Alapvetően politikai célt szolgált és kezdettől fogva kudarcra volt ítélve a Déli Áramlat gázvezeték terve, amelyet az EU saját energetikai szabályai, valamint a krími és kelet-ukrajnai események miatt sem hagyhatott jóvá – írta Richard Morningstar, az USA korábbi azerbajdzsáni nagykövete, az Atlantic Council agytröszt kutatási vezetője.
A tervezett gázvezetéknek – amely Oroszországból a Fekete-tenger fenekén Bulgáriába, majd onnan hét másik dél- és közép-európai országba szállított volna földgázt – kettős rendeltetése lett volna: egyrészt az, hogy csökkentse Moszkva kiszolgáltatottságát Ukrajnával mint tranzitországgal szemben; másrészt, hogy megakadályozza az Európai Bizottság által tervezett, Azerbajdzsánból Grúzián és Törökországon keresztül Európába vezető déli gázfolyosó létrehozását. Ez utóbbi orosz cél már tavaly decemberben dugába dőlt, akkor döntöttek ugyanis a déli gázfolyosó megvalósítását célzó beruházásokról, a Shah Deniz 2 azeri gázmező kitermeléséről, az Azerbajdzsánból Törökországon keresztül vezető transzanatóliai gázvezeték (TANAP), valamint az ahhoz kapcsolódó – Görögországon, Albánián át és az Adriai-tenger alatt tervezett – transzadriai vezeték (TAP) megépítéséről.
Brüsszel számára a Déli Áramlat politikailag és jogi szempontból is problémás volt. A projektum nem fokozta volna a versenyt az uniós energiapiacon, ezzel szemben növelte volna az uniós függést az orosz gáztól. Európa már 2009 óta – amikor Oroszország az Ukrajnával történt gázvita miatt időlegesen leállította az európai gázszállítást – aggódik a Moszkvától való függőség miatt, és ezt a függőséget szeretné „felszámolni”.
Másfelől a Déli Áramlattal szembeni ellenkezéshez az is hozzájárult, hogy rendkívül érzékenyen érintené az amúgy is súlyos helyzetben levő ukrán gazdaságot, ha Ukrajna megszűnne az orosz gáz tranzitországa lenni. Mindazonáltal Brüsszelnek nem kellett kizárólag politikai játszmákra szorítkoznia Moszkvával szemben a vezeték kiépítésének megakadályozása érdekében, miután az orosz elképzelés ellentétes volt az uniós versenyjoggal. A Déli Áramlat – az uniós irányelvekkel szemben – nem segítette volna az európai energiaforrások diverzifikációját, nem nyújtott volna lehetőséget harmadik félnek, hogy hozzáférjen a tervezett vezetékhez, és nem választotta volna el egymástól a földgáz termelését, szállítását és értékesítését. Az EU egyébként ez utóbbiakra hivatkozva ellenezte a beruházást, és szankciókkal fenyegette meg azokat a tagállamait, amelyek hozzájárulnak a projektum kivitelezéséhez.
A Déli Áramlat koporsójába az ukrajnai események verték bele az utolsó szöget. A Krím megszállása és a kelet-ukrajnai konfliktus miatt politikailag lehetetlenné vált az EU számára, hogy engedélyezze a vezeték megépítését – véli blogján Morningstar. Az oroszoknak nem kedvezett az olajár csökkenése sem, meghiúsulását végül a másfél hónappal ezelőtt megkötött új orosz–ukrán gázmegállapodás tette bizonyossá. Moszkva felismerte, hogy a Déli Áramlat kivitelezése lehetetlen, ezért még jó ideig Ukrajnán keresztül lesz kénytelen a gázt az európai piacokra szállítani, ez pedig alapvetően együttműködést követel meg Kijevvel. Mindez felveti a kérdést: kinek erősebb az alkupozíciója? Miközben Európa, különösképpen Közép- és Kelet-Európa továbbra is kénytelen orosz gázt vásárolni, Oroszország szintén kénytelen annyi gázt értékesíteni az európai piacon, amennyit csak tud.
Ennek ellenére Oroszország nem fúj teljes visszavonulót. Putyin a Déli Áramlat „feladását” ravaszul pont Ankarában jelentette be, amely mindig is arról álmodott, hogy gázelosztó központtá válhasson. Nem elképzelhetetlen, hogy az orosz gáz Törökországon keresztül jut majd el Délkelet-Európába, mindazonáltal a török cégek túl sokat veszítenének, ha elesnének a TANAP- és a Shah Deniz-beruházásoktól, így Ankara nem engedheti, hogy Moszkva beleüsse az orrát a déli gázfolyosó ügyébe.
Oroszország a továbbiakban is erős versenyző marad az európai energiapiacon, és szükségszerűen a kontinens fontos ellátója marad, ugyanakkor be kell tartania a játékszabályokat, miként az EU-nak is. A gázvezeték meghiúsulása ebből a szempontból jó irányba tett lépés – véli Morningstar.
