– A nyugdíjcsökkentés körüli hisztéria teljesen értelmetlen, hiszen mindannyiuk szülei nyugdíjasok és amint látszik, mégis ki tudták fizetni nekünk, hogy szerepelhessünk a rádióban, meg a Tarka Világban. Ezt is csak azért tették meg, mert már nem tudták elviselni, hogy állandóan otthon viccelődünk – viccelődött Csernik Árpád mielőtt még egyetlen egy kérdést is feltehettem volna a Pannon Fünfnek, avagy a Pannon Reggeli műsorvezetőinek. A vajdasági éter fenegyerekeivel – Csernik Árpádal, Bajtai Kornéllal, Brasnyó Zoltánnal, Kovács Nemes Andorral és Zvekán Péterrel – közvetlenül a reggeli műsor után beszélgetünk az elmúlt egy év tapasztalatairól.
Az újságírói díj átvétele óta elmúlt már egy kis idő, miközben veletek is történt pár dolog, terepen tartottatok műsorokat, sőt a Pataki gyűrű átadásán ti voltatok műsorvezetők. Mekkora kihívás volt ez számotokra, kiváltképp, hogy közületek csak ketten színészek?
Csernik: Csak gratulálni tudok a kollégáknak, nagyon szépek, csinosak voltak. Ugyanakkor kihasználnám az alkalmat, hiszen számomra fantasztikus élmény, hogy húsz évnyi színészi pályafutás után kaptam egy újságírói díjat. Nagy megtiszteltetés számomra.
Kovács: Elöljáróban megjegyezném, hogy a fiúknak van színpadi tapasztalatuk, mert nyáron egy kunfehértói sör- és grillfesztiválon mi voltunk a műsorvezetők.
Zvekán: Valóban az idén lépett ki műsor a stúdióból. Évekkel a Pannon Fünf előtt megpróbáltuk kivinni a stúdióból, de nem volt senki vevő rá., az idén viszont már voltunk Magyarkanizsán – itt többször is –, Kishegyesen a Szabadegyetemen, Kunfehértón és nemsokára Adorjánról közvetítünk a Hurka és Kolbász Fesztiválról. Nemrég felkeresett Kálló Béla azzal, miszerint nagyon izgalmas a számára, hogy Vajdaságban van egy ilyen rádióműsor, amely egyre közkedveltebb, valamint már ki is lépett a stúdióból és szerinte most már színpadot is megérdemel.
Csernik: A tréfán túl, nem csak a stúdiót, hanem szó szerint az országhatárt is átléptük, a határőrök is hallgatják műsorunkat és tudtunkra is adják ezt. Magyarország déli régiójában meglehetősen közkedveltek vagyunk és folyamatosan érkeznek visszajelzések. Jóleső érzés, hiszen az embernek mindig fontos, hogy lássa értelmét annak, amit művel. Ez nem csak számunkra hasznos, hanem a cégnek és a közösségnek is, mert a műsor nem kizárólag a miénk, hanem az egész közösségé.(Csernik ezt követően elköszönt a társaságtól, próbára sietett)
Kovács: Nagyon jó érzés volt a színpadra a műsorunk intró zenéjére felmenni, miközben a meglepett közönség pedig tapssal és ujjongással fogadott minket. Még most is bizsergek egy picit.
Zvekán: Meglepetés voltunk, hiszen sehol sem jelent meg, hogy mi vezetjük majd a műsort. A közönségben csupán a helyszínen tudatosult. Kimegyünk. Ők azok? Taps.
Brasnyó: A Pataki Gála valóban kihívás volt számomra és Bajtai kollégának is. Nagyon féltünk az elején, hogy túl sokat fogunk bakizni, vagy rossz szöveget olvasunk fel, vagy Cserniket Krizsán Szilviaként mutatjuk be véletlenül a közönségnek. A műsor elején nagyon féltem, de amikor a közönség soraiból kacajokat hallottam, rájöttem, hogy mindez alaptalan.
Bajtai: Természetesen izgultunk. Ugyan, hogy fog ez kinézni, amikor kiállunk szmokingban és előre begyakorolt dolgokat mondunk? Mivel azokkal az emberekkel voltunk kint, akikkel nap mint nap heccelődünk, akik között megvan az úgynevezett kémia, már az nyugtatólag hatott.
Az egyre nagyobb a népszerűséggel nagyobb felelősség is nehezedik rátok?
Zvekán: sohasem dolgoztam eddig olyan csapattal, ahol nem az a baj, hogy a „brainstorming” folyamán nincs ötlet, hanem éppen ellenkezőleg, túl sok az ötlet. Ennek következtében, nem fogjuk túl komolyan a dolgokat, habár természetesen a háttérben, a műsorra való felkészülés kellő komolysággal és munkával történik. A Gálára is komoly forgatókönyvet hoztunk létre. Műsoraink egyik fontos eleme, hogy úgy tűnjön, hogy az élő műsor nincs megszervezve.
