Kérdés: Tisztelt Doktor Úr! Már néhány hónapja rágódom ezen a problémán, s végül elhatároztam, hogy szakember tanácsát kérem. Hároméves kisfiam, amióta megszületett a kishúga, nagyon verekedős lett. Mindenféle konfliktusa támad a játszótéren, sőt az utcán, séta közben is odaüt az éppen mellettünk elhaladó gyerekekre. Az 1 éves kishúgát üti-veri, nem lehet felügyelet nélkül együtt hagyni őket. Hangsúlyozom: a baba születése előtt igyekeztünk felkészíteni a kistestvér érkezésére, ahogy az a gyermeknevelési könyvekben meg van írva. Amikor pedig megjött a pici, bevontuk a fürdetésbe, a baba körüli teendőkbe stb., ahogyan azt a könyvekben a szakemberek tanácsolják. Hát a gyakorlat egészen mást mutat. Megjegyzem: Ugyanannyi időt szentelünk rá, mint kishúga születése előtt. A kisfiam szeptemberben óvodás lett, s nem tudom, hogyan fog beilleszkedni a közösségbe.
Tisztelettel: egy aggódó anyuka
Válasz: Kedves Anyuka! Ismerős számomra a probléma, amit ismertetett, és megnyugtatom: nem önök az egyetlenek, akik hasonló panaszokkal nap mint nap jelentkeznek új, kis jövevény érkezésekor. Sok türelemre és óriási kitartásra lesz szükségük, és hiszem, hogy az meg is van a családban. Mint minden felnőtt, így minden gyermek is más. Úgy gondolom, sok pozitív változást hoz majd az óvoda a nagy testvér viselkedésében. Az óvó nénit mindenképpen be kell vonni a problémába, hogy különös odafigyeléssel foglalkozzon a kis kópéval. Ha sikerül meggyőzni arról, hogy a testvérkének büszkének kell lennie, nem pedig féltékenynek, akkor nyert ügyük van. Ajánlom, hogy vonják be a pedagógust, illetve gyermekpszichológust is, akik elbeszélgetnek a gyermekkel, és nagyon sok gyakorlati tanácsot tudnak nyújtani.
