A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokról és kényszermunkásokról emlékeztek meg kedden napirend előtt az Országgyűlésben.
Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke elmondta, hogy 1953-ban ezen a napon 1500 politikai elítélt érkezett haza a Szovjetunióból. Mintegy 800 ezer magyart 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként több éves kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak, illetve a második világháborút követően a gulág rabtelepeire, valamint málenkij robotra száműztek.
Az alelnök szavai szerint ez a nap emléket állít mindazoknak, akik életüket adták a hazáért, magyarságukért, politikai, vallási meggyőződésükért vagy származásukért.
A gulág áldozatainak emlékkövénél tartottak megemlékezést tegnap délután Budapesten a Szovjetunióba elhurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján.
Kun Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára beszédében felidézte: a két totális diktatúra közé ékelődött Magyarországot 1944-ben a németek, majd – miután hosszú harcok nyomán hadszíntérré vált az ország – a szovjetek foglalták el. „A szovjetek kétséget sem hagytak afelől, hogy ez nem felszabadítás, hanem a fegyver jogán történő hódítás volt” – emelte ki.
Kifejtette: az Elba mentén legördült a vasfüggöny, és elkezdődött a diktatúra kiépítése. „Célzottan szedtek össze mindenkit, akit valamiképpen veszélyesnek ítéltek a szovjethatalom kiépítésére”: a vezető politikusoktól kezdve a nemzeti ellenállás résztvevőin át a helyi közösségek vezetőiig mindenkit elhurcoltak.
„Soha nem tudjuk meg”, hogy pontosan hány embert raboltak el, indítottak útnak, s hogy kik is voltak az egyes transzportokban; „soha nem tudjuk meg”, hogy a túlzsúfolt vagonokban az éhínség, a szomjúság, a betegségek hány embert öltek meg – mondta.
Nagyon sokan nem térhettek haza: „elnyelte őket az a hatalmas ország, amit Szovjetuniónak neveztek” – fogalmazott a helyettes államtitkár. Mások „rettenetes szenvedések után hazatértek”; ezt követően viszont életük végéig hordozták magukon mindannak a testi-lelki sebeit, amin keresztülmentek – tette hozzá, jelezve: őket nem az a haza várta, amelyet elhagytak: a hatóságok mindenhol ellenségként fogadták őket, sokáig nem kaptak képességeikhez illő munkát, nem kaptak méltó nyugdíjat, állandó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve.
„Eljöttünk, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, s hogy együtt mondjuk ki: soha többé!” – jelentette ki Kun Szabó István.
A helyettes államtitkár beszéde után a rendezvényen résztvevők gyertyagyújtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt.
A gulágra elhurcolt és „málenkij robotra” kényszerített négyezer szerencsire és arra a több százezer magyar állampolgárra emlékezik az az emlékmű, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei város vasútállomása közelében avattak fel kedden.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapján, az emlékmű felavatásán Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár kijelentette: ennek a tragédiának sohasem szabad megismétlődnie, beszélni kell róla, meg kell emlékezni a túlélőkről, az áldozatokról.
A rendezvényen felolvasták Áder János levelét. A köztársasági elnök azt írta: ez az emlékmű figyelmeztet minden erre járót, hogy soha többé nem kérünk a gyilkos indulatból, a faji, nyelvi, etnikai megkülönböztetésből, mert aki származása alapján különbséget tesz magyar és magyar között, az az egész nemzetet tagadja meg.
„Kényszermunka, indoklás nélkül, ítélet nélkül, jogfosztottan, teljes lelki és fizikai kiszolgáltatottságban” – folytatta –, málenkij robot, csak egy kis munka. Az elhurcoltaknak legalább a harmada sohasem térhetett vissza szülőföldjére, legtöbbjük jeltelen sírba került, „még a halálban sem kapta vissza emberi méltóságát”.
Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává azért, hogy méltóképpen emlékezzenek meg azokról, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetunióba hurcoltak többéves kényszermunkára, illetve akiket a második világháború után 5–25 évre száműztek a gulág rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján.
