Bőrgyógyászati rendelőmben az utóbbi időben gyakran hangzik el a következő dialógus. Páciens: „Jó napot kívánok, doktornő! Néhány nappal ezelőtt a bőrömön valamilyen elváltozások jelentek meg. Utánanéztem az interneten, és ott azt olvastam, hogy nekem ilyen meg ilyen bőrbetegségem van. Megvettem a gyógyszertárban azt a kenőcsöt, amit ott ajánlottak.”
Válaszom: „Akkor minden valószínűséggel rám nincs is szükség, hiszem megvan a diagnózis, terápia.”
Beteg: „De sajnos nem múlt el a bőrbetegségem.”
Ezután elkezdődik a vizsgálat, sokszor kiderül, hogy én sem tudom azonnal megállapítani a pontos diagnózist, hiszen ez a bőrgyógyászatban szokványos dolog. Akkor én megkérdezem a beteget: „Honnan tudja, hogy mi a neve a betegségének, mikor én sem tudom pontosan? Mit nézett az interneten?” A beteg: „De ott ugyanúgy nézett ki képen, mint az én bőrömön.” Tudni kell azt, hogy a bőrgyógyászatban nagyon sok betegség hasonlít egymásra: kicsi, kerek, piros és viszket. Főleg egy laikus számára tűnik úgy, hogy minden bőrbetegség egyforma. Azért van a bőrgyógyász, hogy kikérdezze a beteget az elváltozások kezdetéről, alakulásáról és a szubjektív panaszokról. Nem hiszem, hogy az internet mindezt tudja, és főleg nem hiszem, hogy helyettesíteni tudja az orvost. Nagyon gyakran megtörténik, hogy a páciens valamit elolvasott az interneten, jól fölzaklatta magát, nem aludt napokig. Végre eljön az orvoshoz, és kiderül, hogy köze sincs ahhoz a „rosszhoz”, amit ő olvasott. De az is előfordul, hogy egy aránylag komoly, krónikus bőrbetegsége van a páciensnek, ami nagyobb odafigyelést igényel, de szörföl az interneten, és az adathalmazból azt fogadja el, ami neki éppen megfelel, a többi információról tudomást sem vesz. Szóval véleményem szerint igen nagy a konfúzió ebben a tekintetben, főleg azért, mert az internet nem szelektív. Mindenki írhat mindenfélét mindenről. Sokszor elgondolkodom azon, hogy ha én például a hídépítésről szeretnék valamit megtudni az interneten, vajon mennyi „badarságot” olvashatnék? Amikor egy bőrgyógyászati témáról szeretnék írni, akkor természetesen megnézem én is az internetet, de csakis szakmai honlapokat keresek fel. Tudom már, miről szeretnék írni, de utánanézek, hogy ott mennyit foglalkoznak egy-egy témával, és az adott szöveg szerkezete milyen. Ha véletlenül rátévedek más honlapokra, elképesztő mennyiségű valótlanságra, téves dologra bukkanok. Persze az internet világában élünk, és alkalmazkodnia kell fiatalnak, öregnek ehhez az életvitelhez. Éppen ezért örömmel vettem tudomásul, hogy a jelenlegi orvostanhallgatóknak ma már nem azt mondják a professzorok, hogy a beteg ne szemezgessen az internetes írásokból, hanem megnevezik azokat a honlapokat, ahol érdemes utánaolvasniuk a saját egészségügyi gondjaiknak.
A telemedicina olyan egészségügyi szolgáltatás, amelynek során a páciens és az orvos nem személyesen tartja a kapcsolatot, hanem valamilyen adatátviteli rendszer segítségével kommunikálnak. A bőrgyógyászat vizuális jellege miatt a telemedicinai szolgáltatások közül hamar az élre tört.
Dánia egy közeli szigetén már évek óta működik a teleorvoslás. A helyi egészségügyi központban nővérek fogadják a pácienseket, és a kérdéses elváltozásokat egy-egy fotón továbbítják a bőrgyógyász felé. A felvétel beérkezik a telemedicinai centrumba, majd az orvos megvizsgálva a képeket felállítja a diagnózist.
Néhány hónappal ezelőtt a szegedi bőrgyógyászati klinikán hallgattam egy előadást a teledermatológiáról. Megvallom őszintén, egy szót sem értettem az egészből. Az előadás után Kemény professzor, a klinika vezetője, egy interaktív teledermatológiai központ gondolatát vázolta fel a hallgatóságnak. Elképzelései szerint az igazi áttörést egy olyan centrum jelentené, ahol a beteggel együttműködve lehetne felállítani a diagnózist. A pikkelysömör, az ekcémás vagy aknés bőrbetegségek esetében a páciens a feltöltött minták közül kiválaszthatná azt, amelyik jobban hasonlít állapotához, a rendszer pedig automatikus választ küldene, benne a terápiás javaslattal.
Évszázadok óta tanítják az orvosi egyetemen, engem is természetesen így tanítottak, hogy fontos a beteg és az orvos közötti empátia, pozitív kapcsolat. Elengedhetetlen, hogy a beteg bízzon az orvosában, fontos az első szemkontaktus, hogy az orvos minél jobban és részletesebben kikérdezze betegét a panaszairól. Mindez azért döntő, hogy minél pontosabb diagnózist állítson fel, és a beteg minél előbb gyógyulhasson. Egy pikkelysömörös, ekcémás betegnél nagyon gyakran fontosabb az, hogy szóban foglalkozzunk a beteggel, újból és újból elmondjuk neki krónikus bőrbetegségének jellegét, bátorítsuk, biztassuk, hogy elég kitartó és türelmes legyen. Okostelefonnal, fényképpel, e-maillel ez szinte lehetetlen. Már hozzám a rendelőbe is érkeznek okostelefonos fényképek. Nehezen tudok ezeken a felvételeken eligazodni, mert vagy nem tudom felismerni a bőrrégiót, vagy túl erős, vagy túl gyenge a fény.
A technikai eszköszök, kamerák, internetes adatátvitel javíthatja a bőrbetegségek távolból való diagnosztizálását, de ezek a lehetőségek jogi, információ- és adatkezelési problémákat is felvetnek, nem beszélve a vizsgálatok biztosítókkal történő elszámolásának nehézségeiről.
A módszer az eszközök folyamatos árcsökkenése ellenére is igen drága, és csak ott gazdaságos, ahol a rossz ellátottság vagy a nagy távolságok miatt nem érhető el könnyen bőrgyógyász.