Brasnyó: A közönség soraiból sokszor Boros - Bocskorral, Balázzsal-Vadon Janival, vagyis a magyarországi nagy kereskedelmi rádiók műsorvezetőivel hasonlítanak össze bennünket..Sőt azt is hallottuk, hogy mi jobbak vagyunk mit ők. Habár mindez jólesik nekünk, nem mérjük magunkat hozzájuk, hanem csak mosolygunk egyet az egészen és folyatjuk a munkánkat egy kis vajdasági életérzéssel megfűszerezve a műsort. Talán ettől egyedi az, amit csinálunk és ezért tudnak vele azonosulni a hallgatók. Az csak egy plusz és számunkra hatalmas siker, hogy az anyaországban is felismerik ezt a hallgatók.
Kovács: Nagyon hálásak vagyunk a hallgatóknak is, hiszen számos alkalommal megtörténik, hogy egy témát boncolgatva azonnal megrohamoznak bennünket smsekkel, hozzászólnak a témához, mindez pedig interaktívvá, színesebbé, élőbbé és szerethetőbbé teszi a műsort. Nagyon kevés olyan műsor létezik már, ahol szinte minden üzenetet beolvasnak.
Bajtai: Miután belekezdtünk a műsorba és tudatosult bennünk, hogy milyen sokan, valamint mennyire különböző korosztályok és társadalmi rétegek hallgatnak bennünket, a felelősség is tudatosult bennünk. Nagyon oda kell figyelnünk műsor közben, mert nem tudhatjuk, hogy egy adott véleményformálással – akár akaratlanul is – nem sértünk-e meg valakit. Az embereknek nagyon érzékeny a lelkivilága és ezért igyekeznünk kell egyensúlyozni, hogy egy poént senki se vegyen magára, vagy hogy egyetlen társadalmi réteget se sértsük vérig.
A hírnév mennyire mutatkozik meg a hétköznapokban?
Zvekán: Meg kellett tanulnunk kezelni. Eleinte picikét zavart a dolog, kellemtelen volt, amikor egy vadidegen ember odajött és elkezdett nekem magyarázni. Ahogy múlott az idő rájöttünk, hogy ezzel nem akarnak rosszat. Be kellett látnom, amit évekkel ezelőtt a magyarországi ismertebb zenész, színész ismerőim mondtak, hogy meg kell tanulni ilyen helyzetben viselkedni és ezt is kezelni.
Brasnyó: Meg merem kockáztatni, hogy mi nagyon alázatosan kezeljük mindezt, nem „sztároljuk” magunkat. Arányaiban ez a közösség kisebb, ebből pedig az következik, hogy az akinek negatív véleménye van rólunk, az ugyanúgy elmondja, mint akinek pozitív. A nagy magyarországi kereskedelmi rádiókat többen hallgatják, így ez nem csapódik le annyira, hiszen ezt bele is kalkulálják. Nekünk a negatív vélemények nem esnek jól, hiszen kinek esik jól, viszont igyekezünk az ilyen véleményekből leszűrni, hogy jóindulat, vagy rosszindulat vezérelte őket, hogy a személyünkkel, vagy pedig a műsorral van valami baj. Ugyanakkor nagy öröm, hogy sok olyan hallgatónk van, aki a pannon Reggeli miatt kell fel hat órakor és hallgatja végig a négy órát.
Kovács: Megtörtént már, hogy egy ízben személyesen is találkoztunk a hallgatókkal, akik nem voltak valami jó véleménnyel rólunk, azonban amikor személyesen is elbeszélgettünk, megváltozott a véleményük, rájöttek, hogy kicsit félreértették a reggeli műsorunkat. Mindig vannak olyanok, akik nem úgy viszonyulnak a műsorunkhoz mint az átlag, és néha rossz néven is veszik a heccelődésünket. A személyes találkozás után gyakran tisztázódnak a félreértések. Egy tanyaszínházas előadás során például, egy nézőt, aki igen közönségesen viselkedett, felmászkált a színpadra, egy mellettem ülő néző egy jobb egyenessel leterítette. A helyieknek viszont úgy tűnt, hogy én tettem, ezért az előadás után öten körbevettek és elég fenyegetően megkérdezték, hogy miért ütöttem le az illetőt Megpróbáltam tisztázni magam, amit végül is az egyik személy feleségének közbenjárására sikerült, majd a félreértés után bemutatkoztam, hogy Kovács Nemes Andor vagyok a Pannon Reggeliből. Na ettől kezdve nem kellett az italt fizetnem.
Bajtai: A legérdekesebb eset az volt, ami a tompai határátkelőhelyen történt, amikor is a vámon a hölgy rákérdezett, hogy hova megyünk. A Csernik azonnal rávágta, hogy mi vagyunk a Pannon Reggeli műsorvezetői és a Kunfehértóra megyünk, mire a hölgy szeme felcsillant, kihívta a kolléganőjét és egyenként be kellett mutatkoznunk mert hallgatják a műsort.
