2024. május 9., csütörtök

A minőségi betegellátás igenis pénzkérdés

Dr. Dujmovics Ferenc: Félő, hogy az újvidéki klinikai központ kimarad a tíz éve tervezett felújítások sorából

A Vajdasági Klinikai Központban évente 19 100 betegen 25 291 műtétet hajtanak végre. A kimutatások szerint a szakorvosi vizsgálatok száma meghaladja az 530 ezret, a röntgenes vizsgálatok száma százezres nagyságrend körül alakul. A számok önmagukért beszélnek, azt azonban nem lehet elvitatni, hogy a központ bővítésére továbbra is szükség lenne, a korszerűsítésnek, a betegápolás minőségi javításának, a kapacitások növelésének ugyanis mindig megvannak az okai, egy olyan államban pedig főleg, amely rendre az utolsó helyek valamelyikén teljesít a nemzetközi egészségszolgáltatás-minőségi ranglistákon.

Dr. Dujmovics Ferenc (Fotó: Ótos András)

Dr. Dujmovics Ferenc (Fotó: Ótos András)

Dr. Dujmovics Ferenc orvosprofesszor, a Vajdasági Klinikai Központ vezérigazgató-helyettese beszélgetésünk során a többi között arról is beszámolt, hogy a klinikai központ ezen bővítése, az évekkel korábban biztos megvalósítással kezelt terv, ma már nem is számít annyira biztosnak. Beszélgetésünket a klinikai központ ez évi terveivel, helyzetével indítottuk.

– A Vajdasági Klinikai Központ, a többi szerbiai állami egészségügyi intézményhez hasonlóan tervet teljesít. Pénzügyi tervet és betegellátási tervet. Előre meg van határozva, hogy egy adott év során mi mindent kell megvalósítani, mit kell előre betervezni – mondta az orvosprofesszor.

Módosítják-e az év folyamán vagy a következő évre vonatkozóan ezeket a terveket?

– Az elmondottak egyben azt is jelentik, hogy nagy lehetőség változtatásokra nincs. Óriási számokról, olykor milliós nagyságrendekről van szó. Erre az évre például 49 700 beteg felvételét terveztük be. Ez a szám természetesen változhat, de az eltérés negyedszázalékos, félszázalékos szokott legfeljebb lenni. Több mint 365 ezer betegnapot terveztünk be, az átlagos kezelési időtartam 7,4 nap lesz. Ezeket az adatokat előre ismerjük a korábbi tapasztalatok alapján. A változások minimálisak. A személyzet nagysága, a pénzügyi keret mind úgy van meghatározva, hogy ezeknek a terveknek eleget lehessen tenni. Meg kell jegyeznem, hogy az anyagi keret állandóan szűkül, így nagyon örülünk annak, hogy évről évre teljesíteni tudjuk ezeket a számbeli elvárásokat.

Mit jelentenek a „szűkülő anyagi lehetőségek”, és hogyan hatnak ki a kórházkomplexum működésére?

A munkálatok befejezésére (hiába?) váró betonszárnyak (Fotó: Ótos András)

A munkálatok befejezésére (hiába?) váró betonszárnyak (Fotó: Ótos András)

– Voltaképpen arról van szó, hogy az orvostudomány mind drágább tevékenységgé alakul. Új módszerek, gyógyszerek jelennek meg, melyek a betegek hatékonyabb kezelését segítik. A betegnek, természetesen, nem kell tudnia, hogy egy adott gyógyszer mennyivel drágább az előző alkalmazott gyógyszernél. A lényeg, a klinikán ezeket használni kell a gyorsabb felépülés érdekében. Folyamatosan növekszenek a vizsgálati eljárások költségei is, ezek ugyanis sok esetben új műszereket, modernebb módszerek alkalmazását igénylik. Egy magyar orvos kiszámolta, hogy amennyiben a mai egészségvédelem a száz évvel ezelőtti módszerekkel dolgozna, akkor elegendő lenne a betegek ellátására a mai költségek egy százaléka. Ne bonyolódjunk bele, mennyire pontos, és mi alapján készült el egy ilyen kimutatás, de azt hiszem, maguk az arányok eleget elmondanak.

Feltételezem, hogy ezeket a változásokat manapság nem követi az anyagi keret növelése.

– Nem követi, az anyagi keret nem módosul. Az idén is mintegy ötvenmillió euró, vagyis hatmilliárd dinár körüli összeg áll a központ rendelkezésére. Nagynak tűnik és nagy is ez az összeg. Tény, hogy az egészségbiztosítási alap nem fogja azt növelni ezúttal sem, ha lesznek is apró eltérések a tervhez képest, azokat nem érdemes százalékban kifejezni.

Végre lehet-e hajtani ezeket a terveket a meglévő orvosállománnyal, mekkora gondot okoz a szakkáder hiánya?

– Mind nagyobb gondot okoz, de nem csupán az orvosok, hanem az ápolók hiányával is szembe kell néznünk. Furcsán hangozhat, de amikor valaki elmegy nyugdíjba, akkor nem számít magától értetődőnek, hogy a helyére rögtön fel is vehetünk valakit. Írni kell a minisztériumnak, kérelmezni kell, hogy felvehessük a megüresedett helyre az új személyt.

