc: Angyalok regénye (Magyar Napló), Lovas Ildikó: Cenzúra alatti (Kalligram) és Majoros Sándor: Az eperfa nyolcadik gyökere (Magyar Napló) című kötete került rá az említett tízes listára. A szerzőket arról kérdeztük, mit szólnak ehhez, számukra mit jelent jelen lenni e listán.
Antalovics Péter: Természetesen nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy lehetőség is egy ilyen elismerés, vajdaságiként és pályakezdőként pedig különösen értékes a megjelenés egy ilyen rangos magyarországi fórumon. Fontosnak tartom a kapcsolatok építését és fenntartását az ottani alkotókkal és közösségekkel, hiszen így tudunk – a lehetőségekhez képest – aktívan és hatékonyan részt venni a kortárs magyar irodalom vérkeringésében.
Balázs Attila: Engem a toplisták a régi Beatles kontra Rolling Stones csaknem ideológiai párharcának Dugovics Titusz-i gesztusai után már nem izgatnak annyira. Bár erősen igaz az is, hogy bármikor megpillantom magam valamelyiken, főleg annak a felső tájékán, be kell vallanom, kellemes, hovatovább olyan kéjes, aprócska áramütéseket érzek. Esetenként valódi gyönyört, reneszánszot, kivirágzást, tavaszt. Madárcsicsergést hallok. Mérhetetlen hálával vagyok azok iránt, akik újfent felismerték rendkívüli tehetségem, s ilyen formában tudták honorálni a már kissé hervatag művészt. És ilyenkor érzem erősen, hogy mennyire nem vagyok ezzel az érzéssel egyedül. Következőképp a toplistára feljutás küzdelmet jelent a magány ellen, ellenfelek helyet hasonszőrűek klubját. Talán ezt nem tudják felismerni azok, akik a toplisták éléről önként – sikoltva, kéz nélkül, fejest – belevetik magukat a szakadékba. Hogy egy nagyon baráti, bajtársi társaságból ugrottak ki. Mindezek ellenére, ezekkel együtt örülök a vajdasági felzárkózásnak. Elsősorban Antalovics Péternek, akit eddig nem ismertem. Jelige: Örökszoba.
Kontra Ferenc: Az olvasók szeretnek ilyen listákat böngészni. Leginkább azt keresik rajta, hogy mit miért érdemes elolvasni. Az Angyalok regénye megírásakor magam is gondoltam erre. Vannak történetek, titkok, melyek foglalkoztatják az embereket. Szólhatnak ismert és ismeretlen emberekről. Engem hosszú ideje foglalkoztatott Cellini, Rudolf és a nagybátyám sok párhuzamot mutató élete. A megszállottság elviszi az embert az eredeti helyszínekre: Firenzébe, Malinskára és Nürnbergbe is. A saját nyomozásom nélkül meg sem tudtam volna írni a könyvet. Vissza akartam adni a kutatás izgalmát, mintha együtt fejtenénk meg rejtélyeket, melyek megtörtént bűnesetekről szólnak. Érdekes a tettek lélektana. Nekem is sok utánajárás kellett hozzá. Szerintem izgalmas olvasmány lett, mert intellektuális feszültséget hordoz. Meg kell adni az olvasónak a sikerélményt, hogy az információk fokozatos adagolásával maga jöjjön rá az összefüggésekre. Az Angyalok regényét sokféleképpen lehet értelmezni, de minden értelmezés feltétele a művészet ismerete és a művészet iránti fogékonyság.
Lovas Ildikó: Nagyon meglepett, amikor megtudtam, leginkább azért, mert pontosan tudom, hogy sokféle szempont szerint alakulnak a különféle listák – az irodalmiak sem másként. A Cenzúra alatti című új regényem a jelenkor Budapestjén játszódik. Először hagytam el egy regényvilágban Szabadkát, tettem hangsúlyossá, emeltem szimbolikussá egy másik várost, Aradot. Innen nézve az Irodalmi Jelen olyan érzést szült bennem, mintha egymásra figyelő időben léteznénk. És ez nagyon jó érzés. Közben persze tudom, hogy az irodalmi idő nem az egymásra figyelés perceiből tevődik össze. Tehát sokszorosan hangsúlyossá vált bennem a figyelem ténye. Közben azon is elgondolkodtam, mennyi közük van egymáshoz a listán szereplő íróknak, azon túl, hogy egyazon listára kerültek. Vajon mit jelent ma és itt az, hogy vajdasági magyar író? Talán ez a legizgalmasabb feladvány. Ilyen szempontból az Irodalmi Jelen nekem fontos és értékes tapasztalat, a saját válaszom meglelését is segíti.
Majoros Sándor: Nem tudom, mi alapján rendeződik ez a lista – remélem, az irodalmi minőség abszolút értéke az iránymutató –, de top 10-ben lenni mindig dicsőség. Az a tény pedig, hogy a vajdasági és ex-vajdasági irodalmárok az e havi listán könnyedén lenyomták a rajtuk kívül eső magyar irodalmat, számomra külön öröm. Azt bizonyítja – legalábbis ebben reménykedem – hogy a szülővidékem továbbra is érdekes és értékes hely, akár irodalomról, akár az élet egyéb összetevőiről, alkotóelemeiről van szó.
