Szövegünk címét egy bajsai fiatal, Vaszlavik István önálló verséből „kölcsönöztük”, amely költeményt a tehetséges tanuló a Kék Duna Alapítvány által odaítélt Toleranciadíj idei, november 15-én a Topolyai Múzeum dísztermében történő átadóünnepségén tolmácsolt. 2014-ben e rangos elismerésben Rodoljub Šabić, a közhasznú információk biztosa, Mihal Ramač irodalmár, újságíró, és a Topolya községben lévő bajsai helyi közösség részesült.
Az 1996 óta november 16-án jegyzendő ünnepnap, a tolerancia nemzetközi napja apropóján, közösségünkben 2007 óta ítélik oda a Toleranciadíjat olyan kiemelkedő intézményeknek és egyéneknek, akik működésükkel, törekvésükkel és eredményeikkel jelentős hozzájárulást nyújtottak a társadalmunkat és távolabbi közösségeket illető tolerancia szellemének és elvének fejlesztéséhez és erősítéséhez.
Az elismerést ebben az évben is díjátadó ünnepség keretében vehették át a kitüntetettek, miután az ünneplő közönség alkalmi köszöntőket, felszólásokat a díjazottak tevékenységének méltatását és kulturális tartalmakat fogadhattak be. Az utóbbiak sorában hangzott el Vaszlavik István szavalata. A fiú verssorokba szedett gondolatok formájában emlékezett meg szülőfaluja iránti szeretetéről, Bajsa iránti kötődéséről pedig a Toleranciadíjjal kitüntetett bajsai helyi közösség tanácsának elnöke, Lackovics Károly alkalmi felszólalásában szerb, magyar, majd szlovák nyelven vallott:
– Emlékezetem szerint húsz éve is annak, hogy egy nyilvános felszólalásomban kiemeltem, mennyire büszke vagyok arra, hogy bajsai vagyok. Ez az érzés ma is élő, folyamatosan tartó. Nagyon büszke vagyok, hogy ezen alkalommal kis falum ilyen rangos elismerésben részesült. Bízom abban, hogy kis közösségünk követendő példaképül szolgál majd mások számára is – hangzott el Lackovics beszédében az ünneplő közönség előtt, majd lapunknak nyilatkozva a tanácselnök kifejtette:
– A Toleranciadíj nagy elismerés kis falunknak. Ez azt jelenti, hogy az ott lakó szorgalmas emberek folytonosan egymás mellett élve kiépítettek egy olyan együttélési formát, amely példaértékű lehet mások számára. Bízom benne, a jövőben mindez csak fokozódni fog: a tolerancia nemcsak megmarad, hanem még kifejezettebb is lesz a folytatásban, attól függetlenül, hogy nehéz időket élünk. A Bajsán élő emberek hosszú időszak, évszázadok alatt megtanultak nem egymás mellett, hanem együtt élni – mondta Lackovics Károly, majd kérésünkre ismertette helyi közössége nemzeti közösségi összetételét, amely jelenleg a következőképpen alakul: a falu lakosságának 70 százalékát magyarok, 25 százalékát szerb nemzetiségűek, 5 százalékát pedig szlovákok képezik. A díjátadó ünnepségen a díjazott méltatása során, az indoklásban elhangoztak többek között a következő gondolatok is: „Bajsa első telepeseit a szlovákok, magyarok és szerbek képezték. A különböző kultúrák és szokások találkozása, valamint a hosszú ideig tartó közös élet többszörös hasznot hozott Bajsa lakósainak a történelem folyamán. A toleranciát és az egymás közötti megbecsülés hagyományát a nemzeti és vallási jellegzetességek mellett a faluban a mai napig ápolják. Az 1751-ben újratelepített Bajsa első lakói a szlovákok voltak (…) A szlovákok és a szerbek után magyarok települtek Bajsára. Az első római katolikus templomot 1760-ban építették, a mostanit pedig 1816-ban Nagyboldogasszony tiszteletére. Az évszázados együttélés, a különböző emberek, kultúrák és hagyományok hozzájárultak ahhoz, hogy a bajsaiak az évszázadok során megosztva jót és rosszat, kiépítsék a tolerancia és a nyelvi akadályok nélküli kommunikáció megfelelő viszonyát. Ennek eredménye nagyszámú civil szervezet létrejötte és működése, amelyek ápolják és megőrzik a hagyományokat és szokásokat”.
