A propagandaadóként induló Újvidéki Rádió a 70-es években élte a fénykorát, majd következett a 90-es évek mélypontja és a feltámadás. Egy időben Moszkvától Kis-Ázsiáig fogni lehetett az adást és a rádió nagyon népszerű volt az országhatáron kívül és belül egyaránt. Klemm József igazgató kitartóan dolgozik azon, hogy a rádió visszanyerje egykori színvonalát.
Hogyan kezdődött a rádió története?
– Az Újvidéki Rádióról el kell mondani, hogy 65 évvel ezelőtt egy propagandaadóként indult. Ez volt a Tájékoztató Iroda nyomásgyakorlásának az ideje, amikor az állam vezetősége úgy döntött, hogy a jugoszláv rádió mellett létrehoz még egy adót, amely a környező országok nyelvén fog sugározni. Ezt azért tartották fontosnak, mert ezek az országok erős propagandaháborút folytattak a titói Jugoszlávia ellen. A kezdet kezdetén, öt nyelven sugárzott a rádió: szerbül, magyarul, románul, szlovákul és ruszinul, amelyet az orosz ajkúak megérthettek. Már az első évektől kezdve a foglalkoztatottak rádöbbentek, hogy ebben a projektumban sokkal több rejlik, mint propagandalehetőség. A rádió dolgozói igyekeztek gazdagítani a színvonalon, kezdetben sportműsorokkal, majd rövid időn belül elkészült az első hangjáték, amely később az Újvidéki Rádió egyik ismertetőjegye lett. Jelenleg 10 nyelven 3-4 ezer hangjátékot őrzünk a szalagtárban.
Mivel sikerült még megnyerni a hallgatókat?
– A kiváló zenei válogatásokkal magunkhoz édesgettük a hallgatókat. Annak köszönhetően, hogy Jugoszlávia igyekezett semleges politikát folytatni, könnyen hozzájutott a legmodernebb hanglemezekhez. Nem egész egy évtized alatt sikerült olyan színvonalra emelkedni, hogy nemcsak a vajdaságiak, hanem az egész régió minket hallgatott, mivel a zenei válogatásunk a Luxemburgi Rádióéval vetekedett. Szkopál Béla, majd Kovács Károly kiváló zenei szerkesztői munkájának nagy érdeme volt a magas színvonal elérésében. A Futótűz és a Hangrázda hatalmas népszerűségnek örvendtek az egész régióban, hiszen a nagy slágerek a megjelenésüket követően néhány nappal már hallhatóak voltak ezekben a műsorokban. Ugyanakkor az Újvidéki Rádió felvállalta a Magyarországon elfojtott értelmiségiek hangjának a sugárzását. Magyarországi disszidensek, betiltott írók és művészek szólaltak meg a rádióban és hagytak értékes hangfelvételeket az utókornak. Az Újvidéki Rádió fénykora a 70-es évekre tehető. Genfben egy nagy erősségű középhullámot ítéltek a rádiónak, mert tudták, hogy öt nyelven közvetítette a jugoszláv társadalom értékeit. Moszkvától Kis-Ázsiáig fogni lehetett az adást.
Mi volt a mélypont a rádió életében?
– A 90-években több évtized gyönyörű építménye omlott össze, a rádió életében bekövetkezett a mélypont. A tartomány autonómiájának a felszámolásával egyidejűleg az Újvidéki Rádiótól elvették a hullámhosszt, amelyet egy olyan szerb nyelvű rádiónak adtak, amely propagandacélokat szolgált. A rádiót több mint 10 évre beolvasztották a Szerbiai Rádió és Televízióba. A háborús évek alatt nagy vérveszteséget szenvedtünk, mivel nagyon sok fiatal, közöttük számos újságíró nem volt hajlandó kiszolgálni a hatalmat és elhagyta az országot. A háborús propagandát kényszerítő szerkesztéspolitika miatt elveszítettük a hallgatókat is.
Hogyan építették újra a rádiót és hol tartanak most?
– Milošević bukása után egy-két nappal az Újvidéki Rádióban is forradalom tört ki, a dolgozók visszavették a hatalmat. Ekkor elkezdtünk építkezni, s ez a munka még most is tart, hiszen még nem értük el az egykori színvonalat. Eredményként könyveljük el, hogy megőriztük a 24 órás magyar műsort, amely sok hallgatót visszacsalogatott. Megőriztük a faluműsort, a művelődési műsort, de az oktatási és gyermekműsorok még nagyon hiányoznak a kínálatból. Két-három évvel ezelőtt ismét beindítottuk a hangjátékok gyártását, évente mintegy 20 darabot készítünk különböző nyelveken. A környező országok magyar nyelvű médiumaival kapcsolatokat építettünk ki, az Újvidéki Rádiónak jelenleg 11 nemzetközi szerződése van, amely lehetővé teszi a műsorcserét és a közös projektumokban való részvételt. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) tanácsadói testülete, a Kós Károly Kollégium (KKK) azon dolgozik, hogy a magyarországi közmédiumok és a külhoni magyarság kapcsolatát szorosabbra fűzze. Ebben a munkában mi is részt veszünk. A napokban négy magyarországi beszédtechnika-tanár érkezett a szerkesztőségünkbe, köztük olyan neves szakember mint Wacha Imre. Megállapították, hogy az újságíróink nyelvezete szokatlanul tiszta, nem lehet észrevenni a szerb nyelv befolyását és bizonyos esetekben a fogalmazás, valamint a mondatszerkesztés egyértelműbb, mint a magyarországi médiumok dolgozóinál. Komoly kihívás számunkra, hogy olyan műsorokat készítsük, amelyek a fiatal korosztályokat célozzák meg.
