Görögország hitelmegállapodásainak újratárgyalását, a korrupció és az adócsalás, valamint a munkanélküliség elleni küzdelmet, illetve a kis- és középvállalkozások támogatását sorolta fel a legfontosabb feladatok között Alekszisz Ciprasz miniszterelnök szerdán az új kormány első ülésén. A befektetők aggodalmai tovább fokozódtak az új kormány névsorának láttán, valamint első intézkedései miatt, így az athéni tőzsde irányadó indexe ismét több mint 6 százalékos mínuszban áll, a görög államkötvények hozamai pedig jelentősen megugrottak.
Ciprasz, aki a vasárnap tartott előrehozott parlamenti választáson győztes Radikális Baloldal Koalíciójának (Sziriza) vezetőjeként lépett a kormányfői tisztségbe, rámutatott: a szavazóktól radikális változtatásokra kaptak felhatalmazást, amivel helyreállítják a nemzeti szuverenitást. Ugyanakkor azt ígérte, hogy az új kabinet, a „társadalmi megmentés” kormánya felelős tárgyalásokat fog folytatni a nemzetközi hitelezőkkel, olyan megoldásokat keres, amelyek minden félnek kedvezőek. Görögország kész hozzájárulni egy, az egész Európa érdekeit szolgáló rendezés kidolgozásához – mondta.
Az egyeztetések már ma megkezdődnek, csütörtökön Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke tesz látogatást Athénban, péntekre pedig Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminisztert, az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport elnökét várják a görög fővárosba.
A kormány ülésén Ciprasz azt hangoztatta, hogy a kiegyensúlyozott költségvetésre törekszik, nem akar hiányt, de a növekedést fojtogató „irreális többletet” sem. A legfontosabb feladatok közé tartozik a társadalom legelesettebb rétegeinek támogatása, a klientúrarendszer és a korrupció felszámolása, a munkanélküliség csökkentése, az utóbbi négy évtized alatt elmaradt reformok végrehajtása.
A piacok idegesen reagáltak arra, hogy Ciprasz a nemzetközi hitelezők által elvárt megszorító intézkedések heves ellenzőjeként ismert Jánisz Varufakisz közgazdászt nevezte ki pénzügyminiszternek, és leállította a legnagyobb görög kikötő privatizációs folyamatát. A befektetők ezt újabb jelzésként értékelték arra vonatkozóan, hogy Ciprasz kitart választási ígéretei mellett, azaz felhagy a megszorításokkal, és az adósság csökkentéséről akar tárgyalni.
Varufakisz szerint a görög adósság visszafizetését a gazdaság növekedésétől kell függővé tenni, ami érvelése szerint az euróövezeti hitelezők számára is előnyösebb volna. Az 53 éves Varufakisz Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Svédországban, Görögországban és az Egyesült Államokban oktatott egyetemeken és a közgazdaságtan „popsztárjának” számít hazájában. A gazdasági és pénzügyi területet is felügyelő miniszterelnök-helyettesi tisztségre a 66 éves Jánisz Dragaszakiszt nevezték ki. Akárcsak az új pénzügyminiszter, ő is a hitelezőkkel kötött, jelenleg érvényes megállapodások heves bírálójának számít. A Szirizával koalícióra lépő jobboldali párt, a Független Görögök (ANEL) vezetője, Panosz Kammenosz a védelmi miniszteri tisztséget tölti be új athéni kormányban.
A görög központi bank adatai szerint Görögország külső adósságállománya tavaly a harmadik negyedévben több mint 412 milliárd euróra rúgott, ami a bruttó hazai termék nagyjából 175 százalékára tehető. Ebből az államadósság az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint 315,5 milliárd euróra tehető, az euróövezeti mentőalap, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) viszont 324 milliárd euróról tud. A görög államadósság több mint 40 százalékát birtokolja az EFSF, amely 141,8 milliárd eurót hitelezett több hullámban Görögországnak átlagosan 30 év futamidőre.
