2024. május 8., szerda

MagyarZó Pistike messéi

Amama olyan maradi, hogy sehogy se tud kibékülni a melegekkel.

– Nem is értem, Tegyula, hogy miért védelmezed őket, amikor csak baj van velük. Olvasom, hogy hatezer rendőrt kellett kivezényelni a múlt vasárnap Belgrádban, hogy vigyázzanak rájuk, amíg ők néhány százan parádéztak. Képzelem, hogy milyen idegesek voltak szegény zsaruk, hogy így elrontották a víkendjüket. Biztos inkább kirándulni mentek volna a családdal, minthogy ezeket a homikat totojgassák. És akkor csoda, hogy idegességükben úgy összeverték a Vucsics öccsét, az Andrejt, hogy kórházba kellett szállítani?

– Nem őket védelmezem, Tematild, hanem azt a jogukat, hogy szabadon felvonuljanak, mint bárki más – inté őt atata. – Mert ahol megverik a melegeket, ott jaj a többi kisebbséginek is! Annak az országnak semmi keresnivalója az unióban. Másodszor, a kormányelnök öccsének esete azt bizonyítja, hogy sajnos, a rendfenntartók soraiban is legalább annyi az erőszakos, mint a homofóbiások között. Csak valami ürügy kell nekik, és gumibotokkal máris brutálisan nekiesnek az áldozatnak.

– Vagy ürügy kell nekik, vagy valamilyen hüllő. Bár a felvételen én nem láttam semmiféle kígyót az Andrejnál.

– Miket találsz ki, Tematild? Miféle kígyók?

– Kobrák, Tegyula. Kobrák voltak nála, legalább is azt mesélik. Nem is értem, mit lehet egy ilyen ronda hüllőn szeretni?

– Matild! Már megint összekevered a dolgokat! Szó sincs kígyókról! Kobráknak nevezték el a katonai rendőrség speciális egységének tagjait, akik a legmagasabb vezetők védelmét látják el. Két ilyen elszánt kobra kísérte a kormányfő öccsét, hogy ne essen bántódása a melegfelvonulás miatt. Aztán a végén őket is alaposan helybenhagyták.

– Az egész eset csak arra volt jó, hogy Vucsics megint eljátssza a mártírt, ahogy szokta – kommentálá a Zacsek. – Olyan panaszosan adta elő az incidenst, hogy majdnem megsajnáltam, mintha őt náspágolták volna el a zsaruk. Hogyaszongya, elég, ha valakit Vucsicsnak hívnak, és máris megverik. Nem szeretnék azoknak a szerencsétlen hekusoknak a bőrében lenni, akik nem ismerték fel az öcsikét, és így elbántak vele.

Jaés a Jovica legény véres fejjel jön haza a belgrádi kocsmából. Az apja nagyon felbőszül, és bosszút fogad. Karon fogja a fiát, és visszavezeti a kocsmába.

– Ki merte így helyben hagyni a fiamat? – mondja az apa. – Ha még egyszer megteszi, velem gyűlik meg a baja!

Előlép erre egy kétméteres izompacsirta, és akkora pofont ad az apának, hogy átrepül a sankon. A fia felállítja és leporolja a fatert, aki újra megszólal:

– Ez vért kíván! Meglátjuk, milyen nagy legény vagy, meg mered-e még egyszer tenni!

A hapsi megint akkorát húz be az öregnek, hogy az szaltóban íveli át a kocsma légterét. A fiú felemeli összetört apját, és kivezeti:

– Nagy vagy, fater, hogy ilyen bátran beolvastál az ürgének! De most menjünk innen, mert a végén még agyonver!

Ámde nemcsak a csendőrök meg a kocsmatöltelékek pofozkodnak mostanában, hanem a koalíciós partnerek is. Igaz, egyelőre csak verbálisan. A haladók ifjú kádere például azzal tisztelte meg a szocik két vezető funkciját, Dacsicsot és Ruzsicsot, hogy megrögzött bűnözők és trágyalegyek. Szerinte addig nem boldogul a kormány, amíg ők lesznek a haladók partnerei.

– Ez is bizonyítja, hogy dívik a felebaráti szeretet és a megbecsülés a két kormánypárt között – kuncoga a Zacsek. – Magyarán: megfojtanák egymást egy kanál vízben. Mert ha nem így lenne, akkor Vucsics nem intézte volna el az ifjú Jovicsics sértő kijelentését azzal, hogy magánvéleményről van szó. Közben megint felmelegítik Dacsics egyik közeli munkatársának az ügyét is, akit alvilági kapcsolatokkal vádolnak. Előbb-utóbb még azt is megérhetjük, hogy kiadják a szocik útját, és felbomlik a kormányszövetség.

– Jesszusom, mi lesz akkor a VMSZ-szel? – aggóda amama. – Éppen csak hogy megszoktuk, hogy ők is kormánypárt. Pedig ennek a gyümölcseit máris élvezhetik az adaiak meg a zentaiak.

– Miféle gyümölcsöket élvezhetnek eme Tisza mentiek, Tematild?!

– Nem hallottad, Tegyula, hogy a Vucsics meg a Pásztor István gyárcsarnokokat avatott náluk? Mikor avatott a Pajtics Bojánnal gyárcsarnokot a Pásztor? Csak azt nem értettem, hogy milyen repülőket gyártanak majd a szorgalmas adaiak, utasszállítókat vagy bombázókat?

– Matild! Nem repülők, hanem sugárhajtású motorok alkatrészei készülnek az adai öntödében. De ennek is örülni kell, mert évek óta csak üzembezárásokról hallunk.

– Legalább kevesebben veszik igénybe a helyi népkonyha szolgáltatásait – bólogata a Zacsek. – Mert ezt is a független szerb államnak köszönhetjük, hogy ingyenkonyhákat kell nyitni, annyi a rászorult.

– Ne legyen már ilyen borúlátó, Zacsek – válaszola atata. – A kis dolgoknak is örülni kell, például annak, hogy Temerinben magyar nyelvtanfolyamot indítanak negyven közalkalmazott számára. Hogy a Julis néni meg a János bácsi is meg tudja magát értetni a hivatalokban. Mert eddig ha magyarul szóltak, mindig az volt a válasz, hogy nerazumem.

Székelyföldön például nincsenek ilyen tanfolyamok. A nyolcvanéves Áron bácsi elmegy a csíkszeredai idegennyelvi főiskolára, hogy megérdeklődje, hol tanulhatna héberül?

– Ne haragudjon, hogy megkérdezem: miért akar ilyen idős fejjel megtanulni héberül? – érdeklődik a titkár.

– Hát, mert ha meghalok, tudjak a mennyben az Istennel beszélni.

– Jó, de ha a pokolba jut?

– Nem gond. Románul már tudok.

PISTIKE, pofozkodó felebarát és Tisza menti székely