2024. május 19., vasárnap

Szentújvidéki 3D – csapolt baromság

A butaság nem ismer határokat, erről a héten újra meggyőződhettünk Újvidéken.

Az újvidéki Városi Vízművek közvállalat vízkeresztkor ünnepli a közvállalat napját, igaz, az előző igazgató ezt eltörölte, most azonban újra bevezették. Tomislav Bokan, a Drina-Dinara-Dunav (többnyire csak 3D-nek nevezik) mozgalom elnöke és a közvállalat igazgatóhelyettese úgy gondolta, maradandót alkot, így vízkereszt napján felszenteltette a városi vizet. Ez nem vicc, komolyan. Volt ott minden, ami kellett, pravoszláv pap, szenteltvíz, kereszt. A közvállalat igazgatói irodája előtt műanyag hordókba újvidéki csapvizet öntöttek, a pópa pedig fogta a keresztet, és felszentelte. Az egyszerű emberek erre feltennék a kérdést, jó, de akkor nem csak a hordók vizét szentelte meg? Persze, hogy nem. A pópa szerint, mivel a hordókban is újvidéki csapvíz van, akkor ezáltal automatikusan felszentelődött Újvidék vízvezetékrendszere is, sőt szerintem akkor a szennyvízhálózata is.

A Városi Vízművekben megrendezett szent bulin természetesen rostélyost és süteményt szolgáltak fel, ha a prominens vendégek megszomjaztak, mindenki csapolhatott magának a hordóból egy pohár „szentújvidékit”.

A nem mindennapi eseményt egyes politikai pártokon kívül a tartományi ombudsman is elítélte, megjegyezte, az alkotmány szerint Szerbia világi állam, a Városi Vízművek pedig közvállalat, ezért nincs rendjén, hogy vallási ünnepeket tartsanak.

A polgárok természetesen azonnal kaptak a szent baromságon, és bődületes szövegek, kreatív képmontázsok jelentek meg az interneten, a közösségi oldalakat ellepték a jobbnál jobb elnevezések. A Limundo közösségi portálon valaki pénzkeresési lehetőséget látott a szent csapvízben, és a következő hirdetést adta fel: NS After Life – frissen szentelt újvidéki csapvíz – csupán 10 dinár. Mások fotómontázst készítettek az Informatika közvállalat számlájával, feltüntették a havi rezsi számla rubrikáiban a szent csapvizet is, amely jelentősen megnövelte a havi kiadásokat. Elhangzottak olyan vélemények is, amelyek szerint többé nem kell templomba járni keresztelőkre, elegendő, ha otthon a csap alá tartjuk a gyermeket.

Mert mit tehet az ember egy ilyen hír hallatán? Kissé keserű szájízzel inkább nevet egy nagyot, viccet fabrikál az egészből. A rossz érzés azonban megmarad, hiszen ez valóban megtörtént, méghozzá 2015-ben, Újvidéken. A szent csapvíz kiötlője, és az ünnepség szervezője, Tomislav Bokan most nyerte meg a Ledinci községben kiírt helyi választásokat, nagy többséggel. Mégis, hogyan lehetséges ilyesmi?

Úgy, hogy a kilencvenes évek primitív gyűlöletszítói továbbra is itt tanyáznak, dorbézolnak a nyakunkon, habár kissé változtattak fellépésükön. Most eurokompatibilissé vált a nyelvezetük, de nagyjából ugyanazt teszik mint azelőtt: gátlástalanul gazdagodnak, tönkretesznek mindent, amihez hozzáérnek, a népet nyomorba taszítják – a nép pedig feltekint rájuk, retteg tőlük és követi őket. A butaság nem ismer határokat, a primitivizmus burjánzik, az értelem elköltözött jó messze, és esze ágában sincs visszajönni. Az a kevés ember, aki pedig elfogadhatatlannak tartja ezt a gátlástalan primitivizmust, elzárkózik a külvilágtól, egyfajta hibernációt választ, hogy majd ha újra „tavasz lesz és virágba borul a rét”, észhez tér. Ezzel csak az a gond, hogy nem lesz, aki az álomból felkeltse.