A védőoltás nem demokrácia kérdése A vakcinák felvételét, mint mondta dr. Dujmovics Ferenc orvosprofesszor, sok helyütt véleményezik mostanság, egyesek szerint szükséges, mások szerint pedig nem, mert káros mellékhatásai lehetnek. – Nagy gondnak tartom, hogy úgy állítják be az egész kérdést, mintha két egyforma kompetenciával rendelkező irányzat vitatkozna minderről a sajtóban és az interneten, demokratikus hangnemben. Erről szó sincs. Határozott álláspontom és az orvostudomány határozott álláspontja is, hogy a védőoltásokat, főleg a kötelezőeket, fel kell venni, be kell adni a gyerekeknek. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a vakcinák felvétele demokrácia kérdése. A szakma álláspontja egyértelmű. Be kell adni. Ez az álláspont független azoktól a visszaélésektől, amelyek e védőoltások kapcsán korábban történtek. Egyesek szakszerűtlenül jártak el e témakörben, de ez nem a védőoltások hatékonyságát kérdőjelezi meg.

A minisztérium pedig nem szokta elkapkodni a válaszadást. Tudjuk, miért van ez így: az állam célja az, hogy a közszférában, melynek részét képezi az egészségügy is, csökkentse az alkalmazottak számát. Inkább nem bocsátkoznék bele abba, hogy ez a klinika esetében mennyire indokolt. Nálunk háromezren vannak állandó munkaviszonyban, néhány százan vannak olyanok, akiket meghatározott ideig foglalkoztatunk, hogy helyettesítsék a szülési szabadságon, hosszabb betegszabadságon tartózkodó dolgozóinkat. Nekünk ezzel a személyi állománnyal kell megoldanunk az említett teljesítmény elérését.

Mennyire tudnak ebben sikeresek lenni?

– Az orvosok, a személyzet – ebben teljesen biztos vagyok – megtesznek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a páciensek elégedettek legyenek. Természetesen ez nem mindig sikerül, de nekünk ezzel a létszámmal kell dolgoznunk, ezzel is fogunk dolgozni, hiszem azt, sikeresen.

A szerbiai egészségügyet gyakran nevezik a legrosszabbnak Európában. Melyek a legfőbb gondok?

– Véleményem szerint a pénzhiány az alapvető oka az összes gondunknak. Nem mindenki ért egyet ezzel az állítással, a politikum például gyakran mást mond. Az a tény viszont, hogy várólistákat kell állítani, s hogy ezt az állam elrendelte, egyben azt is jelenti, hogy a politikum is elismerte, nem elegendők a kapacitások, kevés a pénz. A műszerezettség az, ami kivetnivalót hagy maga után. Ha hosszú a várakozási lista, az annyit jelent, hogy új műszereket kell működésbe helyezni, mert a meglévők megállás nélkül dolgoznak. Ez a helyzet érvényes Kamenicán a radioterápiára, nálunk a mágneses rezonanciára, komputer-tomográfiára és más beavatkozásokra is. Fontos egyébként tudni, hogy az említett kimutatások nem az egészségügyben végzett munka fokmérőjének számítanak, hanem a betegek elégedettségéről szólnak az adott állam egészségügyi ellátására vonatkozóan. A szakmai mutatók nem számítanak e felmérésekben. Ténybeli számadat, hogy hazánkban 300 euró körüli összeget költenek egy biztosítottra, a nyugati államokban pedig három-négyezer eurót.

Építési tervekről is beszélhetünk a klinikai központ tervei kapcsán. Mi a helyzet a B és a C szárny befejezésével?

– Tartok attól, hogy egy fájó pontja lesz ez a történet a vajdasági és szerbiai egészségügynek. Egy nemzetközi projektum keretében körülbelül 200 millió eurót terveztek négy szerbiai klinikai központ felújítására. Az ötlet több mint tízéves. A Vajdasági Klinikai Központ úgy döntött akkor, hogy a meglévő három betonszárny egyike Sürgősségi Központtá lesz kiépítve. Vajdasági eszközökből a sürgősségit be is fejeztük, mint ismeretes, időközben. A másik két szárny befejezését az európai kölcsönből kellett volna finanszírozni, a dolgok sajnos úgy alakultak, hogy a vajdasági központ befejezéséhez szükséges összeg is Belgrádba került a minisztériumhoz. A végérvényes tervek még ma sincsenek készen. Sokáig úgy nézett ki, hogy a vajdasági lesz az első felújítandó klinikai központ. Aztán a kormány mégis Niš mellett döntött. Most legújabban olyan véleményeket hallunk, hogy nem is kellene mind a négyet (az újvidékit, belgrádit, kragujevacit és nišit) befejezni, hanem kettő is elegendő lenne, mert így a felújított központok felszerelésére is maradna pénz. Nagyon tartok attól, hogy egy ilyen forgatókönyv esetén a nišit követően a belgrádi központot újítják majd fel, s az újvidéki nemhogy első nem lett, második sem lehet majd a sorban, sőt, kimarad az egész történetből. Szeretném, ha nem lenne igazam. A pénz nem nálunk van, s nincs ráhatásunk arra sem, hogy melyik központot választják végül.