A Hosana Közösség, amely több mint hét éven keresztül segítette a szenvedélybetegeket, anyagi támogatás híján január 16-án bezárta kapuit, védenceit pedig áthelyeztette más központokba. A Hosana Közösség igazgatója, Marinko Stantić atya a sajtónak tett nyilatkozataiban elmondta, városi, tartományi és köztársasági szinten is próbálkozott a segítségkéréssel, de sehol sem „vették komolyan segélykérését”.
Lapunk kérdésére, hogy a város mit tud tenni a közösség megmentéséért, Milimir Vujadinović, a Városi Tanács szociális ügyekkel megbízott tagja a következőket mondta:
– Projekttámogatáson keresztül eddig is kiálltunk a Hosana Közösség mellett. Az elmúlt két évben 550 000 dinárt hagytunk jóvá a számukra. Ennél többet nem igazán tehetünk, mert itt a civil szektorról van szó, és milyen érv kellene ahhoz, hogy ezt a civil szervezetet beemeljük a költségvetésbe, a hozzá hasonlóan nagyon jó és felelősségteljes munkát végző, például beteg gyermekekkel foglalkozó civileket pedig nem? Az idén is kiírjuk a pályázatunkat, arra nyilvánvalóan mindenki jelentkezhet. Ennél többet jelenleg nem tehetünk – mondta a Városi Tanács illetékese.
Joó Horti Líviát, az Exspecto Mentálhigiéne Alapítvány elnökét, pszichológust a Hosanához hasonló közösségek fontosságáról kérdeztük.
– Azért nagyon fontosak az ilyen közösségek, mert teljes ellátórendszerekről van szó. Hiszen többféle módja van a segítségnyújtásnak, s ez a fajta közösségi terápia ugyan a legnehezebb, de az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a legeredményesebb is. Sajnálatos, hogy ez már a második ilyen intézmény a környéken, amely bezárásra kényszerül, hiszen Horgos közelében is működött egy ilyen. Azért nehéz városi viszonylatban erről nyilatkozni, mert ezekbe a közösségekbe más településekről is érkeznek szenvedélybetegek. Sőt, jobb is ilyen esetben, ha minél távolabb kerül az otthonától, környezetétől a fiatal. Ezek az intézmények részben önellátók, tehát kevés pénzből fenntarthatók. Talán kellene egy országos vagy tartományi alap, amely támogatná ezeket, meg kellene találni azt a közösségi költségvetési forrást, amely nem csak egy várost terhel – véli Joó Horti, aki hozzátette, általános szinten elmondható, hogy megcsappant ezek a közösségek iránt az érdeklődés, amióta az egészségügyi rendszerben több helyen megkezdték a metadonterápiát. Ennek lényege, hogy a pácienseket először metadonra állítják át, majd fokozatosan csökkentve az adagot teljesen megszüntetik a kábítószer adását.
