A múlt hónapban tartották meg a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal által vezetett, A migráció és a migrációs hatások kezelése Délkelet-Európában (SEEMIG) elnevezésű, több mint két éve tartó projektum zárókonferenciáját. A kutatás célja az volt, hogy a hosszabb távú migrációs és demográfiai folyamatok hatásait vizsgálják a munkaerőpiac és a gazdaság szempontjából. Az Európai Unió és Magyarország által finanszírozott programba Szerbián kívül Olaszország, Bulgária, Ausztria, Magyarország és Szlovénia kapcsolódott be. Hazánkból a Társadalomtudományi Intézet és a köztársasági statisztikai hivatal mellett Magyarkanizsa önkormányzata is társult. Az észak-bácskai község a határ közelsége miatt volt érdekelt, a szakmai találkozókat is Magyarkanizsán tartották meg – emelte ki Fejsztámer Róbert, a Tisza Menti Információs Fejlesztési Központ (ICR) igazgatója pénteki sajtótájékoztatóján.
– Magyarkanizsa önkormányzata társpartnerként vett részt ebben a projektumban, határ menti község lévén fokozottan tapasztalja a migrációs problémákat, mert átutazási terület az Európai Unió felé igyekvőnek. Ennek a kutatásnak a célja egy stratégia kidolgozása volt, amely a migráció követéséhez megteremti a feltételeket, például olyan dokumentumot dolgoztunk ki, amely hatékonyabb adatkezelési és adatfrissítési mechanizmus létrehozására tesz javaslatokat. Ennek működéséhez az adminisztrációs egységek és szintek közötti együttműködésre van szükség, pontosan meghatározva a feladataikat. A vizsgálathoz, hogy pontos képet kapjunk, az illegális migrációt is követni kellene, ám erről nehéz adatokat gyűjteni – mondta az ICR igazgatója, aki hozzátette, hogy a szakmai találkozókon kiderült, Szerbia nagyon kevés információval rendelkezik a migrációs folyamatokról, a statisztikai hivatalon kívül törvények, rendeletek változtatására is szükség volna.
– Községi szinten nem sokat tudunk tenni, viszont, ha naprakész adatbázist tudunk vezetni, akkor legalább az itteni lakosság terveiről tisztább képet kapunk – tette hozzá Fejsztámer. A projekt teljes értéke hárommillió euró volt, ebből a község része mintegy nyolcvannyolcezer eurót tett ki, amelynek a 15%-át, azaz tizenháromezer eurót kellett önrészből fedezni.
