Szilasi Mihálynak, a vajdasági citerázás egyik úttörőjének a tiszteletére Muzslyán 11. alkalommal gyűltek össze szombaton a vajdasági citerazenekarok és szólisták.
A csókai Móra Ferenc MME citerásai
A rendezvény az elmúlt évtized alatt jeles dátum lett a vajdasági citerások kalendáriumában. A szervezők célja, hogy népszerűsítsék a citerajátékot, és hogy méltó emléket állítsanak a citerázás nagymesterének, aki egyedi játékával, az úgynevezett sántaciterázással szerzett hírnevet kis közösségének.
A Petőfi Sándor MME nagytermében a megnyitó Fehér Ferenc: Apám citerája című versével kezdődött, Lackó Ínesz tolmácsolásában, Lele József citerakísérete mellett.
A rendezvényen – melyet Kovács Elvira parlamenti képviselő nyitott meg – a helybeli citerások mellett csókai, magyarittabéi, kisoroszi, pacséri, torontálvásárhelyi, törökbecsei, temerini és budapesti citerások léptek közönség elé.
– A Szilasi citerás találkozó a Durindó eredeti ötletét viszi tovább. Mert eredetileg 1976-ban Pacséron a Durindó azzal a céllal jött létre, hogy a citerások találkozzanak. Ez aztán, hála Istennek, kinőtte magát és minden népzenész találkozója lett a Délvidéken. De én úgy érzem, erre is szükség van, hogy a citerásoknak legyen egy külön rendezvénye – hallottuk Borsi Ferenctől, az Óbudai Népzenei Iskola citeraoktatójától, a találkozó rendszeres fellépőjétől.
Muzslyán évente egyszer találkoznak a vajdasági citerások, akik az elmúlt időszakban úgymond letettek valamit az asztalra. A találkozó nemcsak a fellépésről szól, hanem barátkozásról, ismerkedésről, beszélgetésekről, tapasztalatcseréről is.
– Úgy érzem, hogy a citeramuzsika, a citerajáték ápolása is egy nagyon szép dísze és ékköve a magyar nemzetnek, és mint ilyet, illik és kell is tovább ápolni. Ez a muzslyai citeratalálkozó fantasztikus alkalom ennek a megnyilvánulására – mondja Micsik Béla törökbecsei citeraszólista, hangszerkészítő.
