Amikor Budapest nagyobb része a női kézilabda-Eb zárómérkőzéseire volt kíváncsi, szombaton a Papp László Sportarénától csak pár lépésre, a Körcsarnokban volt a fő attrakció, hiszen csodálatos asztalitenisz-gálát rendeztek, amelyen köszöntötték az 1979-ben világbajnokká lett aranycsapatot, hivatalosan is elbúcsúztatták Tóth Krisztinát, és számos más bemutató mellett a pótszékes telt ház közönsége megcsodálhatta a két svéd legenda, Mikael Appelgren és Jörgen Perrson játékát, valamint egy kiállítás keretében megtekinthettük a magyar pingpong ereklyéit is.
Mert bizony a „hódítás” nem Jónyerékkel kezdődött meg: a sportág első világversenyeit sorra magyarok nyerték, s a phenjani siker előtt Barna Viktor például 22, Szabados Miklós pedig 15 világbajnoki aranyig jutott, a nőknél Mednyánszky Mária 18, Sípos Anna 11, Farkas Gizella pedig 10 világelsőséget mondhatott magáénak. A hétvégén tehát a negyedik magyar aranycsapatot ünnepelte a közönség, Nátrán Roland szakági elnök pedig hangsúlyozta, hogy egyben a magyar asztalitenisz 90 évét is, s a Generációk csatája mintegy bevezető a magyar rendezésű 2016-os Eb-re (Magyarország legutóbb 1982-ben rendezhetett kontinensviadalt).
A rendezvény azzal kezdődött, hogy a mérkőzéseket bemutató visszajátszások alatt ki-ki a maga módján visszaemlékezett a phenjani sikerre: Jónyer István: „A csapat második meccsén jól játszottam. Akkor voltam lovon, amikor észrevettem, hogy Li Csei-vajnak adogatás közben remegni kezdett a keze.” Gergely Gábor: „Miért, tán úgy tűnik, hogy izgultam?! Persze hogy nem voltam nyugodt…” Klampár Tibor: „Elég sima meccs volt. Úgy láttam, hogy kínai ellenfelem teljesen kifehéredett. Úgy hallottuk, hogy a döntőre ki sem akartak állni…” Takács János és Kreisz Tibor: „A mi dolgunk az volt, hogy a könnyebb mérkőzéseken tehermentesítsük az első csapatot. Az amerikaiak és a románok ellen ezt meg is tettük.” Hajdú B. István műsorvezető pedig megerősítette Klampár szavait: „Valóban. Erre a gálára sem mertek eljönni!”
És akkor mintegy ezer néző előtt elkezdődtek a mérkőzések. Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó a jövő nagy reménységével, az ifjúsági olimpiai győztes párbajtőrvívójával, Esztergályos Patrikkal küzdött meg, az aranycsapatból Takács mindkét meccsét hozta, Gergely és Jónyer csatájában pedig egy csuszával Gergely ünnepelhetett: „Jó is ez így, mert most 21:21 az egymás közötti mérlegünk” – mondta Gábor, persze ennél ők azért sokkal többször küzdöttek meg egymással. Jónyer arra emlékezett vissza, hogy a legendás kiflipörgetése tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy egy alkalommal majd elesett az asztalnál, s akkor először adta így vissza a labdát: „Utána elkezdtük gyakorolni…” Fazekas Péter, a Generációk csatája nevet viselő rendezvény ötletgazdája a 72 éves mókamester (mellesleg világbajnoki érmes) Faházi Jánossal állt asztalhoz, aki anekdotái közül azt emelte ki, hogy egyszer a Balatonon lángossal győzte le ellenfelét, de több mint harmincféle más tárgyat is használt már ütő helyett, így a mostani nagyérdeműnek a parkettlécet mutatta be.
