Kisebb-nagyobb megszakításokkal, Jordán, Szent György és Torda néven 1930-tól kétezerig palackozták a tordai gyógyvizet. Tizenöt éve a sorsára hagyták a három gyógyvízforrást. A létesítmény formálisan a helybeli szövetkezet tulajdonában van, és az állam is ráteheti a kezét. Ez csak egyike azoknak a problémáknak, amelyek nehezítik a beruházó megtalálását.
A tordai gyógyvizet 1923-ban fedezték fel, Szekeres István házának udvarában. A faluba került tisztviselőnek a felesége megmosta a kút vizében az elnyomorodott kezét – és meggyógyult. Elemzésre vitték a vizet, s kiderült, hogy gyógyvízről van szó. A Jordán és a Szent György néven palackozott gyógyvíz eljutott az ország minden tájára, sőt Németországba, Franciaországba, Kanadába is. Popovics Péter nagyapja és bátyja voltak az első tulajdonosai a kutaknak. Az ötvenes évek elején a gyógyvízforrás Popovics Péter bácsi tulajdonába került, neki azonban el kellett adnia a melencei Rusanda gyógyfürdőnek.
Mivel nem nagy kapacitású kútról van szó, ezért más formában, gyógyfürdőként lehetne jobban hasznosítani. Ennek megvan az alapja, hiszen a forráskúttól alig háromszáz méterre 73 Celsius-fokú hévízforrás található. Példaképük is van, mégpedig Mórahalom, amely az elmúlt másfél-két évtized alatt fejlődött ki turisztikai központtá.
Dobai János tanácselnöktől hallottuk, hogy – a bégaszentgyörgyi község támogatásával – hamarosan újra elemzik a tordai gyógyvíz összetételét, ami – kedvező eredmények esetén – reményt ad arra, hogy hasznosítani lehet a gyógyvizet. Tavaszra próbafúrásokat végeznek, elvégzik a víz összetételének az elemzését, és remélhetőleg a nyáron közzéteszik a vizsgálat eredményeit.
A természeti kincs hasznosítása és a falusi turizmus beindítása leállíthatná az elvándorlást a másfél ezer lakosú faluból.