Kerültetek-e bajba a viccelődés miatt?
Zvekán: Nagyon nyíltan beszélek és ezért néha komoly bajba keverem magam. Többször is megtörtént, hogy az igazgató leültetett és azt mondta, hogy nagyon jó amit csinálunk, de van amikor olyan túlzásokba esünk, hogy jó lenne leállni.
Brasnyó: Műsorunk egyik küldetése a közszolgálatiság és ezt próbáljuk arányában tartani. Amennyire szórakoztató a műsor, annyira legyen tájékoztató jellegű is. Sokszor ér bennünket a vád, hogy az információ, a hír kárára poénkodunk és emiatt már kerültünk bajba, de egy operatív beszélgetés után minden visszakerült a régi kerékvágásba.
Bajtai: Ez nagyon nehéz küldetés, mert tapasztalataim szerint az emberek szórakozni, nevetni akarnak. Sokan a pannon reggelit egy kabaréműsornak élik meg és néha, amikor időként komolynak kell lennünk egy nemzeti ünnep, vagy gyásznap miatt, olyan visszajelzéseket kapunk, hogy „ ne gyertek már ilyen komoly dolgokkal”, „inkább viccelődjetek, szórakoztassatok bennünket”. Itt kell igazán egyensúlyoznunk, hogy úgy tudjunk közérdekűek lenni, hogy eközben jópofák is vagyunk.
Brasnyó: Ugyanakkor nagyon szeretnénk egy kicsit nevelni is a hallgatókat. Ez nem azt jelenti, hogy valamilyen ízléshatárokat szeretnénk megszabni a számukra, vagy elmondani nekik, hogy mi a jó és mi a rossz. Azzal szembesülünk, hogy vajdaságban egyfajta kollektív pesszimizmus honol. Ez az üzenetekben sms-ekben is tetten érhető és ezen próbálunk mi változtatni. Arra próbáljuk sarkallni a hallgatókat, hogy ne csak a negatív, hanem a pozitív élményeiket is osszák meg velünk.
Kovács: A stúdióban nem önzőképp saját magunkat próbáljuk szórakoztatni, hanem a mindenkori hallgatóságnak próbálunk megfelelni és az ő jókedvüket próbáljuk magasabbra emelni.
Mekkora munka fekszik egy Reggeli mögött?
Zvekán: Eleinte eléggé megszenvedtük a munka operatív részét, de Kornél létrehozott egy zárt Facebook-os csoportot, amelyben a napi operatív munkát és a munkabeosztást is megbeszéljük. Rendszerint ebben a csoportban határozzuk meg a napi témát, majd aki tud valami jó anyagot hozzá, belinkeli őket. A soros műsorvezetők ezeket elolvassák és másnap már felkészülve érkeznek a stúdióba. Óriási munka áll minden műsor hátterében.
Brasnyó: Mindannyiunknak van egy polgári foglalkozása is, ami megnehezíti a témára való felkészülést. Téves az a feltételezés, hogy csak ez lenne a munkánk. Ez csak egy része a sok munkának amit vállalunk, de mindig meg tudjuk beszélni a problémákat és ha kell elvállaljuk a másnapi műsort is a másiktól. Ami nagyon jó, hogy terveink véghezvitelében és munkánkban nagyon nagy támogatást kapunk a Pannon RTV-től, mindenben segítenek bennünket.
Bajtai: Maga a műsor rengeteget kivesz pszichikailag az emberből, hiszen gyakorlatilag négy órán keresztül pörgünk, tombolunk. Miután vége van műsornak és az embernek aznap már nincs más dolga és hazamegy, akkor a szó szerint összeesik.
Kovács: Amit pedig a munkát és a magánéletet illeti, csak annyit mondhatok, hogy Cserniknek van felesége, Bajtainak élettársa, mi pedig szeretjük egymást. (Nevetnek)
Milyen meglepetést tartogattok a hallgatóknak?
Zvekán: Talán sokan nem tudják, munkánkban óriási segítséget nyújt Kucsera Géza, akivel nagyon megtaláltuk a közös hangot. Közreműködésével készítettük el tavaly dalunkat,amely óriási sikert ért el a közönségünknél. Nemsokára, karácsonyra jön az új dal is, már megvan szövege, csak a zenei alapok hiányoznak. Ezenkívül arra is figyelünk, hogy a műsorunk is frissüljön. Az igazgató szólt is, hogy csináljunk új dzsingliket, és meglepetésére a szokásos tizen-egynéhány helyett megközelítőleg száznegyvenet csináltunk. Ezek közül néhány már egy hét múlva hallható is lesz. Ugyanakkor újból meghívtak bennünket a kunfehértói fesztiválra, de most már szervezői minőségben is.