A gála aztán a nemzedékek csatájával folytatódott, hiszen Klampár és Appelgren következett. Voltak látványos labdamenetek, hiszen Klampárnak a csuklója még mindig villámgyors. Végül aztán a nyolc évvel fiatalabb svéd győzött 21:16-ra. „Régebbről jobb emlékeim vannak, mert talán én voltam a jobb. Ha csak öt évvel fiatalabb lehetnék” – sóhajtott a magyar, Appelgren pedig a következőket nyilatkozta: „Fantasztikus játékos Klampár, az érzéke még a régi. Tudni kell, hogy ő volt a példaképem, s játéka, a magyar csapat sikere nagy inspiráció volt a számunkra a későbbiekben.”
Az est másik ünnepeltjét, Tóth Krisztát először Koncz Gábor Kossuth-díjas színművész köszöntötte, aki elmondása szerint ezer szállal kötődik az asztaliteniszhez, s Krisztának egy sporthumoreszkkel kedveskedett. Bejátszották Bátorfi Csilla és Vlagyimir Szamszonov videoköszöntését is, s akkor Kriszta vette át az asztalt. Előbb a háromszoros csapat-Európa-bajnok Oláh Zsuzsával, majd a kétszeres kontinensgyőztes, 170-szeres német válogatott és 15-szörös német bajnok Nemes Olgával küzdött meg. Párosban a jelenlegi legjobbal, Póta Georginával az oldalán Wirth Veronika és Madarász Dóra ellen küzdött meg, majd valóságos show-műsort mutatott be a 2013-as vegyespáros-Európa-bajnok cseh Renata Štrbikovával, legutoljára pedig Perssonnal az oldalán Póta és Appelgren ellen játszott.
Ekkor a Magyar Asztalitenisz-szövetség percei következtek: felhívták a pódiumra Klampár Tibort, Tóth Krisztinát és Bátorfi Csilla képviseletében édesapját, Istvánt, majd bemutatták az 1988-as szöuli férfi egyes és a 2000-es sydneyi olimpia női páros bronzmérkőzését. Ázsiai szempontokat figyelembe véve, e két olimpián épp játszottak az éremért, s pont itt maradt le a dobogóról a három említett magyar asztaliteniszező, akik most az akkori olimpiák bronzérmével azonos replikákat kapták meg a szövetségtől.
A gála hátralévő részében következtek a további revümeccsek, ám ezeket megelőzően összemérte tudását a már pénteken elkezdődött, 1 millió forint összdíjazású torna két döntőse, Jakab János és Zoltán Zoltán. Ez utóbbi még életében nem győzte le mostani ellenfelét, s bár szorongatta, ez a bravúr ezúttal sem sikerült, hiszen Jakab 3:1-re nyert, amiért 200 000 forinttal gazdagodott. Ezután a két svéd is megmérkőzött, s a fiatalabb, a mit sem változott nyurga Persson nyert 12:10-re, majd kihívta Gergelyt, mert elmondása szerint életében csak egyszer, Németországban találkoztak, s akkor a magyar nyert. Nos, Perssonnak már úgy kell majd visszavonulnia, hogy nem sikerült revánsot vennie, mert a játék menetén „erősen korrigálva” ismét Gergely lett a jobb 11:9 arányban.
A délután négykor kezdődött gála így egészen este tízig tartott, de senki sem moccant a helyéről, mert a közönség minden perc játékát ki akarta élvezni az egykori világsztároknak, így semmi túlzás nélkül kijelenthető, hogy telitalálat volt a Generációk csatája, s bizony ilyen nevekkel még most is meg lehet tölteni egy sportcsarnokot. Ha tehát továbbra is ilyen a magyarok érdeklődése az asztalitenisz iránt, akkor nincs mitől félni a jövővel kapcsolatban, lesznek még e nemzetnek sikerei ebben a sportágban!
S hogy lesz-e a gálának folytatása? Mindenki azt szeretné, ha például öt év múlva – igen. Akkor tehát, találkozunk 2019-ben!