AZ ADÓSSÁGELENGEDÉS ESÉLYE
Görögország adósságának megítélésekor a helyes, a kényelmes és a veszélyes megoldás közül kell választani – írta a Financial Times című tekintélyes brit gazdasági-politikai napilap európai kiadásának szerdai számában Martin Wolf.
A publicista úgy vélte, a helyes megoldás az lenne, ha a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank súlyosan eladósodott szegény országok számára kitalált programjainak mintájára csak azt követően engednének a hitelezők az adósságból, hogy Athén teljesíti a pontosan meghatározott reformelvárásokat. „Ez hasznára válna Görögországnak, amely politikai és gazdasági korszerűsítésre szorul” – írta Wolf, aki szerint ugyan az adósság elengedése okozhat problémákat, de kisebbeket, mint ha Görögországot „a farkasok elé vetnék”.
A görögök követelésének, hogy könnyítsenek a terheiken, a publicista szerint két moralizáló érv állja útját. Az egyik, hogy a kölcsönadott pénzt vissza kell fizetni, bármibe is kerül. A másik érv, hogy az eurózóna már így is rendkívül bőkezű volt hozzájuk. Ám Wolf szerint a hitelek mindössze 11 százaléka szolgálta a görög állam működésének biztosítását, túlnyomó többsége a hitelezőkhöz került vissza lejáró követelések és kamat formájában. Fogalmazása szerint „őszintébb, de túl kínos” lett volna közvetlenül a hitelezőknek adni a pénzt.
„Az adósságelengedés normális dolog” – mutatott rá Wolf, emlékeztetve, hogy Németország is számos alkalommal volt ennek haszonélvezője. „Amit nem lehet visszafizetni, azt nem fogják visszafizetni” – állapította meg a Financial Times szerzője, leszögezve egyúttal: téveszme azt gondolni, hogy a görögök egy nemzedéken át nagy költségvetési többletet fognak termelni, hogy visszafizessenek olyan pénzt, amellyel hitelező államok magánbefektetőket mentettek meg saját ostobaságuktól.
KIJELÖLT ÚTIRÁNYON
A tekintélyes washingtoni Brookings Intézet a Sziriza diadalának az eurózóna jövőjére gyakorolt várható politikai hatásait elemezte. Thomas Wright, az intézet programigazgatója szerint az a hiedelem, miszerint a görögök eurózónabeli tagságának feladása miatt keletkező válság továbbterjedése megakadályozható, inkább növeli, semmint csökkenti annak a valószínűségét, hogy Athén elhagyja a közös valutát használó európai uniós államok körét. A szerző utalt azokra a sajtóértesülésekre, amelyek szerint a német kormány úgy látja, hogy az eurózóna jelenleg sokkal jobban meg tudna birkózni Görögország esetleges kilépésével, mint 2012-ben. Hozzátette, hogy ezzel a legtöbb elemző egyetért. Wright szerint nehéz biztosra venni, de ha a válság továbbgyűrűzésének veszélye alábbhagy, ez paradox módon inkább megnöveli annak a kockázatát, hogy Athén elhagyja az eurózónát. Ennek szerinte egyszerűen az a magyarázata, hogy 2012-ben, az európai adósságválság tetőfokán a katasztrofális következmények réme mindenkit visszatartott: a görög szavazók is féltek, és az Európai Központi Bank (EKB) valószínűleg akkor sem kényszerítette volna akaratát a dél-európai országra, ha akkor a populista Sziriza nyerte volna a választásokat.
A Ciprasz vezette kormány a maga részéről úgy érezheti, hogy legyűrheti a kilépés körüli viharokat. A Sziriza vezetője tisztában van azzal, hogy a szavazók amiatt választották meg pártját, mert alapvetően különbözni látszik az összes többi párttól. Wright szerint Ciprasz éleseszű, és képes arra, hogy a körülmények változásához igazítsa taktikáját, azonban elég valószínűtlen lenne, ha feladná politikájának legfőbb fundamentumát, csak azért, hogy beilleszkedjen az európai környezetbe.
